Add parallel Print Page Options

Isten szövetsége a világgal

Isten megáldotta Nóét és fiait, és ezt mondta nekik: Szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek be a földet!

Féljen és rettegjen tőletek minden földi állat és minden égi madár, kezetekbe adom őket minden földi csúszómászóval és a tenger minden halával együtt.

Minden, ami mozog, ami csak él, legyen a ti eledeletek. Nektek adom mindezt éppúgy, mint a zöld növényt.

De húst az éltető vérrel együtt ne egyetek!

A benneteket éltető vért pedig számon kérem. Minden élőlénytől számon kérem azt, az embertől is. Számon kérem az ember életét: egyik embertől a másikét.

Aki ember vérét ontja, annak vérét ember ontja. Mert Isten a maga képmására alkotta az embert.

Ti azért szaporodjatok, sokasodjatok, népesítsétek be a földet, sokasodjatok rajta!

Isten azt mondta Nóénak és fiainak:

Íme, szövetségre lépek veletek és utódaitokkal,

10 meg minden élőlénnyel, amely veletek van: madárral, állattal és minden földi élőlénnyel; mindennel, ami a bárkából kijött, minden földi élőlénnyel.

11 Szövetségre lépek veletek, és semmi sem pusztul el többé özönvíz miatt, mert nem lesz többé özönvíz a föld elpusztítására.

12 Majd azt mondta Isten: Ez a jele a szövetségnek, amit én szerzek veletek és minden élőlénnyel, amely veletek van, minden nemzedékkel, örökre:

13 szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, melyet én a világgal kötök.

14 Amikor felhőt borítok a földre, és feltűnik az ív a felhőn,

15 akkor visszaemlékezem a szövetségre, amelyet kötöttem veletek és minden élőlénnyel, amely testben él, és nem lesz többé a víz özönvízzé minden test pusztulására.

16 Ha ott lesz az ív a felhőn, látni fogom és visszaemlékezem az örök szövetségre, amelyet Isten kötött minden élőlénnyel, amely testben él a földön.

17 Akkor ezt mondta Isten Nóénak: Ez annak a szövetségnek a jele, amelyet minden földi élővel kötöttem.

Nóé áldása és átka

18 Ezek voltak Nóé fiai, akik kijöttek a bárkából: Sém, Hám és Jáfet. Hám Kánaán ősatyja.

19 Ezek hárman Nóé fiai, és ezek népesítették be az egész földet.

20 Nóé elkezdte a földet művelni, és szőlőt ültetett.

21 Egyszer bort ivott, megrészegedett, és mezítelenre vetkőzött a sátrában.

22 Hám, Kánaán ősatyja, meglátta apja szemérmét, és elmondta kint levő két testvérének.

23 Akkor Sém és Jáfet fogták a ruháját, a vállukra terítették, s háttal bemenve, betakarták apjuk szemérmét, de elfordították arcukat, és így nem látták apjuk szemérmét.

24 Amikor Nóé kijózanodott mámorából, és megtudta, hogy mit tett vele a kisebbik fia,

25 ezt mondta: Átkozott Kánaán! Szolgák szolgája lesz testvérei közt!

26 Ezután ezt mondta: Áldott az Úr, Sémnek Istene! Legyen Kánaán a szolgája!

27 Terjessze ki Isten Jáfetet, lakjék Sém sátraiban, legyen Kánaán a szolgája!

28 Az özönvíz után Nóé még háromszázötven évig élt.

29 Nóé teljes életkora kilencszázötven év volt, amikor meghalt.

Azután megáldá Isten Noét és az õ fiait, és azt mondá nékik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet.

És féljen és rettegjen tõletek a földnek minden állatja az égnek minden madara: minden a mi nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala kezetekbe adatott;

Minden mozgó állat, a mely él legyen nektek eledelûl; a mint a zöld fûvet, nektek adtam mindazokat.

Csak a húst az õt elevenítõ vérrel meg ne egyétek.

De a ti véreteket, a melyben van a ti éltetek, számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképen az embertõl, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét.

A ki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert.

Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok, nyüzsögjetek a földön és sokasodjatok azon.

És szóla az Isten Noénak és vele az õ fiainak, mondván:

Én pedig ímé szövetséget szerzek ti veletek és a ti magvatokkal ti utánnatok.

10 És minden élõ állattal, mely veletek van: madárral, barommal, minden mezei vaddal, mely veletek van; mindattól kezdve a mi a bárkából kijött, a földnek minden vadjáig.

11 Szövetséget kötök ti veletek, hogy soha ezután el nem vész özönvíz miatt minden test; és soha sem lesz többé özönvíz a földnek elvesztésére.

12 És monda az Isten: Ez a jele a szövetségnek, melyet én örök idõkre szerzek közöttem és ti köztetek, és minden élõ állat között, mely ti veletek van:

13 Az én ívemet helyeztetem a felhõkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a föld között.

14 És lészen, hogy mikor felhõvel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhõben.

15 És megemlékezem az én szövetségemrõl, mely van én közöttem és ti közöttetek, és minden testbõl való élõ állat között; és nem lesz többé a víz özönné minden testnek elvesztésére.

16 Azért legyen tehát az ív a felhõben, hogy lássam azt és megemlékezzem az örökkévaló szövetségrõl Isten között és minden testbõl való élõ állat között, mely a földön van.

17 És monda Isten Noénak: Ez ama szövetségnek jele, melyet szerzettem én közöttem és minden test között, mely a földön van.

18 Valának pedig Noé fiai, kik a bárkából kijöttek vala: Sém és Khám és Jáfet. Khám pedig Kanaánnak atyja.

19 Ezek hárman a Noé fiai s ezektõl népesedék meg az egész föld.

20 Noé pedig földmívelõ kezde lenni, és szõlõt ültete.

21 És ivék a borból, s megrészegedék, és meztelenen vala sátra közepén.

22 Khám pedig, Kanaánnak atyja, meglátá az õ atyjának mezítelenségét, és hírûl adá künnlevõ két testvérének.

23 Akkor Sém és Jáfet ruhát ragadván, azt mindketten vállokra veték, és háttal menve takarák be atyjok mezítelenségét; s arczczal hátra meg sem láták atyjok mezítelenségét.

24 Hogy felserkene Noé mámorából, és megtudá a mit vele az õ kisebbik fia cselekedett vala:

25 Monda: Átkozott Kanaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt.

26 Azután monda: Áldott az Úr, Sémnek Istene, néki légyen szolgája Kanaán!

27 Terjeszsze ki Isten Jáfetet, lakozzék Sémnek sátraiban; légyen néki szolgája a Kanaán!

28 Éle pedig Noé az özönvíz után háromszáz ötven esztendeig.

29 És vala Noé egész életének ideje kilenczszáz ötven esztendõ; és meghala.