Add parallel Print Page Options

Dicsőség koronája leszel az Örökkévaló kezében, Jeruzsálem!

62 Sionért nem nyughatom,
    szólnom kell Jeruzsálem érdekében,
amíg igazságossága föl nem ragyog,
    mint a hajnal fénye,
amíg szabadulása úgy világít,
    mint a fáklya lángja.
Akkor a nemzetek meglátják igaz voltodat, Sion,
    és királyaik dicsőségedet, Jeruzsálem.
Új nevet kapsz az Örökkévalótól,
    melyet ő maga mond neked.
Dicsőség koronájává leszel az Örökkévaló kezében,
    királyi diadém Istened tenyerén.
Többé senki nem hív „elhagyottnak”,
    földedet sem nevezik már „pusztának” soha.
Új neved ez lesz: „Gyönyörűségem!”,
    és földedet így nevezik: „Férjhez adott”.
Mert gyönyörködik benned az Örökkévaló,
    és földednek is ő lesz az Ura.
Ahogy az ifjú feleségül veszi a leányt,
    úgy fognak téged is feleségül venni fiaid[a], Jeruzsálem!
Amint a vőlegény ujjong,
    mikor meglátja menyasszonyát,
    úgy fog neked örülni Istened.

Akik az Örökkévalót emlékeztetitek, ne nyugodjatok!

Kőfalaidra, Jeruzsálem, őrszemeket állítottam,
    hogy ne hallgassanak,
    se nappal, se éjjel.
Ti őrök, akik az Örökkévalót emlékeztetitek ígéreteire,
    ne nyugodjatok!
Ne hagyjatok nyugtot néki,
    amíg Jeruzsálemet helyre nem állítja,
    és dicsőségessé nem teszi e földön.

Esküre emelte az Örökkévaló jobb kezét,
    erős karját fölemelte:
„Nem adom többé gabonádat ellenségeidnek,
    és borodat, amelyért te fáradoztál,
    nem isszák meg idegenek.
Hanem azok egyék meg,
    akik a termést learatták,
    és dicsérjék az Örökkévalót érte.
A bort is azok igyák meg
    szent helyem udvarában,
    akik a szőlőt leszüretelték!”

10 Menjetek át, menjetek ki a kapukon,
    készítsetek utat a népnek!
Építsétek, építsétek az utat,
    a köveket dobjátok félre,
emeljétek magasra a zászlót,
    adjatok jelt a nemzeteknek!
11 Halljátok?
    Az Örökkévaló szava hangzik az egész földön:
„Mondjátok meg Sion leányának:
    nézd, jön már Szabadítód,
ő hozza jutalmadat,
    és előtte jön, amivel megfizet.”
12 Népét így nevezik majd:
    „A Szent népe, akiket az Örökkévaló váltott meg”,
és városát így hívják:
    „A város, amelyet sokan fölkeresnek”,
és: „Akit az Örökkévaló nem felejtett el soha”.

Footnotes

  1. Ézsaiás 62:5 fiaid Vagy: „építőid”.

62  Sionért nem hallgatok és Jeruzsálemért nem nyugszom, míg földerül, mint fényesség az Õ igazsága, és szabadulása, mint a fáklya tündököl.

És meglátják a népek igazságodat, és minden királyok dicsõségedet, és új nevet adnak néked, a melyet az Úr szája határoz meg.

És leszel dicsõség koronája az Úr kezében, és királyi fejdísz Istened kezében.

Nem neveznek többé elhagyatottnak, és földedet sem nevezik többé pusztának, hanem így hívnak: én gyönyörûségem, és földedet így: férjhez adott; mert az Úr gyönyörködik benned, és földed férjhez adatik.

Mert mint elveszi a legény a szûzet, akként vesznek feleségül téged fiaid, és a mint örül a võlegény a menyasszonynak, akként fog néked Istened örülni.

Kõfalaidra, Jeruzsálem, õrizõket állattam, egész nap és egész éjjel szüntelen nem hallgatnak; ti, kik az Urat emlékeztetitek, ne nyugodjatok!

És ne hagyjatok nyugtot néki, míg megújítja és dicsõségessé teszi Jeruzsálemet e földön.

Megesküdt az Úr jobbjára s erõssége karjára: nem adom többé gabonádat eleségül ellenségeidnek, s idegenek nem iszszák mustodat, a melyért munkálódtál,

Hanem a betakarók egyék azt meg, és dicsérjék az Urat, s a beszûrõk igyák meg azt szentségem pitvaraiban.

10 Menjetek át, menjetek át a kapukon, készítsétek a népnek útát, töltsétek, töltsétek az ösvényt, hányjátok el a köveket, emeljetek zászlót a népek fölé.

11 Ímé, az Úr hirdette mind a föld határáig: Mondjátok meg Sion leányának, ímé, eljött szabadulásod, ímé, jutalma vele jõ, és megfizetése õ elõtte!

12 És hívják õket szent népnek, az Úr megváltottainak, és téged hívnak: keresett és nem elhagyott városnak.