Énekek Éneke 2
Hungarian New Translation
A szerelem öröme a tavasz szépségében
2 Sárón nárcisza vagyok én, a völgyek lilioma.
2 Mint liliom a tövisek közt, olyan kedvesem a lányok közt.
3 Mint almafa az erdő fái közt, olyan szerelmesem a legények közt. Árnyékában vágyom ülni, gyümölcse édes ínyemnek.
4 Elvitt engem a borozóhelyre, melynek jelvénye a szerelem.
5 Erősítsetek aszú szőlővel, üdítsetek fel almával, mert a szerelem betege vagyok!
6 Bal karja a fejem alatt, jobbjával átölel engem.
7 Kérve kérlek titeket, Jeruzsálem lányai, a gazellákra és a mező szarvasaira: Ne keltsétek, ne ébresszétek föl a szerelmet, amíg nem akarja!
8 Szerelmesem hangját hallom! Jön már, ugrálva a hegyeken, szökdelve a halmokon.
9 Mert olyan szerelmesem, mint a gazella, mint a fiatal szarvas. Itt áll már falaink mellett, benéz az ablakon, betekint a rácsozaton.
10 Szerelmesem így szólított meg: Kelj föl, kedvesem, szépségem, jöjj már!
11 Nézd, vége van a télnek, elmúlt az esőzés, elment.
12 Megjelentek a virágok a földön, itt az éneklés ideje, gerlebúgás hangzik földünkön.
13 Érleli első gyümölcsét a fügefa, és a virágzó szőlők illatoznak. Kelj föl, kedvesem, szépségem, jöjj már!
14 Galambom, a sziklahasadékban, a magas kőszál rejtekében! Mutasd meg arcodat, hallasd a hangodat, mert kellemes a hangod, és bájos az arcod!
15 Fogjátok meg a rókákat, a kölyökrókákat, mert pusztítják szőlőinket, virágzó szőlőinket!
16 Szerelmesem enyém, s én az övé vagyok, övé, ki a liliomok közt legeltet.
17 Ha hűs szél támad, és megnyúlnak az árnyak, jöjj vissza, szerelmesem, a hegyszakadékokon át, gazellához vagy fiatal szarvashoz hasonlóan!
Énekek Éneke 2
Hungarian Károli
2 Én Sáronnak rózsája [vagyok,] és a völgyek lilioma.
2 Mint a liliom a tövisek közt,
olyan az én mátkám a leányok közt.
3 Mint az almafa az erdõnek fái közt,
olyan az én szerelmesem az ifjak közt.
Az õ árnyékában felette igen kivánok ülni;
és az õ gyümölcse gyönyörûséges az én ínyemnek.
4 Bevisz engem a borozó házba,
és zászló felettem a szerelme.
5 Erõsítsetek engem szõlõvel,
üdítsetek fel engem almákkal;
mert betege vagyok a szerelemnek.
6 Az õ balkeze az én fejem alatt van,
és jobbkezével megölel engem.
7 Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai,
a vadkecskékre és a mezõnek szarvasira:
fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet
addig, a míg akarja.
8 Az én szerelmesemnek szavát [hallom], ímé, õ jõ,
ugrálva a hegyeken,
szökellve a halmokon!
9 Hasonlatos az én szerelmesem az õzhöz, vagy a szarvasoknak fiához.
Ímé, ott áll a mi falunkon túl,
néz az ablakon keresztül,
tekintget a rostélyokon keresztül,
10 Szóla az én szerelmesem nékem, és monda:
kelj fel én mátkám, én szépem, és jöszte.
11 Mert ímé a tél elmult,
az esõ elmult, elment.
12 Virágok láttatnak a földön,
az éneklésnek ideje eljött,
és a gerliczének szava hallatik a mi földünkön.
13 A fügefa érleli elsõ gyümölcsét,
és a szõlõk virágzásban vannak, jóillatot adnak;
kelj fel én mátkám, én szépem, és jõjj [hozzám!]
14 Én galambom, a kõsziklának hasadékiban,
a magas kõszálnak rejtekében,
mutasd meg nékem a te orczádat, hadd halljam a te szódat;
mert a te szód gyönyörûséges,
és a te tekinteted ékes!
15 Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat,
a kik a szõlõket elpusztítják;
mert a mi szõlõink virágban vannak.
16 Az én szerelmesem enyém, és én az övé,
a ki a liliomok közt legeltet.
17 Míglen meghûsül a nap és az árnyékok elmúlnak:
térj meg és légy hasonló, én szerelmesem, az õzhöz,
vagy a szarvasoknak fiához a Béther hegyein.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society