Add parallel Print Page Options

Jeruzsálem leányai

Hová tűnt a kedvesed,
    szépek szépe?
Merre ment a kedvesed?
    Hadd keressük veled együtt!

A menyasszony

Kertjébe ment szerelmesem,
    a balzsamillatú virágok kertjébe,
hogy a virágok között legeltessen,
    és liliomokat szedjen.
Én az övé vagyok,
    és kedvesem az enyém!
Ő a liliomok között legelteti nyáját!

A vőlegény

Szépséges vagy szerelmesem,
    oly szép, mint Tirca városa[a],
    mint Jeruzsálem, oly gyönyörű!
Oly félelmetes, mint zászló a sereg felett!
Fordítsd el tekinteted rólam,
    mert rabul ejt szemed!
Hajad, mint kecskenyáj,
    amely Gileád hegyéről ereszkedik alá.
Fogaid, mint a frissen nyírott juhok,
    amint a fürdetőből feljönnek,
mind ikreket ellenek,
    és egy sem hullik el.
Halántékod, mint a gránátalma gerezdje,
    fátyolod mögött.

A királynék hatvanan,
    az ágyasok nyolcvanan vannak,
    a leányoknak se szeri, se száma.
De egyetlen az én galambom,
    hibátlan szerelmesem,
anyjának egyetlene,
    szülőjének szemefénye!
Csodálják őt a leányok,
    és boldognak mondják,
    dicsérik őt mind a királynék és az ágyasok:

Az asszonyok

10 „Kicsoda ez?!
    Úgy ragyog, mint a hajnalcsillag,
oly szép, mint a telihold,
    tiszta, mint a napfény,
    félelmetes, mint zászló a sereg felett!”

A vőlegény

11 Lementem a diófás kertbe,
    hogy lássam, kizöldült-e már a patak ágya[b],
    kihajtott-e a szőlő,
    kinyílt-e már a gránátalma virága.
12 Észre sem vettem, mikor ő felemelt
    királyi harci szekerébe.[c]

Footnotes

  1. Énekek Éneke 6:4 Tirca városa Város Izráel észak-keleti részén. A héberben hasonlóan hangzik, mint a „kedves” szó.
  2. Énekek Éneke 6:11 kizöldült… ágya Valójában: „vádi” — vagyis időszakos vízfolyás, amelyben az esők után egy ideig víz folyik, majd fű sarjad benne.
  3. Énekek Éneke 6:12 királyi harci szekerébe Vagy: „nemes népem harci szekerébe”.

Szép vagy én mátkám, mint Tirsa [városa,]
kedves, mint Jeruzsálem,
rettenetes, mint a zászlós tábor.

Fordítsd el a te szemeidet én tõlem,
mert azok megzavarnak engem.
A te hajad olyan, mint a kecskéknek nyája,
melyek a Gileádról szállanak alá.

A te fogaid hasonlók a juhok nyájához,
melyek feljõnek a fördõbõl,
melyek mind kettõsöket ellenek,
és meddõ azok között nincsen.

Mint a pomagránát darabja a te vakszemed,
a te fátyolod alatt.

Hatvanan vannak a királynék,
és nyolczvanan az ágyasok
és számtalan a leányzó.

És az én galambom, az én tökéletesem,
az õ anyjának egyetlenegye,
az õ szülõjének választottja.
Látják a leányok, és boldognak mondják õt,
a királynéasszonyok és az ágyasok, és dicsérik õt.

Kicsoda az, a ki úgy láttatik mintegy hajnal,
szép, mint a hold, tiszta, mint a nap,
rettenetes, mint a zászlós tábor?

A diófás kertekbe mentem vala alá,
hogy a völgynek zöld fûveit lássam;
hogy megnézzem, ha fakad-é a szõlõ,
és a pomagránátfák virágzanak-é?

Nem tudtam, hogy az én elmém ültete engem
az én nemes népemnek díszhintajába.

10 Térj meg, oh Sulamit!
térj meg, térj meg, hogy nézzünk téged!
Mit néztek Sulamiton?
mintegy Machanaimbeli körtánczot!