2 Krónika 28
Hungarian Károli
28 Húsz esztendõs volt Akház, mikor uralkodni kezdett, és tizenhat esztendeig uralkodék Jeruzsálemben, és nem cselekedék kedves dolgot az Úr elõtt, mint Dávid, az õ atyja;
2 Hanem az Izráel királyainak útján járt, és öntött [bálványokat ]is csináltatott a Baál tiszteletére.
3 Annakfelette tömjéneze a Hinnom fiának völgyében; fiait is megégeté tûzben, a pogányok útálatosságai szerint, a kiket az Úr az Izráel fiai elõl kiûzött volt.
4 Áldozék és tömjéneze a magaslatokon is, a halmokon is és minden zöld fa alatt.
5 Ezért az Úr az õ Istene adá õt a Siriabeli király kezébe, és õt [igen] megverék, és sok foglyot hurczolának el õ tõle, a kiket Damaskusba vivének. Sõt még az Izráel királya kezébe is adaték, és az is igen megveré õt.
6 Mert Pékah, a Rémália fia, Júdában egy nap levága százhúszezer embert, mind vitézeket; mivel elhagyták az Urat, atyáik Istenét.
7 Annakfelette az Efraimbeli vitéz Zikri megölé Maásiát, a király fiát, Azrikámot, az õ házának gondviselõjét, és Elkánát, a ki a király után második vala.
8 És elvivének az Izráel fiai az õ atyjokfiai közül kétszázezer asszonyt, fiút, leányt, és nagy vagyont rablának el tõlök, és azzal a zsákmánynyal mennek vala Samariába.
9 Vala pedig ott az Úrnak egy prófétája, a kinek neve Odéd, a ki eleibe menvén a hadnak, a mely Samariába megy vala, monda nékik: Ímé, mivel az Úrnak, atyáitok Istenének haragja Júda ellen felgerjedett, õket kezetekbe adta, és ti [sokat] megölétek közülök haragotokban, a mely szintén az égig felhatott;
10 És immár arra gondoltok, hogy Júdának és Jeruzsálemnek fiait megalázzátok, hogy néktek szolgáitok és szolgálóleányitok legyenek: avagy ezáltal nem teszitek-é magatokat bûnösökké az Úrnál, a ti Isteneteknél?
11 Azért halljátok meg szómat: Vigyétek vissza a ti atyátokfiai közül való foglyokat, a kiket ide hoztatok; különben az Úrnak nagy haragja [lészen] rajtatok.
12 Akkor felkelének némelyek az Efraimból való vezérek közül: Azáriás, a Jóhanán fia; Berékiás, a Mesillemót fia; Ezékiás, a Sallum fia, és Amása a Hadlai fia, azok ellen, a kik a viadalból jõnek vala.
13 És mondának nékik: Ne hozzátok ide be a foglyokat, mert felette igen nagy bûn lesz az, a mit akartok mûvelni, és ezzel a mi bûneinket és vétkeinket megsokasítjátok; mert [e nélkül] is sok bûnünk van, és felgerjedt a harag Izráel ellen.
14 Ott hagyá azért a sereg a foglyokat és a zsákmányt a vezérek és az egész gyülekezet elõtt.
15 És felállának a névszerint megnevezett férfiak, s felvevék a foglyokat, és a kik mezítelenek valának közülök, felöltözteték a zsákmányból; felöltözteték azokat, sarukat is adának lábaikra; ételt és italt is adának nékik; sõt meg is kenék õket, és a gyengélkedõket szamarakra helyezék, és vivék õket a pálmafák városába, Jérikhóba, az õ atyjokfiaihoz; azután megtérének Samariába.
16 Az idõben külde Akház király az Assiriabeli királyhoz, hogy megsegítené õt.
17 Mert még az Edomiták is eljöttek vala, és a Júdabeliek közül [sokat] levágának, vagy rabságba hurczolának.
18 A Filiszteusok is mind ellepék a lapályon való városokat és Júdának dél felõl való részét, és elfoglalák Béth-Semest, Ajalont, Gederótot, Sókot és annak faluit; Timnát és annak faluit; Gimzót és annak faluit, és ott laknak vala;
19 Mert az Úr megalázta Júdát Akházért, az Izráel királyáért; mert arra indítá Júdát, hogy vétkezzék az Úr ellen.
20 Eljöve azért õ ellene Tiglát-Piléser, Assiria királya, a ki sanyargatá õt, és nem segítette meg.
21 Mert Akház kifosztá az Úr házát, a királyét, a fejedelmekét, és az Assiriabeli királynak adá, de azért nem lõn néki segítségére.
22 Sõt még a szorongattatás idejében is tovább vétkezék az Úr ellen; ilyen vala Akház király.
23 Mert áldozék Damaskus isteneinek, a kik õt megverték vala, ezt mondván: Mivel Siria királyainak istenei megsegítik õket, azért én is azoknak áldozom, hogy segéljenek engem is, holott mind néki, mind az egész Izráelnek azok okozták romlását.
24 És összehordá Akház az Isten házának edényeit, és összetöré az Isten házának edényeit, és az Úr házának ajtait bezárá, és csinála a maga számára oltárokat Jeruzsálemnek minden szegletén;
25 Júdának minden városaiban is magaslatokat építe, hogy az idegen isteneknek tömjénezzen, és haragra ingerlé az Urat, atyái Istenét.
26 Az õ több dolgai pedig és útjai, úgy az elsõk, mint utolsók, ímé meg vannak írva a Júda és az Izráel királyainak könyvében.
27 Meghala pedig Akház az õ atyáival, és eltemeték õt Jeruzsálem városában; mert nem vivék õt az Izráel királyainak sírjába. És uralkodék az õ fia, Ezékiás, õ helyette.
2 Krónika 28
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Áház, Júda királya(A)
28 Áház húsz éves korában lett király, és tizenhat évig uralkodott Jeruzsálemben. Nem követte ősének, Dávid királynak példáját: nem azt tette, ami az Örökkévaló megítélése szerint helyes. 2 Áház Izráel királyainak útján járt, sőt még öntött bálványszobrokat is készíttetett a Baáloknak, az idegen isteneknek. 3 A bálványok tiszteletére tömjént égetett a Ben-Hinnóm völgyben.[a] Még saját fiait is képes volt áldozatul megégetni azoknak a népeknek az utálatos szokása szerint, amelyeket az Örökkévaló kiűzött erről a földről Izráel népe elől. 4 Áház tömjén-áldozatokat mutatott be a bálványoknak a magaslatokon, a dombokon és minden zöld fa alatt.
5-6 Emiatt Istene, az Örökkévaló Áházt Arám királyának a kezébe adta, aki legyőzte Áház hadseregét, és sok foglyot hurcolt magával Damaszkuszba.
Hasonlóképpen Pekah, Ramaljáhú fia, Izráel királya is nagy vereséget mért Júdára: egyetlen napon 120 000 bátor júdeai harcos esett el a csatában. Azért történt ez, mert az Örökkévaló Áházt és seregét Izráel királyának kezébe adta, mivel Áház és népe elhagyták őseik Istenét, az Örökkévalót. 7 Egy Efraimból való harcos pedig megölte a csatában Maaszéjáhút, Áház fiát, és Azrikámot, a királyi palota felügyelőjét, valamint Elkánát, aki rangban a király után a második volt.
8 Amikor Izráel királya legyőzte Áház seregét, a győztesek júdabeli testvéreik közül 200 000 asszonyt és gyermeket fogolyként hurcoltak magukkal Samáriába, ezenkívül pedig nagy hadizsákmányt is szereztek. 9 Azonban volt az Örökkévalónak egy prófétája Samáriában, név szerint Ódéd, aki kiment a városhoz közeledő hazatérő sereg elé, és ezt mondta: „Nézzétek! Mivel őseitek Istene, az Örökkévaló megharagudott Júdára, kezetekbe adta őket! Ti azonban gyilkos dühötökben, amely szinte az égig ért, sokakat megöltetek. 10 Most még ezt azzal akarjátok tetézni, hogy ezeket a júdeai foglyokat — asszonyokat és férfiakat — rabszolgáitokká teszitek! Nem féltek, hogy ezzel vétkeztek Istenetek, az Örökkévaló ellen?! 11 Hallgassatok most rám! Engedjétek szabadon azokat, akiket a saját a testvéreitek közül fogságba ejtettetek — különben az Örökkévaló heves haragja sújt rátok!”
12 Akkor Efraim törzséből néhány főember szembeszállt a hazatérő izráeli hadsereggel. Ezek a következők voltak: Azarjáhú, Jehóhánán fia, azután Berekjáhú, Mesillémót fia, azután Jehizkijjáhú, Sallum fia és Amásza, Hadlaj fia. 13 Azt mondták a katonáknak: „Ne hozzátok ide a foglyaitokat, mert anélkül is elég sok bűn terhel már bennünket! Ha mégis megtennétek, azzal tovább növelnétek bűneinket — pedig már így is vétkesek vagyunk, és az Örökkévaló tüzes haragja fenyeget bennünket.”
14 Akkor Izráel serege szabadon engedte a Júdából hozott foglyokat, és a zsákmánnyal együtt a főemberek és az összegyűlt sokaságra bízta őket. 15 Ekkor az említett vezetők gondjaikba vették a foglyokat és a zsákmányt. Akik a foglyok közül ruhátlanok voltak, azokat felöltöztették és felsaruzták a zsákmányból vett holmikkal, ételt és italt adtak nekik, és bekenték őket olajjal. A gyengélkedőket szamarakra ültették, és Jerikóba vitték, a pálmafák városába, ahol a testvéreik gondjaira bízták őket. Azután az Efraimból való vezetők hazatértek Samáriába.
16-17 Abban az időben az edomiak megtámadták Júdát, legyőzték Áház hadseregét és mikor hazatértek, Júdából foglyokat hurcoltak magukkal. Ezért Áház követeket küldött Asszíria királyához azzal a kéréssel, hogy segítse meg ellenségeivel szemben.
18 A filiszteusok is betörtek Júda déli részére és a dombvidékre. Megtámadták az ottani városokat, és elfoglalták Bétsemest, Ajjálónt, Gedérótot, Szókot, Timnát, Gomzót és ezeknek falvait. Le is telepedtek az elfoglalt területeken. 19 Az Örökkévaló megalázta Júdát Áház király miatt, aki bűnbe vezette Júdát, és súlyosan vétkezett az Örökkévaló ellen. 20 Ezért Tiglat-Pileszer, Asszíria királya Júda ellen támadt ahelyett, hogy segítette volna. 21 Pedig Áház kihozta az Örökkévaló Templomából a kincseket, és összegyűjtött mindent, amit csak tudott a királyi palotából és a főemberektől, s mindezt Asszíria királyának adta, aki azonban ennek ellenére sem segített rajta.
22 Áház még a nagy bajban sem fordult az Örökkévalóhoz, hanem még inkább eltávolodott tőle: 23 azoknak az idegen isteneknek mutatott be áldozatokat, akiket az arámok Damaszkuszban tiszteltek, és akik Áházra vereséget mértek. Áház így gondolkozott: „Mivel az arám királyokat megsegítették isteneik, én is ezeknek az isteneknek áldozom, hátha engem is megsegítenek!” Pedig valójában éppen ezek az idegen istenek okozták Áház és egész Izráel vesztét!
24 Áház tehát kihozta az Örökkévaló Templomából a felszerelést és az eszközöket, azután ezeket összetörte és szétvágta. A Templom ajtaját és a kapukat bezárta. Ugyanakkor Jeruzsálemben szinte minden utcasarkon oltárokat készíttetett, amelyeket ő maga használt. 25 Hasonlóképpen Júda minden városában is magaslatokat emelt, ahol tömjén-áldozatokat mutatott be az idegen isteneknek. Így haragította magára őseinek Istenét, az Örökkévalót.
26 Áház egyéb tetteit és viselt dolgait elejétől végig megírták a Júda és Izráel Királyainak Könyvében. 27 Azután Áház is meghalt, mint minden őse, és Jeruzsálemben temették el, de nem a királyok sírkamrájába. Utána fia, Ezékiás követte a trónon.
Footnotes
- 2 Krónika 28:3 Ben-Hinnóm völgyben Később ezt a völgyet hívták „Gyehennának”. Jeruzsálemtől délre és nyugatra húzódik. Jeruzsálem lakói sokszor itt imádták a bálványokat. Néha még a saját gyermekeiket is föláldozták ezeknek!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center