Ézsaiás 26
Hungarian Károli
26 Ama napon ez éneket énekelik Júda földén: Erõs városunk van nékünk, szabadítását adta kõfal és bástya gyanánt!
2 Nyissátok fel a kapukat, hogy bevonuljon az igaz nép, a hûség megõrzõje.
3 [Kinek] szíve [reád] támaszkodik, megõrzöd [azt] teljes békében, mivel Te benned bízik;
4 Bízzatok az Úrban örökké, mert az Úrban, Jehovában, örök kõszálunk van.
5 Mert meghorgasztá a magasban lakozókat: a magas várost, megalázá azt, megalázá azt a földig, és a porba dobta azt;
6 Láb tapodja azt, a szegény lábai, a gyöngék talpai!
7 Az igaznak ösvénye egyenes, egyenesen készíted az igaznak útját.
8 Mi is vártunk Téged, ítéleted ösvényén, oh Uram! neved és emlékezeted után vágyott a lélek!
9 Szívem utánad vágyott éjszaka, az én lelkem is bensõmben Téged keresett, mivel ha ítéleteid [megjelennek] a földön, igazságot tanulnak a földnek lakosai.
10 Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát.
11 Uram! magas a Te kezed, de nem látják! de látni fogják, és megszégyenülnek, néped iránt való buzgó szerelmedet; és tûz emészti meg ellenségeidet.
12 Uram! Te adsz nékünk békességet, hisz minden dolgainkat megcselekedted értünk.
13 Uram! mi Istenünk! urak parancsoltak nékünk kívüled; de általad dicsõítjük neved!
14 A meghaltak nem élnek, az árnyak nem kelnek föl: ezért látogatád meg és vesztéd el õket, és eltörléd emlékezetöket.
15 Megszaporítád e népet, Uram! megszaporítád e népet, magadat megdicsõítéd, kiterjesztetted a földnek minden határait.
16 Oh Uram! a szorongásban kerestek Téged, és halk imádságot mondtanak, mikor rajtuk volt ostorod.
17 Miként a terhes asszony, a ki közel a szûléshez, vajudik, felkiált fájdalmiban, elõtted olyanok voltunk, Uram!
18 Mint terhesek vajudtunk, de csak szelet szûltünk: szabadulása nem lõn e földnek, és nem hulltak el a föld kerekségének lakói.
19 Megelevenednek halottaid és holttesteim fölkelnek: serkenjetek föl és énekeljetek, a kik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat!
20 Menj be népem, menj be szobáidba, és zárd be ajtóidat utánad, és rejtsd el magad rövid szempillantásig, míg elmúlik a bús harag!
21 Mert ímé az Úr kijõ helyérõl, hogy meglátogassa a föld lakóinak álnokságát, s felmutatja a föld a vért, és el nem fedi megöletteit többé!
Ézsaiás 26
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Dicsőítő ének
26 Azon a napon ezt az éneket énekelik Júda földjén:
Erős a várunk,
mert az Örökkévaló szabadítása
annak kőfala és bástyája!
2 Nyissátok ki a kapukat,
hadd vonuljon be az igazságos nép,
amely hűséges maradt Istenéhez!
3 Megőrzöd őket teljes békességben,
mert szívük állhatatosan bízik benned, Örökkévaló!
4 Bízzatok hát benne örökké,
mert Jah Jahve[a] a Kősziklánk örökké!
5 Mert leszállította a magasan lakókat,
a büszke várost porig alázta,
földig rombolta falaikat,
kevélységüket ízzé-porrá zúzta.
6 Bizony, a gyengék lába tapossa romjaikat,
a szegények taposnak rajtuk!
Zsoltár
7 Egyenes az igazságos ösvénye,
mert te egyengeted azt, Örökkévaló,
aki magad is igazságos vagy.
8 Téged várunk, hogy igazíts helyre bennünket,
hiszen tanításodat követjük.
Egész lelkünk utánad vágyakozik,
és nevedre emlékezünk.
9 Lelkem hozzád kívánkozik éjjelente,
szellemem sóvárogva keres téged,
mert ha ítéletet tartasz a földön,
igazságosságra tanítod lakóit.
10 De ha jól bánsz az istentelennel,
soha nem tanul igazságosságot,
még az igazak földjén is vétkezik,
és nem tiszteli az Örökkévaló fenségét.
11 Felemelted karodat, hogy megbüntesd őket,
de ők nem látják,
nem törődnek vele.
Hadd lássák hát meg,
hadd tudják meg,
milyen féltőn szereted[b] néped,
és szégyenkezzenek!
Tűz eméssze meg ellenségeidet!
12 Örökkévaló, te szerzel nekünk békességet,
hiszen amit csak elértünk,
valójában mind te vitted véghez.
13 Örökkévaló! Istenünk,
idegen urak uralkodtak rajtunk,[c]
mégis egyedül téged tisztelünk és dicsérünk.
14 Ők már halottak, nem élnek,
csak árnyak, nem kelnek fel többé.
Megbüntetted és elpusztítottad őket,
még emléküket is eltörölted.
15 De népünket megszaporítottad, Örökkévaló,
népünket megsokasítottad,
így dicsőítetted meg magad!
Országunk határait kiterjesztetted.[d]
16 Nyomorúságunkban téged kerestünk, Örökkévaló,
mikor megfenyítettél, suttogva imádkoztunk,
lelkünket kiöntöttük előtted.
17 Mint vajúdó asszony, közel a szüléshez,
hozzád kiált kínjai között
— olyanok voltunk előtted, Örökkévaló.
18 Bizony, mi is vajúdtunk, mint a terhes asszony,
de csak szelet szültünk.
Nem jöttek világra új lakosok,
nem hoztunk szabadulást a földre.
19 Halottaink életre kelnek,
a holtak újra talpra állnak.
Ébredjetek, akik porban fekszetek,
ujjongva kiáltsatok, és énekeljetek!
Mert a ragyogó hajnali harmat,
amely tőled száll a földre, Örökkévaló,
az élet harmata,
s visszaadja a föld a megholtakat.[e]
Ítélet közeledik
20 Figyelj rám, népem:
menjetek be házaitokba,
zárkózzatok be szobáitokba!
Rejtőzzetek el egy kis időre,
amíg az Örökkévaló haragja elvonul!
21 Mert kijön helyéről,
hogy számon kérje a föld lakóitól vétkeiket.
A föld pedig felmutatja a megöltek vérét,
s nem rejti el többé a meggyilkoltakat!
Footnotes
- Ézsaiás 26:4 Jah Jahve Isten egyik héber neve, amely aránylag ritkán fordul elő a Szentírásban.
- Ézsaiás 26:11 féltőn szereted Az eredeti héber szó erős indulatot jelent: szeretet, gyűlölet, féltékenység és harag egyaránt lehet.
- Ézsaiás 26:13 idegen… rajtunk Az „idegen urak” úgy hangzik a héberben, mint a „Baálok” — vagyis idegen istenek, bálványok. Az „uralkodtak” azt is jelentheti: „ők voltak a férjeink”.
- Ézsaiás 26:15 A 15. vers így is fordítható: „Összegyűjtötted népedet, amelyet szeretsz. A népet, amelyet távoli földekre szórtál szét.”
- Ézsaiás 26:19 megholtakat Szó szerint: „a halottak szellemeit”.
Ézsaiás 26
Hungarian New Translation
Isten népének hálaéneke
26 Azon a napon ezt az éneket éneklik Júda országában: Erős városunk van: az Úr kőfalat és bástyát állított védelmére.
2 Nyissátok ki a kapukat, hadd jöjjön be az igaz nép, mely hűséges maradt!
3 Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik.
4 Bízzatok az Úrban mindenkor, mert az Úr a mi kősziklánk mindörökre!
5 Ő letaszítja a magasból az ott lakókat, lerombolja a megerősített várost, földig lerombolja, porrá zúzza.
6 Lábbal tapossák majd: a nyomorultak lábai, a nincstelenek léptei.
7 Az igaz ember ösvénye egyenes, te egyengeted az igaz ember útját.
8 Ítéleted idején is benned reménykedtünk, Uram, neved dicséretére vágyott a lelkünk.
9 Lelkem hozzád vágyódik éjjel, teljes szívből kereslek téged. Mert ha ítéletet tartasz a földön, igazságot tanulnak a világ lakói.
10 Ha a bűnös kegyelmet kap, nem tanul igazságot. Becsületes országban is álnokul él, és nem nézi az Úr fenségét.
11 Uram, fölemelted kezedet, de nem látják. Majd meglátják, hogy féltőn szereted népedet, és megszégyenülnek: tűz emészti meg ellenségeidet.
12 Uram, te szerzel nekünk békességet, hiszen mindent te tettél, ami velünk történt.
13 Urunk, Istenünk, más urak voltak gazdáink, nem te, de csak a te nevedet dicsérjük.
14 A halottak nem élnek, az árnyak nem támadnak föl, ezért büntetted meg és irtottad ki őket, még az emlékezetüket is eltörölted.
15 Megszaporítottad e népet, Uram, megszaporítottad e népet, megdicsőítetted magad, mindenfelé kiterjesztetted az ország határait.
16 Uram, a nyomorúságban téged kerestek, és halkan fohászkodtak, amikor fenyítetted őket.
17 Olyanok voltunk előtted, Uram, mint a terhes asszony, amikor szülni kezd: míg vajúdik, kiált fájdalmában.
18 Terhesek voltunk, vajúdtunk, de csak szelet szültünk: nem szereztünk szabadulást az országnak, és nem jöttek emberek a világra.
19 Életre kelnek hallottaid, föltámadnak a holttestek! Ébredjetek, és ujjongjatok, kik a porban laktok! Mert harmatod a világosság harmata, és a föld visszaadja az árnyakat.
20 Eredj, népem, menj be szobádba, és zárd magadra az ajtót! Rejtőzz el egy rövid pillanatra, míg elmúlik az Úr haragja.
21 Mert jön már lakóhelyéről az Úr, hogy megbüntesse bűneikért a föld lakóit. A föld föltárja majd a kiontott vért, nem takarja be többé a meggyilkoltakat.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society