Ézsaiás 5
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Ének az Örökkévaló szőlőskertjéről
5 Most figyeljetek rám! Istenemnek éneklek, akit szeretek! Szerelmes ének ez szőlőjéről, szőlője iránti szeretetéről![a]
Szeretett barátomnak szőlőskertje volt
egy termékeny domboldalon.
2 Gondosan művelte,
kövektől megtisztította,
nemes fajtát telepített,
közepére őrtornyot emelt,
és szőlőprést épített.
Bizakodva várta a jó termést,
de lám, a tőkék csak vadszőlőt teremtek!
3 „Most hát Jeruzsálem lakosai[b],
és ti, júdai férfiak[c],
tegyetek igazságot köztem és szőlőm között!
4 Mit kellett volna még tennem,
mit nem tettem meg szőlőmért?
Vártam, hogy édes szőlőt szüreteljek róla,
miért termett hát keserű fürtöket?
5 Most hát figyeljetek!
Tudjátok meg, mit teszek szőlőmmel:
kerítését lerombolom,
hadd legeljék az állatok,
kőfalát ledöntöm,
hadd tapossák az idegenek.
6 Parlagon hagyom,
hadd verjék fel a gyomok!
Nem gondozom, nem kapálom,
nem metszem, nem ápolom!
Teremjen hát bogáncsot és töviseket!
Parancsolok a felhőknek,
hogy esőt rá ne adjanak.”
7 Látjátok, az Örökkévaló, a Seregek Ura szőlőskertje
Izráel egész népe!
Gyönyörűséges ültetvénye:
Júda férfiai![d]
Jogosságot várt tőlük az Örökkévaló,
de ők ártatlanokat gyilkoltak.
Igazságosságot várt,
de jajkiáltást hallott!
Prófécia Júda közelgő pusztulásáról
8 Jaj nektek, akik vagyont harácsoltok,
és rakásra gyűjtitek a házakat, földeket,
amíg másnak egy morzsa sem marad!
Végül majd az egész országot bezsebelitek?
9 Hallottam, amint az Örökkévaló, a Seregek Ura megesküdött:
„Romba dőlnek ezek a házak,
mind elhagyottá lesznek,
még a paloták is lakatlanul állnak,
10 a négyhektáros szőlőskert
csak egy korsó[e] bort terem,
aratáskor a búza
csak a vetőmag tizedét adja vissza.”
11 Ti, akik reggeltől estig
csak a részegséget keresitek,
s késő éjjelig borgőzös fejjel mulattok!
12 Lakomáitokon lantok, hárfák, dobok,
fuvolák és bor mellett dőzsöltök,
de amit az Örökkévaló tesz, azzal nem törődtök,
kezének munkáit észre sem veszitek!
13 Mivel népem nem ismeri az Örökkévalót,
fogságba hurcolják őket ellenségeik,
előkelő vezetőiket az éhség,
tömegeiket a szomjúság öli meg.
14 Kitátja száját a Seol,
elnyeli őket a sír,
melynek étvágya csillapíthatatlan.
Alászáll az alvilágba előkelő és közember,
lehullik a jeruzsálemi lakomázók zajongó sokasága.
15 Porig aláznak akkor minden embert,
gazdag és szegény a földre görnyed,
még a büszke tekintetű is kénytelen lesütni a szemét
16 az Örökkévaló, a Seregek Ura előtt,
amikor ő ítélkezik.
Isten, aki Szent, igazságosan ítél.
Bizony, még az ítéletben is szentnek bizonyul!
17 Az elhurcoltak helyén bárányok legelnek,
a gazdagok romos házaiban idegenek tanyáznak.
18 Nézzétek azokat,
akik semmittevéssel töltik napjaikat,
s úgy vonszolják maguk után bűneiket és vétkeiket,
mint kötélen a megrakott kocsit!
19 Akik gúnyolódva mondják:
„Lássuk hamar, megteszi-e Isten,
amit mondasz!
Ám tegye meg,
Izráel Szentje siessen vele!
Jöjjön mielőbb,
hadd lássuk, mi lesz belőle!”
20 Nézzétek azokat, akik jónak mondják a gonoszt,
és gonosznak a jót,
sötétségnek tartják a világosságot,
és világosnak a sötétet,
keserűnek állítják az édeset,
és édesnek a keserűt!
21 Nézzétek azokat,
akik bölcsnek képzelik magukat,
és azt hiszik,
hogy nagyon okosak!
22 Nézzétek azokat, akik hősök a borivásban,
és nagy vitézek az ivócimborák között!
23 Akik, ha lefizetik őket, igazolják a gonosztevőt,
és hamisan tanúskodnak az igazak ellen.
24 Emiatt úgy pusztulnak el, mint tarló a lángban,
mint polyva a tűzben.
Gyökerük elrothad, viráguk elszárad,
mert az Örökkévaló, a Seregek Ura tanítását[f] elutasították,
Izráel Szentjének szavait semmibe vették.
25 Emiatt zúdul az Örökkévaló haragja a népére:
oly súlyos csapásokkal bünteti meg őket,
hogy még a hegyek is beleremegnek.
Mindenfelé halottak hevernek temetetlen,
mint szemét az utcán!
De haragja még nem csendesül le,
karja még felemelve marad!
26 Az Örökkévaló zászlót emel a távoli nemzeteknek,
jelt ad a messze lakó népeknek,
s lám, már sietve jönnek is!
27 Nincs köztük egy sem fáradt, vagy gyenge,
egyik sem álmos, nem alszik.
Mind készül a harcra, övét megszorítja,
saruszíját igazítja,
28 íját felvonja, próbálva feszíti,
éles nyilakat vesz kezébe.
Lovaik patája, mint a kovakő,
harci szekereik kereke forgószél.
29 Seregük zaja rémítő,
mint az oroszlán-ordítás.
Zsákmányt ejtenek,
mint a fiatal oroszlán,
megragadják, elhurcolják,
nincs, aki tőlük visszaszerezze.
30 Azon a napon seregük úgy morog,
mint prédáját szaggató oroszlán.
Táboruk hangja,
mint a tenger morajlása.
Ha országodra nézel,
csak sűrű sötétséget látsz,
minden világosságodat haragos felhők nyelik el.
Footnotes
- Ézsaiás 5:1 Istenemnek… szeretetéről Fordítható így is: „Barátomnak énekelek, szerelmes éneket, a szőlőjéről!”
- Ézsaiás 5:3 A 3–6 versekben az Örökkévaló szól, mint egy képzeletbeli perben a panaszos fél a bíróság előtt.
- Ézsaiás 5:3 Most… férfiak Vagy: „Most hát, Jeruzsálem uralkodói, és ti, Júda vezetői…”.
- Ézsaiás 5:7 Júda férfiai Vagy: „Júda királya”, vagy: „Júda népe”.
- Ézsaiás 5:10 egy korsó Szó szerint: „Egy bat” — vagyis kb. 22 liter. Ha négy hektár szőlő csak ennyit terem, az nagyon csekély termést jelent.
- Ézsaiás 5:24 tanítását Vagy: „törvényét”. Jelentheti az egész Mózesi Törvényt is.
Ézsaiás 5
Hungarian Károli
5 Hadd énekelek kedvesemrõl, szerelmesemnek énekét az Õ szõlõjérõl! Kedvesemnek szõlõje van nagyon kövér hegyen;
2 Felásta és megtisztítá kövektõl, nemes vesszõt plántált belé, és közepére tornyot építtetett, sõt benne már sajtót is vágatott; és várta, hogy majd jó szõlõt terem, és az vadszõlõt termett!
3 Mostan azért, Jeruzsálem lakosi és Juda férfiai: ítéljetek köztem és szõlõm között!
4 Mit kellett volna még tennem szõlõmmel; mit meg nem tettem vele? Miért vártam, hogy jó szõlõt terem, holott vadat termett?!
5 Azért most tudatom veletek, hogy mit teszek szõlõmmel; elvonszom kerítését, hogy lelegeltessék, elrontom kõfalát, hogy eltapodtassék;
6 És parlaggá teszem; nem metszetik és nem kapáltatik meg, tövis és gaz veri föl, és parancsolok a fellegeknek, hogy rá esõt ne adjanak!
7 A seregek Urának szõlõje pedig Izráel háza, és Júda férfiai az Õ gyönyörûséges ültetése; és várt jogõrzésre, s ím lõn jogorzás; és irgalomra, s ím lõn siralom!
8 Jaj azoknak, a kik a házhoz házat ragasztanak, és mezõt foglalnak a mezõkhöz, míg egy helyecske sem marad, és csak ti magatok laktok itt e földön!
9 Hallásomra [megesküdt] a seregeknek Ura, hogy sok házak pusztasággá lesznek, a nagyok és szépek lakos nélkül,
10 Mert tíz hold szõlõ egy báth [bort] ereszt, és egy hómer mag egy efát terem.
11 Jaj azoknak, a kik jó reggelen részegítõ ital után futkosnak, [és] mulatnak estig, [és] bor hevíti õket:
12 És czitera, lant, dob, síp és bor van lakodalmokban, de az Úrnak dolgát nem tekintik meg, és nem látják kezeinek cselekedetét.
13 Ezért fogságba megy népem, mivelhogy tudomány nélkül való, és fõemberei éhen halnak, és sokasága szomjú miatt eped meg;
14 Azért a sír kiszélesíti torkát és feltátja száját szertelen, és leszállnak abba [népem] fõemberei, és zajongó sokasága, és minden örvendezõi;
15 És [porba] hajtatik a közember, és megaláztatik a fõember, és a nagyok szemei megaláztatnak.
16 És felmagasztaltatik a seregeknek Ura az ítéletben, s a szent Isten megszenteli magát igazságban.
17 És bárányok legelnek ott, mint legelõjükön, s a gazdagoknak romjain idegenek élnek!
18 Jaj azoknak, a kik a vétket hazugságnak kötelein vonszák, és a bûnt mint szekeret köteleken;
19 A kik ezt mondják: siessen és tegye hamar munkáját, hogy lássuk, s közelítsen és jõjjön el Izráel Szentjének tanácsa, hogy tudjuk meg.
20 Jaj azoknak, a kik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; a kik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserût édessé, s az édest keserûvé!
21 Jaj azoknak, a kik magoknak bölcseknek látszanak, és eszesek önnön magok elõtt!
22 Jaj azoknak, a kik hõsök borivásban és híresek részegítõ ital vegyítésében;
23 A kik a gonoszt ajándékért igaznak mondják, és az igazak igazságát elfordítják tõlük:
24 Ezért, mint a polyvát megemészti a tûznek nyelve, és az égõ széna összeomlik: gyökerök megrothad, virágjok mint a por elszáll, mert a seregek Urának törvényét megvetették, és Izráel szentjének beszédét megútálták.
25 Ezért gerjedt fel az Úrnak haragja népe ellen, és felemelé rá kezét, és megveri, hogy a hegyek megrendülnek, és holttestök szemétként fekszik az utczán. Mindezekkel haragja el nem mult, és keze még felemelve van.
26 És zászlót emel a távoli népeknek, és süvölt a föld határán [lako]zóknak, és ímé hamarsággal könnyen eljõnek.
27 Nem lesz köztük egy is elfáradott, sem tántorgó; nem szunnyad, és nem aluszik; derekának öve sem oldódik meg, és nem szakad el saruja szíja sem;
28 Nyilai élesek, és minden õ kézívei felvonvák, lovai körme, miként a kova, és kerekei mint a forgószél;
29 Ordítása, mint az oroszláné, és ordít, mint az oroszlán-kölykök, és morog s prédát ragad s elviszi, és nincs, a ki elvegye tõle;
30 És rámordul ama napon, mint tenger mormolása; és õ a földre néz, de ímé ott sûrû sötétség; és a nap meghomályosodik a ráborult homályban!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center