Add parallel Print Page Options

60  Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsõsége rajtad feltámadt.

Mert ímé, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsõsége rajtad megláttatik.

És népek jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadt fényességhez.

Emeld fel köröskörül szemeidet és lásd meg: mindnyájan egybegyûlnek, hozzád jönnek, fiaid messzirõl jönnek, és leányaid ölben hozatnak el.

Akkor meglátod és ragyogsz [örömtõl,] és remeg és kiterjed szíved, mivel hozzád fordul a tenger kincsözöne, [és] hozzád jõ a népeknek gazdagsága.

A tevék sokasága elborít, Midján és Éfa tevecsikói, mind Sebából jönnek, aranyat és tömjént hoznak, és az Úr dicséreteit hirdetik.

Kédár minden juhai hozzád gyûlnek, Nebajóth kosai néked szolgálnak, felmennek kedvem szerint oltáromra, és dicsõségem házát megdicsõítem.

Kik ezek, kik repülnek, mint a felleg, s mint a galambok dúczaikhoz?

Igen, engem várnak a szigetek; és elõl [jönnek] Társis hajói, hogy elhozzák fiaidat messzirõl, és ezüstjöket és aranyokat azokkal együtt, a te Urad és Istened nevének és Izráel Szentjének, hogy téged megdicsõített.

10 Az idegenek megépítik kõfalaidat, és királyaik szolgálnak néked; mivel haragomban megvertelek, és kegyelmemben megkönyörültem rajtad.

11 És nyitva lesznek kapuid szüntelen, éjjel és nappal be nem zároltatnak, hogy behozzák hozzád a népek gazdagságát, és királyaik is bevitetnek.

12 Mert a nép és az ország, a mely néked nem szolgáland, elvész, és a népek mindenestõl elpusztulnak.

13 A Libánon ékessége hozzád jõ, cziprus, platán, sudar czédrus, mind együtt szenthelyemnek megékesítésére, hogy lábaim helyét megdicsõítsem.

14 És meghajolva hozzád mennek a téged nyomorgatók fiai, és leborulnak lábad talpainál minden megútálóid, és neveznek téged az Úr városának, Izráel Szentje Sionának.

15 A helyett, hogy elhagyott és gyûlölt valál és senki rajtad át nem ment, örökkévaló ékességgé teszlek, és gyönyörûséggé nemzetségrõl nemzetségre.

16 És szopod a népek tejét, és a királyok emlõjét szopod, és megtudod, hogy én vagyok az Úr, megtartód és megváltód, Jákóbnak erõs [Istene.]

17 Réz helyett aranyat hozok, vas helyett ezüstöt hozok, és a fák helyett rezet, és a kövek helyett vasat, és teszem fejedelmeiddé a békességet, és elõljáróiddá az igazságot.

18 Nem hallatik többé erõszaktétel földeden, pusztítás és romlás határaidban, és a szabadulást hívod kõfalaidnak, és kapuidnak a dicsõséget.

19 Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,

20 Napod nem megy többé alá, és holdad sem fogy el, mert az Úr lesz néked örök világosságod, és gyászod napjainak vége szakad.

21 És néped mind igaz lesz, és a földet mindörökké bírják, plántálásom vesszõszála õk, kezeim munkája dicsõségemre.

22 A legkisebb ezerre nõ, és a legkevesebb hatalmas néppé. Én az Úr, idején, hamar megteszem ezt.

Izráel Szentjének városa

60 „Kelj fel és tündökölj,
    hiszen elérkezett világosságod,
    és az Örökkévaló dicsősége rád ragyogott!
Nézd, bár a földet sötétség borítja,
    és a népeken sűrű homály terpeszkedik,
de rajtad felragyog az Örökkévaló világossága,
    és dicsősége benned nyilvánvaló lesz.
Világosságodhoz nemzetek gyűlnek,
    királyaik eljönnek e hajnal fényéhez.
Nézz föl, és tekints körül!
    Lásd, mind hozzád jönnek,
    köréd gyülekeznek!
Fiaid ezek, akik messziről jönnek,
    és leányaid, akiket dajkáik a karjukon hoznak!

Mikor meglátod, arcod felragyog,
    szíved örömében majd kiszökik a helyéről,
    és remegve szélesre tárul,
mivel a tengerek gazdagsága özönlik hozzád,
    a nemzetek hozzák kincseiket.
Karavánok sora jön Midjánból, Éfából,
    tevék tömege tolong utcáidon.
Sebából is eljönnek mindannyian,
    aranyat és tömjént hoznak,
    és az Örökkévaló dicső tetteit hirdetik.
Hozzád terelik a juhnyájakat Kédárból,
    Nebajótból kosokat hoznak,
    hogy oltáromra kerüljenek kedves áldozatul.
Bizony, dicsőségem házát még dicsőségesebbé teszem!

Kik ezek, akik oly tömegben repülnek,
    mint a sűrű fellegek,
vagy mint galambok csapata,
    mikor dúcaikba leszállnak?

Mert rám várnak a szigetek
    és a távoli tengerpartok lakói.
Társis hajói is csak szavamra várnak,
    hogy elhozzák fiaidat messze földről,
    ezüstjükkel, aranyukkal együtt, Istened kedvéért,
hogy tiszteljék az Örökkévaló nevét,
    és Izráel Szentjét, aki téged felékesített.
10 Az idegenek fiai újra felépítik falaidat,
    és királyaik szolgálnak neked,
mert haragomban ugyan megvertelek,
    de mivel szeretlek, most könyörülök rajtad.
11 Ezért tartsd nyitva kapuid szüntelen,
    ne zárd be őket se éjjel, se nappal!
Hadd hozzák be a nemzetek kincseiket,
    királyaik vezetik ünnepélyes menetüket.
12 Mert az a nép és ország,
    amely nem szolgál téged, elvész.
Bizony, az ilyen nemzet elpusztul teljesen!
13 A Libanon dísze jön hozzád:
    legszebb cédrusaikat, fenyőiket
    és ciprusaikat hozzák,
hogy ékesítsék szent helyemet,
    s trónusom zsámolyát[a] díszítsék vele.
14 Hozzád mennek,
    s meghajolnak előtted elnyomóid fiai,
leborulnak lábad előtt,
    akik megvetettek téged,
így neveznek: »Az Örökkévaló városa«,
    és így: »Izráel Szentjének Sionja«.

15 Bár azelőtt utált és elhagyott voltál,
    és senki feléd sem nézett,
most már örökre dicsőségessé teszlek,
    és öröm forrásává nemzedékről nemzedékre.
16 A népek gazdagsága táplál,
    és királyok segítenek téged,
és akkor tudod meg,
    hogy én vagyok az Örökkévaló,
Megmentőd és Megváltód,
    Jákób erős Istene.

17 Bronz helyett aranyat hozok,
    vas helyett ezüstöt,
fa helyett bronzot,
    és kövek helyett vasat.
A békességet teszem fejedelmeddé,
    és igazságosság kormányoz téged.
18 Erőszaknak híre sem lesz földeden,
    pusztulás és rombolás elő sem fordul határaid között.
Isten szabadítása lesz városod védőfala,
    és dicsérete annak kapuja.

19 Attól kezdve nem a napfény lesz világosságod,
    s éjjel sem a Hold világít neked,
hanem maga az Örökkévaló lesz világosságod örökké,
    és Istened lesz dicsőséged.
20 Napod nem nyugszik le soha,
    sem a hold el nem fogy,
hanem az Örökkévaló lesz világosságod örökre,
    és gyászod napjai véget érnek.
21 Néped fiai mind igazságban élnek,
    és övék lesz a föld örökre.
Olyanok lesznek, mint a facsemete
    amelyet magam ültettem kertembe,
    hogy dicsőségemet nyilvánvalóvá tegyék.
22 A legkisebb közülük ezerre sokasodik,
    a kicsiny is hatalmas néppé növekszik.
Én, az Örökkévaló viszem ezt végbe,
    megvalósítom a maga idején.”

Footnotes

  1. Ézsaiás 60:13 trónusom zsámolyát Szó szerint: „lábam helyét”, vagyis a Templomot, Jeruzsálemben.