Örömhír Krisztusról

15 Emlékeztetlek benneteket testvéreim arra az örömüzenetre, amelyet tőlem hallottatok, és amelyet el is fogadtatok. Ez lett a hitetek alapja, ² és ez által fogtok üdvözülni, ha hűségesek maradtok hozzá. Ha nem, akkor hiába lettetek hívőkké.

³ Elsősorban azt a legfontosabb üzenetet adtam át nektek, amelyet én is kaptam: hogy Krisztus a bűneinkért halt meg — úgy, ahogyan az Írás előre megmondta —, ⁴ azután eltemették, de a harmadik napon feltámadt — úgy, ahogyan az Írás előre megmondta —, ⁵ és hogy a feltámadása után láthatóan megjelent Kéfásnak, azután a tizenkét apostolnak. ⁶ Azután egy alkalommal egyszerre több mint ötszáz testvérnek is megjelent, akik közül a legtöbben még most is élnek, bár néhányan már meghaltak. ⁷ Megjelent Jakabnak is, majd a többi apostolnak is. ⁸ Végül, mindezek után nekem is láthatóan megjelent Jézus — nekem, aki olyan vagyok, mint a túl későn született gyermek.

⁹ Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között. Sőt, nem is vagyok méltó, hogy apostolnak nevezzenek, mert üldöztem Isten Eklézsiáját. ¹⁰ Isten kegyelme által mégis azzá lettem, aki vagyok. Elmondhatom, hogy irántam való kegyelmét nem vesztegettem hiába, sőt, sokkal többet dolgoztam, mint a többi apostol. Valójában nem is én tettem mindezt, hanem Istennek velem lévő kegyelme. ¹¹ De nem is az a fontos, hogy tőlem, vagy más apostoloktól hallottátok-e az örömhírt, amelyet hittel befogadtatok — hiszen mindannyian ugyanazt hirdetjük.

Fel fogunk támadni!

¹² Krisztusról azt hirdettük nektek, hogy feltámadt a halottak közül. Akkor hogyan mondhatják közületek néhányan, hogy a halottak sohasem támadnak fel? ¹³ Hiszen ha ez igaz lenne, akkor Krisztus sem támadt volna fel. ¹⁴ Ha pedig Krisztus valóban nem támadt volna fel, akkor nem lenne semmi értelme annak az üzenetnek sem, amelyet nektek hirdettünk. Sőt, akkor a ti hiteteknek sem lenne értelme! ¹⁵ Ráadásul, Istennel kapcsolatban is hazudtunk volna. Miért? Mert azt mondtuk, hogy ő feltámasztotta Krisztust a halálból. Ha tehát igaz lenne, hogy a halottak nem támadnak fel, akkor mi is hazugok lennénk.

¹⁶ Mert ha a halottak tényleg nem támadnak fel, akkor Krisztus sem támadt fel. ¹⁷ Ha pedig Krisztus valóban nem támadt fel, akkor semmit sem ér a hitetek, és még mindig a bűneitekben éltek. ¹⁸ Ezen felül még azok a testvérek is végleg elvesztek volna, akik eddig a Krisztusban való hitben haltak meg. ¹⁹ Ha csak erre a földi életre nézve lenne reménységünk Krisztusban, akkor minden embernél szánalmasabbak lennénk!

²⁰ Ámde Krisztus valóban feltámadt a halottak közül! Ő támadt fel legelőször azok közül, akik meghaltak. ²¹ A halál ugyanis annak következtében éri el az embereket, amit egyetlen ember tett. Hasonlóképpen a halálból való feltámadás is egyetlen emberen keresztül kezdődött el. ²² Mert ahogyan Ádám után minden ember meghal annak következtében, amit Ádám tett — ugyanúgy Krisztus által is minden ember fel fog támadni, annak következtében, amit Krisztus tett. ²³ Mindenki a maga idejében, előre megszabott sorrend szerint támad fel. Legelsőként Krisztus, azután majd Krisztus visszajövetelekor azok, akik hozzá tartoznak. ²⁴ Azután következik a befejezés, amikor Krisztus minden uralkodót és fejedelmet megfoszt a hatalmától, és véget vet uralmuknak. Azután ő maga is átadja a királyságot az Atya-Istennek.

²⁵ Mert Krisztusnak addig kell uralkodnia, amíg az Atya-Isten az összes ellenséget Krisztus uralma alá^[a] nem kényszeríti. ²⁶ A Halál lesz az utolsó ellenség, aki erre a sorsra jut. ²⁷ Az Írás azt mondja: „Isten mindent az ő lába alá vetett”.^[b] Amikor azt mondja, hogy „mindent a lába alá vetett”, ez természetesen azt jelenti, hogy az Atya-Isten kivételével, hiszen ezt az alávetést maga az Atya-Isten viszi véghez! ²⁸ Amikor már minden és mindenki Krisztus uralma alatt lesz, akkor maga a Fiú is aláveti magát az Atya-Isten uralmának. Igen, az Atya mindent a Fiú uralma alá helyez. Végül pedig a Fiú is aláveti magát az Atyának — így azután az Atya-Isten tökéletesen uralkodni fog minden és mindenki felett.

²⁹ Egyébként pedig mit tesznek azok, akik a korábban meghaltakért merítkeznek be? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, akkor ezek az emberek miért merítkeztek be értük?

³⁰ Mi is miért nézünk szembe állandóan a veszélyekkel? ³¹ Naponta halálos veszélyben élek, és kész vagyok a halálra. Testvéreim, ez olyan igaz, mint a veletek való dicsekvésem Urunk, a Krisztus Jézus által. ³² Ha csak emberi módon küzdöttem volna a „vadállatokkal” Efezusban, annak mi értelme lett volna? Ha a halottak soha nem támadnak fel, akkor annak van igaza, aki azt mondja: „Együnk, igyunk, mert holnap úgyis meghalunk!”^[c]

³³ Ne engedjétek magatokat becsapni! „A rossz társaság elrontja a jellemes embert is!” ³⁴ Térjetek végre észre, és ne vétkezzetek többé, mert vannak közöttetek, akik nem is ismerik Istent igazán — azért mondom ezt, hogy elszégyelljék magukat!

Milyen lesz a testünk a feltámadáskor?

³⁵ De azt kérdezhetné valaki: „Hogyan támadhatnak fel a halottak? Milyen testben jönnek vissza az életbe?” ³⁶ Ezek ostoba ellenvetések! Gondolj arra, amikor elveted a gabona vetőmagját! Az előbb „meghal” a földben, és csak azután fog kihajtani. ³⁷ Ami pedig kinő belőle, az nem is hasonlít az elvetett magra, hanem a magnak megfelelő növény lesz, például búza vagy más gabonaféle. ³⁸ Isten azonban felnöveszti, és arra a mintára formálja, amelyet annak a bizonyos növénynek tervezett. Minden egyes fajnak a saját alakját adja.

³⁹ Az élőlények különböző csoportjainak a teste és formája is különböző. Más az emberi test, más a négylábú állatok teste, megint más a madaraké, vagy a halaké. ⁴⁰ Az égitestek pedig egészen mások, mint a földi élőlények. Bizony, nagy különbség van az égitestek szépsége és a földi élőlények szépsége között! ⁴¹ Még az égitestek sem egyformák: más a Nap ragyogása, más a Hold fényessége, megint másféle a csillagok fénye. Sőt, még a csillagok is különböznek egymástól a fényüket tekintve!

⁴² Így van ez a halottak feltámadásával is. Az emberi test, amelyet „elvetünk” a földbe, romlandó, és el is pusztul. A feltámadott test viszont romolhatatlan és elpusztíthatatlan! ⁴³ Amikor eltemetjük a holttestet, az egyáltalán nem szép látvány, de amikor feltámad, már dicsőséges lesz! Amikor eltemetjük, már nincs benne semmi erő, de milyen erőteljes lesz, amikor majd feltámad! ⁴⁴ Amikor eltemetjük, közönséges emberi testet temetünk el, de amikor feltámad, már szellemi test lesz!

Igen, ahogyan van hús-vér emberi test, amelyet az emberi lélek ural, úgy van szellemi test is, amelyet a szellem kormányoz. ⁴⁵ Erről beszél az Írás: „Az első ember, Ádám, élő lélekké lett.”^[d] Az „utolsó Ádám”^[e] viszont életet adó szellem. ⁴⁶ Azonban nem ez a szellemi ember jött először, hanem a lelki, vagyis a természetes ember, csak azután jött a szellemi ember. ⁴⁷ Az első ember a földből származik, hiszen Isten a földből formálta. A második ember a Mennyből jött. ⁴⁸ Amilyen volt az első, a földből való ember, olyan a többi földi ember is. Viszont, amilyen az a Mennyből való, olyanok azok is, akik szintén a Mennyből származnak. ⁴⁹ Ahogyan hasonlítunk az első földi emberre, úgy fogunk hasonlítani majd arra a mennyeire is.

⁵⁰ Ezt azért mondom, testvéreim, mert ezzel a földi, hús-vér testünkkel nem vehetünk részt Isten Királyságában. Hiszen az, ami el fog pusztulni, az nem vehet részt abban, ami örökkévaló.

⁵¹ Figyeljetek rám, mert titkot tárok fel előttetek: nem mindannyian fogunk meghalni, de mindannyian át fogunk változni! ⁵² Mindez egy szempillantás alatt fog történni, amikor az utolsó trombitaszó felhangzik. Megszólal a trombita hangja, és akik korábban meghaltak, feltámadnak a romolhatatlanságra, az örök életre. Mi pedig, akik akkor még élünk, át fogunk változni. ⁵³ Ez a mostani testünk romlandó, ezért feltétlenül szükséges, hogy átváltozzon, és mentes legyen mindenféle romlástól. A mostani testünk halandó, ezért át kell változzon halhatatlan testté. ⁵⁴ Amikor ez majd megtörténik, és a romlandó és halandó test átváltozik romlástól mentes és halhatatlan testté, akkor teljesedik be, amit az Írás mond:

⁵⁶ Ugyanis a halál fegyvere a bűn, a bűn erejét pedig a Törvény adja. ⁵⁷ De hálát adunk Istennek, hogy Urunk, Jézus Krisztus által győztesekké tesz bennünket!

⁵⁸ Mivel ez így van, kedves testvéreim, legyetek szilárdak, hogy senki ne tudjon kimozdítani benneteket a helyetekről! Mindig teljes erővel és odaadással végezzétek az Úr munkáját, hiszen jól tudjátok, hogy az ilyen munka sohasem hiábavaló.