Ézsaiás 17

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

„Nézzétek! Elpusztul Damaszkusz városa,
    csak romhalmaz marad a helyén!
² Aróér^[a] városai elhagyatott helyek lesznek,
    csak juhnyájak járnak arra,
    s békésen heverésznek.
³ Efraim városait lerombolják,
    Damaszkusz királysága megszűnik,
Arám maradéka is arra a sorsra jut,
    mint Izráel királyságának dicsősége”
    — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura.

⁷ Azon a napon föltekint Teremtőjére,
    hozzá fordul az ember,
    Izráel Szentjére néz föl tisztelettel,
⁸ s tekintetét nem függeszti a bálványok oltáraira,
    amelyeket maga készített.
Többé rá sem néz kezének alkotásaira:
    a bálványokra és tömjénező oltáraikra.

⁹ Azon a napon erős városaitok
    elhagyatott helyekké válnak,
mint az erdő, vagy a hegycsúcs,
    amelyet az Izráel elől menekülő népek itt hagytak.
Bizony, lakatlan pusztasággá lesznek,
¹⁰     mert elhagytad szabadító Istened,
    elfelejtkeztél Kőszikládról, aki megment!
Ezért hiába telepítesz gyönyörű szőlőskertet
    idegenből hozott vesszőkkel,
¹¹ hiába gondozod és véded,
    hiába növekszik és virágzik,
mégsem szüretelsz róla,
    mert reménytelen szomorúság
    és gyógyíthatatlan fájdalom vár rád.

¹² Jaj, hogy zúg a népek tengere!
    Mint hullámok a parton,
    úgy morajlanak a tömegek.
¹³ Mint hullámok a parton,
    úgy morajlanak a tömegek,
de az Örökkévaló szavától megrettennek,
    s messze futnak,
mint a polyva, amelyet a dombtetőről
    széthord a szél,
    mint vihar űzte szúrós ördögszekér.^[c]
14 Leszáll az este,
    rémület száll rájuk,
s reggelre kelve,
    nézd, már nincsenek!
Bizony, ez lesz sorsa kirablóinknak,
    ez jut örökségül fosztogatóinknak!