Ézsaiás 14

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

„Hogy vége lett a kegyetlen zsarnoknak!
    Hihetetlen, hogy megszűnt az elnyomás!
⁵ Eltörte az Örökkévaló a gonoszok botját,
    a zsarnok uralmának véget vetett!
⁶ Többé már nem veri a népeket szüntelen dühében,
    nem tapossa le a nemzeteket haragjában,
    vége a kegyetlen üldözésnek!
⁷ Csendesen nyugszik az egész föld,
    végre megpihenhet!
Lakói ujjongva énekelnek.
⁸ Még a libanoni cédrusok
    és a fenyők is örülnek bukásodnak,
s mondják: »Mióta trónodról leestél,
    nem jön favágó ellenünk!«

⁹ Felkavarodik érkezésed hírére a holtak birodalma,
    felriadnak árnyaik, kicsik és nagyok,
    még a régi királyok is felkelnek előtted.
¹⁰ Döbbenten kérdezik tőled:
    »Hát te is erőtlen lettél, mint mi?
    Te is ide kerültél közénk?«
¹¹ Fennhéjázó dicsekedésed és hárfáid zengése
    mind az alvilágba süllyedt!
Most férgek között fekszel,
    és férgekkel takarózol.
¹² Hogy lehulltál az égből, fényes hajnalcsillag!
    Aki népeken tapostál, elterültél,
    mint a kivágott fa!

¹³ Pedig szívedben azt forgattad:
»Felemelkedem a Mennybe,
    fölemelem trónomat Isten csillagai fölé,
felülök a szent hegyre, messze északon,
    ahol az istenek összegyűlnek.
¹⁴ Fölemelkedem a felhők fölé,
    s olyanná leszek, mint a Felséges!«

¹⁵ Mégis alászálltál a holtak közé,
    lezuhantál a mélységes verem fenekére!
¹⁶ Akik látták zuhanásod, csodálkozva néznek,
    s eltűnődnek rajtad:
»Valóban ő lenne az, akitől reszketett a föld,
    akitől királyok és országok remegtek,
¹⁷ aki a lakott földet pusztává pusztította,
    a városokat romhalmazzá rombolta,
    s foglyait sohasem engedte szabadon?«
¹⁸ A nemzetek királyai mind
    dicsőségben nyugszanak sírjukban.
¹⁹ De téged nem temetnek díszes királysírba,
    csak eldobnak, mint egy gyümölcsfa beteg ágát,
    mikor levágják.
Karddal átszúrtak hullái közé hajítanak,
    mint harctéren eltaposott holttestet,
    úgy dobnak jeltelen tömegsírba.
²⁰ Téged nem tisztelnek,
    mint a meghalt királyokat szokás,
mert saját népedet gyilkoltad,
    országodat pusztítottad.
Bizony, a gonosz király ivadékait
    emlegetni sem fogják soha!
²¹ Készüljetek, irtsátok ki
    összes ivadékát is!
Pusztítsátok el a babilóniai király
    minden maradékát őseik bűnei miatt!
Gyomláljátok ki őket,
    hogy többé lábra ne álljanak soha,
ne uralkodjanak a földön,
    s ne építsenek városokat mindenhova!”

²² „Ellened fordulok, Babilon!
    — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura. —
Eltörlöm Babilon nevét,
    kiirtom minden maradékát,
összes sarjadékát kipusztítom,
    hogy írmagja sem marad!
²³ Babilont sündisznók tanyájává teszem,
    mocsaras ingovány lesz a helyén,
s a pusztulás seprűjével söpröm el örökre.”

²⁶ Így határozott az Örökkévaló az egész föld felől,
    s karját kinyújtotta a nemzetek fölé.
²⁷ Amit ő határoz, ki húzza keresztül?
Ha karját kinyújtja, hogy cselekedjen,
    ki állhat ellene?

²⁹ „Ne örüljetek olyan nagyon, filiszteusok!
Bár a bot, amely benneteket vert,
    összetört,
de a kígyótól vipera származik,
    attól pedig újabb tüzes és szárnyas kígyó.
³⁰ A szegények elsőszülöttjei jóllaknak kezemből,
    és a nincstelenek biztonságban pihennek.
A filiszteusok gyökereit pedig éhínséggel ölöm meg,
    maradékukat is egészen elpusztítom.
³¹ Jajgassatok kapuk!
    Kiáltsatok városok!
Egész Filisztea retteg,
    mert észak felől félelmetes füst gomolyog.
Rettenetes hadsereg közeleg,
    harcosai mind fegyelmezettek és erősek!”