Add parallel Print Page Options

Üdvözlet Páltól — akit Isten arra hívott el, hogy Jézus Krisztus apostola legyen — és Szósztenész testvértől!

Isten Korintusban élő gyülekezetének szól ez a levél, akik Krisztus Jézus által szentek lettek, s akiket Isten arra hívott el, hogy szent népévé legyenek. Ugyanakkor mindazoknak is szól, akik bárhol a világon segítségül hívják Urunk, Jézus Krisztus nevét, aki az ő Uruk is.

Atyánk, az Isten, és az Úr, Jézus Krisztus adjon nektek kegyelmet!

Hálát adok Istennek értetek

Mindig hálát adok Istenemnek értetek azért a kegyelemért, amelyet Krisztus Jézussal együtt ajándékozott nektek. Mert Jézusban Isten mindennel megáldott benneteket, különösen a beszéd és az ismeret sokféle ajándékával. Ezáltal minden kétséget kizáróan megerősítette mindazt, amit nektek a Krisztusról mondtam. Így hát az összes kegyelmi ajándék megvan közöttetek, és örömmel várjátok Urunk, Jézus Krisztus megjelenését. Isten mindvégig megerősít majd titeket, hogy Urunk, Jézus Krisztus Napján senki se vádolhasson benneteket. Isten teljesen megbízható, és megtartja ígéreteit! Ő hívott el bennünket, hogy teljes életközösségben éljünk a Fiával, Urunkkal, Jézus Krisztussal.

Éljetek egymással összhangban!

10 Testvéreim, kérlek benneteket, Urunk, Jézus Krisztus nevében, hogy éljetek egymással összhangban és teljes egyetértésben! Ne legyen köztetek széthúzás, se pártoskodás, hanem állítsátok helyre a harmóniát magatok között mind a gondolkodásban, mind a törekvésben!

11 Ugyanis Khloé családjából néhányan meglátogattak, és tőlük hallottam, hogy nézeteltérések vannak közöttetek. 12 Arra gondolok, hogy közületek egyesek azt mondják: „én Pált követem”, mások: „én Apollós csoportjába tartozom”, megint mások: „én Kéfáshoz[a] tartozom”, vagy ezt: „én pedig közvetlenül Krisztushoz”.

13 Mit gondoltok, talán részekre lehet szaggatni Krisztust? Vagy talán Pált feszítették keresztre, hogy meghaljon értetek? Vagy azért merítkeztetek be, hogy Pál tanítványai legyetek?

14 Hálát adok Istennek, hogy — Kriszpuszt és Gájuszt kivéve — senkit sem merítettem be közületek, 15 hogy senki se mondhassa, hogy az én nevemre merítkezett be. 16 Most jut eszembe, még Sztefanász családját is bemerítettem, de mást valóban nem — amennyire vissza tudok emlékezni. 17 Krisztus ugyanis nem azért küldött engem, hogy bemerítsek, hanem azért, hogy az örömüzenetet hirdessem mindenkinek. Azonban azt is úgy, hogy a Krisztus keresztjéről, vagyis a haláláról szóló üzenet el ne veszítse az erejét — ezért is nem támaszkodtam emberi okoskodásra vagy szónoki fogásokra.

Isten hatalma és bölcsessége Krisztusban rejlik

18 A keresztről szóló üzenet bolondság azok számára, akik elvesznek, de számunkra, akik az üdvösség felé haladunk, Istennek erejét jelenti. 19 Ahogyan az Írás mondja:

„Lerombolom a bölcsek bölcsességét,
    az értelmesek értelmét pedig semmivé teszem.”[b]

20 Mire jut itt a „bölcs”? Mit akar az írástudó, vagy a divatos filozófus? Hiszen Isten már e korszak minden bölcsességéről bebizonyította, hogy bolondság! 21 A bölcs Isten úgy határozott, hogy a világ a saját bölcsessége által ne legyen képes őt megismerni. Ezért Isten abban leli örömét, hogy a bolondságnak látszó örömhír üzenetével menti meg azokat, akik ezt hittel elfogadják. 22 A zsidók csodás jeleket kívánnak, a görögök meg a bölcsességet keresik.

23 Mi azonban egyedül Krisztust hirdetjük, akit a keresztre feszítve megöltek! Ezen azonban a zsidók megütköznek, a nem zsidók pedig fel sem tudják fogni, hanem értelmetlenségnek tartják. 24 A meghívottak számára viszont — akár zsidók, akár nem — Krisztus valójában Isten ereje és bölcsessége. 25 Mert amit az emberek Isten „bolondságának” tartanak, az bölcsebb minden emberi bölcsességnél! Amit pedig az emberek Isten „gyengesége” jelének tartanak, az is erősebb minden emberi erőnél!

26 Testvéreim, amikor Isten elhívott benneteket, nem sokan voltak közöttetek — emberi megítélés szerint — bölcsek, hatalmasok, vagy előkelő származásúak. Gondolkozzatok el ezen! 27 Mert Isten azokat választotta, akiket ez a világ bolondoknak tart, hogy ezáltal megszégyenítse a bölcseket. Azokat választotta, akiket a világ gyengének tekint, hogy megszégyenítse azokat, akiket erősnek tartanak. 28 Azokat választotta, akiket a világ megvet és semmibe vesz, hogy semmivé tegye azokat, akiket a világ sokra tart. 29 Mindezt Isten azért tette, hogy előtte senki ne dicsekedhessen!

30 Isten az, aki véghezvitte, hogy ti Krisztusban vagytok. Így lett Krisztus a mi bölcsességünk, és általa fogadott el Isten bennünket. Krisztusban választott külön minket Isten a maga számára, és általa váltott meg bennünket. 31 Amint az Írás mondja: „Aki dicsekszik, csakis az Úrban dicsekedjék!”[c]

Footnotes

  1. 1 Korintusi 1:12 Kéfás Péter apostol másik neve.
  2. 1 Korintusi 1:19 Idézet: Ézs 29:14.
  3. 1 Korintusi 1:31 Idézet: Jer 9:24.

Pál, Jézus Krisztusnak Isten akaratából elhívott apostola, és Sosthenes, az atyafi.

Az Isten gyülekezetének, a mely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek, mindazokkal egybe, a kik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét segítségül hívják bármely helyen, a magokén és a miénken:

Kegyelem néktek és békesség Istentõl, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.

Hálát adok az én Istenemnek mindenkor ti felõletek az Isten ama kegyelméért, mely néktek a Krisztus Jézusban adatott,

Mivelhogy mindenben meggazdagodtatok õ benne, minden beszédben és minden ismeretben,

A mint megerõsíttetett ti bennetek a Krisztus felõl való bizonyságtétel.

Úgy, hogy semmi kegyelmi ajándék nélkül nem szûkölködtök, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak megjelenését,

A ki meg is erõsít titeket mindvégig feddhetetlenségben, a mi Urunk Jézus Krisztusnak napján.

Hû az Isten, ki elhívott titeket az õ Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre,

10 Kérlek azonban titeket atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyképen szóljatok és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben.

11 Mert megtudtam felõletek atyámfiai a Kloé embereitõl, hogy versengések vannak köztetek.

12 Azt értem pedig, hogy mindenitek ezt mondja: Én Pálé vagyok, én meg Apollósé, én meg Kéfásé, én meg Krisztusé.

13 Vajjon részekre osztatott-é a Krisztus? Vajjon Pál feszíttetett-é meg érettetek, vagy a Pál nevére kereszteltettetek-é meg?

14 Hálákat adok az Istennek, hogy senkit sem kereszteltem meg közületek, kivéve Krispust és Gájust,

15 Hogy valaki azt ne mondja, hogy a magam nevére kereszteltem.

16 Megkereszteltem azonban Stefana házanépét is, ezenkívül nem tudom, hogy valakit mást kereszteltem volna.

17 Mert nem azért küldött engem a Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangyéliomot hirdessem; de nem szólásban való bölcseséggel, hogy a Krisztus keresztje hiábavaló ne legyen.

18 Mert a keresztrõl való beszéd bolondság ugyan azoknak, a kik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje.

19 Mert meg van írva: Elvesztem a bölcseknek bölcseségét és az értelmeseknek értelmét elvetem.

20 Hol a bölcs? hol az írástudó? hol e világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-é Isten e világnak bölcseségét?

21 Mert minekutána az Isten bölcseségében nem ismerte meg a világ a bölcseség által az Istent, tetszék az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívõket.

22 Mert egyfelõl a zsidók jelt kívánnak, másfelõl a görögök bölcseséget keresnek.

23 Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot;

24 Ámde magoknak a hivatalosoknak, úgy zsidóknak, mint görögöknek Krisztust, Istennek hatalmát és Istennek bölcseségét.

25 Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erõtelensége erõsebb az embereknél.

26 Mert tekintsétek csak a ti hivatástokat, atyámfiai, hogy nem sokan [hívattak] bölcsek test szerint, nem sokan hatalmasak, nem sokan nemesek;

27 Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erõtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erõseket;

28 És a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse:

29 Hogy ne dicsekedjék õ elõtte egy test sem.

30 Tõle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcseségül lõn nékünk Istentõl, és igazságul, szentségül és váltságul:

31 Hogy, a mint meg van írva: A ki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék.