Add parallel Print Page Options

Látomás a föld pusztulásáról

24 Nézzétek! Az Örökkévaló elpusztítja a földet,[a]
    felforgatja, lakatlan pusztává teszi,
s lakóit szétszórja mindenfelé.
Olyanná lesz a közember, mint a pap.
    Szolga és ura nem különbözik többé,
    sem a szolgaleány és asszonya.
Egyforma lesz akkor vevő és eladó,
    adós és hitelező,
    aki kölcsönkér, s aki kölcsönad.
Bizony, elpusztul a föld,
    egészen elpusztul!
Kifosztják, teljesen kifosztják,
    és csupasz pusztaság marad!
Az Örökkévaló parancsolta így!

Gyászol a föld,
    elhervad minden virága,
gyászol az egész világ,
    lakossága megfogyatkozik,
elsorvad a nagy vezetők ereje-hatalma is.
Megrontották, beszennyezték lakói a földet,
    mivel az Örökkévaló tanításával nem törődtek,
parancsainak nem engedtek,
    megtörték az örök szövetséget.
Ezért átok emészti meg a földet,
    lakosai bűnhődnek bűneikért.
Ezért megégnek a föld lakói,
    és csak kevesen maradnak meg.
Gyászol a bor is,
    mert elszárad a szőlő,
akik egykor vigadoztak,
    most csak sóhajtoznak.
Elhallgat a csörgődob,
    megszűnik az örömteli zsivaj,
    nem szól a hárfa vidám hangja.
Nincs többé baráti borozás,
    sem nótaszó,
    keserű lett még az édes aszúbor is.
10 A városban teljes a zűrzavar,
    semmi sem működik,
minden kaput bezártak,
    senki sem mer ki-, vagy bemenni.
11 Az utcákon borért kiáltoznak,
    de minden öröm elszállt,
    minden vidámság elköltözött.
12 Csak romok maradtak a városban,
    még a kapukat is szétzúzták.
13 Így lesz az egész földön,
    szerte a világon a nemzetek között:
mint az olajfa szedése után,
    vagy a szüret végén,
mikor a maradék szőlőt szemezgetik.

Az Örökkévalót dicsérik nyugattól keletig

14 Nyugaton mégis ujjonganak,
    s az Örökkévaló nagyságát dicsérik hangosan.
15 Dicsérjétek hát az Örökkévaló nevét keleten is,
    dicsérjétek Izráel Istenét, ti nemzetek,
    a tenger távoli partjain és szigetein!
16 Még a föld széléről is imádat énekét hallani:
    „Dicsőség az Igazságos Istennek!”

De én azt mondom: Jaj nekem!
    Végem van! Végem van!
Mert a hitetlen áruló
    mindenkit becsap és elárul,
    hűtlenség hűtlenséget követ!
17 A föld lakóit rettegés ejti csapdába,
    verembe esnek mindannyian.
18 Mert aki menekül a veszedelem hírére,
    verembe esik.
Aki a veremből kimászik,
    azt csapda fogja meg.
Megnyílnak az ég zsilipjei,
    s a föld a gyökeréig megremeg.
19 Bizony, egészen megromlik a föld,
    recsegve-ropogva inog,
hevesen rázkódik, meghasad,
    s minden széthullik, ami rajta van.
20 Tántorog a föld, mint a részeg,
    dülöngél, mint kunyhó a viharban.
Lakóinak bűne nehezedik rá,
    ezért összedől,
    s nem kel fel többé soha.

21 Azon a napon az Örökkévaló elszámol
    az ég seregével[b] fenn a magasban,
    és számon kéri a földi királyokat lenn a földön.
22 Összegyűjti, mint rabokat a börtönbe[c],
    s bezárja őket jó erősen.
Hosszú idő után majd ismét előveszi,
    és megbünteti őket.
23 Akkor elsápad a Hold,
    szégyenkezik a Nap,
mert az Örökkévaló, a Seregek Ura
    trónra lép Sion hegyén,
dicső királyként uralkodik
    vezetőivel együtt Jeruzsálemben.

Footnotes

  1. Ézsaiás 24:1 földet Jelentheti Izráel földjét, országát, népét, vagy az egész Földet is.
  2. Ézsaiás 24:21 ég serege Valószínűleg a levegőégben lévő gonosz szellemi fejedelmekről van szó. Lásd Ef 6:12.
  3. Ézsaiás 24:22 Összegyűjti… börtönbe Valószínűleg a Seolra utal, ahová a meghaltakat zárják be.

24  Ímé az Úr megüresíti a földet és elpusztítja azt, és elfordítja színét és elszéleszti lakóit!

S olyan lesz a nép, mint a pap; a szolga, mint az õ ura; a szolgáló, mint asszonya; a vevõ, mint az eladó; a kölcsönadó, mint a kölcsönkérõ; a hitelezõ, mint az, a kinek hitelez;

Megüresíttetvén megüresíttetik a föld, és elpusztíttatván elpusztíttatik; mert az Úr szólá e beszédet.

Gyászol és megromol a föld, elhervad és megromol a földnek kereksége, elhervadnak a föld népének nagyjai.

A föld megfertõztetett lakosai alatt, mert áthágták a törvényeket, a rendelést megszegték, megtörték az örök szövetséget.

Ezért átok emészti meg a földet, és lakolnak a rajta lakók; ezért megégnek a földnek lakói, és kevés ember marad meg.

Gyászol a must, elhervad a szõlõ, és sóhajtnak minden vidám szívûek.

Megszünt a dobok vidámsága, elcsöndesült az örvendõk zajgása, a cziterának vídámsága megszünt.

Énekléssel nem isznak bort; keserû a részegítõ ital az ívónak;

10 Rommá lõn az álnokság városa, bezároltatott minden ház, senki be nem mehet!

11 Az utczákon panaszkodás hallik a bor miatt; minden öröm alkonyra szállt, a föld vígassága elköltözött.

12 A városban csak pusztaság maradt és rommá zúzatott a kapu.

13 Mert így lesz a föld közepette, a népek között, mint az olajfa megrázásakor, mint mezgérléskor, midõn a szüret elmult.

14 Õk felemelik szavokat, ujjongnak, az Úr nagyságáért rivalgnak a tenger felõl.

15 Ezért dícsérjétek az Urat keleten, a tenger szigetein az Úrnak, Izráel Istenének nevét.

16 A föld szélérõl énekeket hallánk: dicsõség az igaznak! S én mondék: végem van, végem van, jaj nékem! A hitetlenek hitetlenül cselekesznek és hitetlenséggel a hitetlenek hitetlenséget cselekesznek.

17 Rettegés, verem és tõr [vár] rád földnek lakója!

18 És lesz, hogy a ki fut a rettegésnek szavától, verembe esik, és a ki kijõ a verembõl, megfogatik a tõrben, mert az egek csatornái megnyílnak, és megrendülnek a föld oszlopai.

19 Romlással megromol a föld, töréssel összetörik a föld, rengéssel megrendül a föld;

20 Inogva meging a föld, miként a részeg, és meglódul, mint a kaliba, és reá nehezedik bûne és elesik; és nem kél fel többé!

21 És lesz ama napon: meglátogatja az Úr a magasság seregét a magasságban, és a föld királyait a földön:

22 És összegyûjtve összegyûjtetnek gödörbe, mint a foglyok, és bezáratnak tömlöczbe, és sok napok után meglátogattatnak.

23 És elpirul a hold, és megszégyenül a nap, mikor a seregek Ura uralkodik Sion hegyén és Jeruzsálemben: s vénei elõtt dicsõség lészen.