2 Krónika 34
Hungarian Károli
34 Nyolcz esztendõs vala Jósiás, mikor uralkodni kezdett volt, és uralkodott harminczegy esztendeig Jeruzsálemben.
2 És jó dolgot cselekedék az Úr elõtt, és jára az õ atyjának Dávidnak útjain, és nem hajolt el sem jobbra, sem balra;
3 Mert az õ királyságának nyolczadik esztendejében, mikor még gyermek volna, kezdé keresni az õ atyjának Dávidnak Istenét; tizenkettedik esztendejében pedig Júdát és Jeruzsálemet kezdé megtisztítani a magaslatoktól, Aseráktól, bálványoktól és öntött képektõl.
4 Leronták õ elõtte a Baálok oltárait és az azokon levõ szobrokat lehányatá; az Aserákot is a bálványokkal és öntött képekkel egyetembe szétrombolá és apróra töreté, és elhinteté azoknak temetõhelyén, a kik azoknak áldoztak vala.
5 A papok csontjait megégeté azoknak oltárain, és megtisztítá Júdát és Jeruzsálemet.
6 [Így cselekedék] Manassénak, Efraimnak és Simeonnak városaiban is, mind Nafthaliig, azoknak pusztáiban köröskörül.
7 Lehányatá azért az oltárokat; az Aserákat és a bálványokat összetördelé mind porrá, és minden naposzlopot elpusztított Izráel egész földén; azután megtére Jeruzsálembe.
8 Királyságának tizennyolczadik esztendejében pedig, minekutána a földet és a házat megtisztítá, elküldé Sáfánt az Asália fiát, és Maaséját a város elõljáróját, és Joát a Joákház fiát, az emlékírót, hogy kijavíttatnák az Úrnak, az õ Istenének házát.
9 És menének Hilkiás fõpaphoz, és átadták [néki] az Isten házába begyült pénzt, a melyet a Léviták, az ajtónállók gyûjtöttek Manassétól, Efraimtól és az egész Izráel maradékaitól, és egész Júdától és Benjámintól, és Jeruzsálem lakóitól.
10 És adák a munkavezetõknek, a kik felvigyáztak az Úr házában, hogy adják azt a munkásoknak, a kik dolgoztak az Úr házában, hogy kijavítsák és helyreállítsák a házat.
11 És adának [pénzt] az ácsoknak és a kõmûveseknek, hogy vegyenek faragott köveket, és fákat a kapcsolásokra, és a házak gerendázására, a melyeket elrontottak a Júda királyai.
12 És az emberek hûségesen végzik vala a munkát; a kikre felügyelének Jáhát és Obádia Léviták, a Mérári fiai közül valók; és Zakariás, Mésullám, a Kéhátiták fiai közül valók, a kik szorgalmazzák vala õket. E Léviták pedig mindnyájan mesterek valának az éneklõszerszámokban.
13 A teherhordókat pedig (mert voltak felügyelõk a munkások felett mindenféle dologban) szorgalmazák a Léviták közül való íródeákok, igazgatók és ajtónállók.
14 Mikor pedig kihozák azok a pénzt, a mely az Úr házában gyûlt össze: megtalálá Hilkia pap az Úr törvénykönyvét, a melyet Mózes által [adott] volt.
15 Szóla pedig Hilkia, és monda Sáfánnak, az íródeáknak: A törvénykönyvet megtalálám az Úr házában. És adá Hilkia a könyvet Sáfánnak.
16 És vivé Sáfán a könyvet a királyhoz, és elbeszélé néki a dolgot, mondván: Valamit bíztál a te szolgáidra, abban híven eljárnak;
17 Mert az Úr házában talált pénzt összeszedvén, adák a felügyelõknek és munkásoknak kezébe.
18 Továbbá jelenté Sáfán íródeák a királynak, mondván: Hilkia pap nékem egy könyvet ada; és olvasott abból Sáfán a király elõtt.
19 Mikor pedig a király hallotta a törvény beszédit, ruháit megszaggatá.
20 És parancsola a király Hilkia papnak és Ahikámnak a Sáfán fiának, Abdonnak a Mika fiának, és az íródeáknak Sáfánnak, és Asájának a király szolgájának, mondván:
21 Menjetek el, és keressétek meg az Urat én érettem, s az Izráel és Júda maradékaiért, a könyv beszédei felõl, a mely megtaláltatott, mert nagy az Úr haragja, a mely mi reánk szállott azért, hogy a mi atyáink nem tartották meg az Úrnak beszédét, hogy mind a szerint cselekedtek volna, a mint e könyvben megíratott.
22 Elméne azért Hilkia és a király embere Húlda prófétaasszonyhoz, a Sallum feleségéhez, a ki Thókéhát fia vala, a ki Hasrának, a ruhák gondviselõjének fia vala (õ pedig Jeruzsálemben, a második utczában lakik vala) és a szerint szólának néki.
23 Ki monda nékik: Így szól az Úr, Izráel Istene: Mondjátok meg a férfinak, a ki titeket hozzám küldött;
24 Ezt mondja az Úr: Ímé én veszedelmet hozok e helyre és ennek lakosira, mindazokat az átkokat, a melyek meg vannak írva a könyvben, a melyet felolvastak a Júda királya elõtt;
25 Mivel elhagytak engem, és idegen isteneknek tömjéneztek, hogy engem haragra gerjeszszenek az õ kezeiknek minden cselekedetei által. Felgerjedt az én haragom e hely ellen, és el sem oltatik.
26 A Júda királyának pedig, a ki titeket küldött, hogy az Urat megkérdjétek, így szóljatok: Így szól az Úr, Izráel Istene: A mi a beszédeket illeti, a melyeket hallottál:
27 Mivel a te szíved meglágyult, és magadat megaláztad az Isten elõtt, mikor hallád az õ beszédeit e hely ellen és az õ lakosai ellen; mivel magadat megaláztad elõttem, és ruháidat megszaggattad és sírtál elõttem: én is meghallgattalak, ezt mondja az Úr.
28 Ímé én téged a te atyáid közé takarítlak, és tétetel a te sírodba békességben, és nem látják a te szemeid azt a veszedelmet, a melyet én hozok e helyre és ennek lakóira. És e szerint beszélték el ezt a királynak.
29 Akkor a király elkülde, és összegyûjteté Júdának és Jeruzsálemnek minden véneit.
30 És felméne a király az Úr házába, és õ vele Júdának minden férfiai, és Jeruzsálem lakosai, a papok, a Léviták és az egész nép kicsinytõl fogva nagyig, és elolvasá fülök hallására a szövetség könyvének minden beszédeit, a melyet találtak vala az Úr házában.
31 Azután felállván a király az õ helyén, fogadást tõn az Úr elõtt, hogy õ az Urat követendi, és hogy parancsolatait, bizonyságtételeit és rendeléseit teljes szívébõl és teljes lelkébõl megõrzendi, cselekedvén a szövetség beszédeit, a melyek megirattak abban a könyvben.
32 És felfogadtatá e dolgot mindazokkal, a kik Jeruzsálembõl és Benjáminból valók. És Jeruzsálem lakói az Istennek, az õ atyáik Istenének szövetsége szerint cselekedének.
33 Akkor elpusztított Jósiás minden útálatos bálványt Izráel fiainak egész földjérõl, és kényszeríte mindenkit, valaki találtatik vala Izráelben, hogy szolgáljon az Úrnak, az õ Istenöknek; [és] az õ egész életében nem szakadának el az Úrtól, atyáik Istenétõl.
2 Krónika 34
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Jósiás, Júda királya(A)
34 Jósiás nyolc éves volt, amikor királyságra lépett, és harmincegy évig uralkodott Jeruzsálemben. 2 Azt tette, amit az Örökkévaló helyesnek tart, és azon az úton járt, amelyen őse, Dávid király — s arról nem tért le sem jobbra, sem balra.
3 Uralkodásának nyolcadik évében, amikor még fiatal volt, kezdte keresni Dávidnak, ősének Istenét, és az ő akaratát. Királysága tizenkettedik évében pedig hozzálátott, hogy megtisztítsa Júdát és Jeruzsálemet az idegen istenektől, az Asera-oszlopoktól, az öntött és faragott bálványszobroktól és az áldozóhalmoktól. 4 Leromboltatta a Baálok oltárait, és ezt személyesen ellenőrizte és végignézte. Elpusztította az idegen istenek tiszteletére emelt magas tömjénező oltárokat és Asera-oszlopokat. A faragott és öntött bálvány-szobrokat összetörette, és azoknak porát rászórta azoknak a sírjaira, akik ezeknek a bálványoknak áldoztak.
5 Az idegen istenek oltárain megégette azoknak a papoknak csontjait, akik ezeket az isteneket szolgálták. Így tisztította meg Júdát és Jeruzsálemet. 6 Hasonlóképpen járt el Manassé, Efraim és Simeon törzsi területén, a városokban és a körülöttük lévő területeken, egészen Naftáli határáig: 7 lerombolta az idegen istenek oltárait, az Asera-oszlopokat, összetörte a bálványszobrokat, elpusztította az idegen isteneknek emelt tömjénező oltárokat egész Izráel területén, azután visszatért Jeruzsálembe.
8 Uralkodásának tizennyolcadik évében, miután Jósiás megtisztította a földet és az Örökkévaló házát, megbízta Sáfánt, Acaljáhú fiát, azután Maaszéjáhút, a város kormányzóját, azután Jóáhot, Jóáház fiát, a krónikást, hogy javítsák ki az Örökkévalónak, Istenüknek a házát. 9 Ezek hárman elmentek Hilkijjá főpaphoz, és átadták neki az Isten háza számára gyűjtött pénzadományokat. Ezt a kapuk őrzésével megbízott léviták gyűjtötték össze Manasséból, Efraimból és azoktól, akik egész Izráel területén megmaradtak, meg egész Júda és Benjámin területéről és Jeruzsálemből.
10-11 Ebből a pénzből fizették az Örökkévaló háza helyreállítását vezető felügyelőket, akik viszont ebből fogadták fel a mesterembereket: az ácsokat és a kőműveseket. Ők végezték a helyreállítás munkáját, és vásárolták meg a szükséges anyagokat: a faragott köveket és faanyagot a gerendákhoz és a belső burkoláshoz. Erre azért volt szükség, mert az előző júdai királyok nem fordítottak gondot a Templom karbantartására. 12-13 A mesteremberek hűségesen végezték a munkájukat. A felügyelők a következő léviták voltak: Merári családjából Jahat és Óbadjáhú, a kehátiak közül Zekarjá és Mesullám. A hangszeres dicséretet végző léviták a teherhordókat és a többi munkásokat irányították. A léviták közül kerültek ki az írnokok, felügyelők és kapuőrök is.
Megtalálják a Törvény Könyvét
14 Amikor kihozták az Örökkévaló házából az összegyűlt pénzadományokat, Hilkijjá főpap rábukkant egy könyvtekercsre. Az Örökkévaló Törvényének Könyve volt az, amelyet Mózes írt le. 15 Akkor Hilkijjá szólt Sáfánnak, a király titkárának: „Megtaláltam a Törvény Könyvét az Örökkévaló házában!” — és átadta neki a könyvtekercset. 16 Sáfán elvitte a Könyvet Jósiás királyhoz, és jelentette neki: „Szolgáid szorgalmasan végzik a munkát, amelyet rájuk bíztál. 17 Kihozták az összegyűlt pénzadományokat az Örökkévaló házából, és a felügyelőknek adták, akik ebből fizetik a munkásokat.”
18 Azután hozzátette: „Hilkijjá főpap ezt a könyvtekercset adta nekem” — majd felolvasott belőle a királynak. 19 Amikor Jósiás király meghallotta a Törvény igéit, megszaggatta ruháit.[a] 20 Azután ezt parancsolta Hilkijjának és Ahikámnak, Sáfán fiának és Abdónnak, Mika fiának és Sáfánnak, a titkárának és Aszájának, a király szolgájának: 21 „Menjetek és kérdezzétek meg az Örökkévalót értem és mindazokért, akik még megmaradtak Izráelben és Júdában! Kérdezzétek meg, mit jelentenek ránk nézve az igék, amelyek a megtalált könyvtekercsben vannak! Nagy haraggal sújtott ránk az Örökkévaló, mert őseink nem engedelmeskedtek az Örökkévaló igéjének, és nem aszerint éltek és cselekedtek, ahogyan az meg van írva ebben a könyvtekercsben.”
22 Akkor Hilkijjá és társai, akiket a király elküldött, felkeresték Huldát, a prófétaasszonyt, aki Sallum felesége volt. Sallum Tokhat fia, ez pedig Haszrá fia volt. Haszrá a király ruháira viselt gondot. Hulda Jeruzsálem új részében lakott. Hilkijjá és a többiek elmondták Huldának, ami történt.
23 Hulda így felelt: „Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene: »Mondjátok meg annak az embernek, aki hozzám küldött benneteket! 24 Bizony, én veszedelmet és pusztulást hozok erre a helyre, és annak lakosaira! Mindazokat az átkokat rájuk hozom, amelyek meg vannak írva abban a könyvben, amelyet Júda királya előtt felolvastak. 25 Mivel elhagytak engem, és idegen isteneknek tömjéneztek, mivel kezük minden alkotásával és tetteikkel haragra ingereltek engem, ezért izzó haragomat rázúdítom erre a helyre — és nem lesz, aki eloltsa!
26 De mondjátok meg Jósiásnak, Júda királyának, aki azért küldött benneteket, hogy megkérdezzétek az Örökkévalót! Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene azokról az igékről, amelyeket hallottál: 27 Mivel a szíved megindult, és megaláztad magad Isten előtt, amikor meghallottad igéit, amelyeket e hely és annak lakói ellen mondott; és mivel megaláztad magad előttem, és megszaggattad ruháidat, és sírtál előttem — meghallgattalak téged, azt mondja az Örökkévaló. 28 Őseid mellé foglak juttatni, és békességben helyeznek sírkamrádba. Te nem fogod meglátni azt a veszedelmet és pusztulást, amelyet e helyre és annak lakóira hozok.«” Hilkijjá és társai ezzel az üzenettel visszamentek a királyhoz, és mindent elmondtak neki.
29 Akkor Jósiás király összegyűjtötte Júda és Jeruzsálem vezetőit. 30 Majd a király vezetésével felmentek az Örökkévaló házába Júda férfiai, Jeruzsálem lakosai, a papok és a léviták — az egész nép kicsinytől fogva nagyig. Ott a király mindenki hallatára elejétől végéig felolvasta a Szövetség Könyvét, amelyet az Örökkévaló házában találtak.
31 Azután a király a helyére állt, és szövetséget kötött az Örökkévaló jelenlétében, hogy ezután teljes szívvel-lélekkel az Örökkévalót fogják követni, megtartják parancsolatait, törvényeit és rendelkezéseit, és teljesítik a szövetség igéit, amelyek abban a könyvben vannak. 32 A király mindazokkal elfogadtatta ezt a szövetséget, akik jelen voltak Júdából és Benjáminból. Jeruzsálem lakói is Istennek, őseik Istenének a szövetsége szerint cselekedtek.
33 Jósiás király elpusztított Izráel népének területéről minden utálatos bálványt, és országában mindenkit arra kötelezett, hogy Istenüket, az Örökkévalót tiszteljék és szolgálják. Amíg ő élt, a nép valóban az Örökkévalót, őseik Istenét követte, és nem tért el tőle.
Footnotes
- 2 Krónika 34:19 megszaggatta ruháit Így fejezte ki, mennyire bántja az, hogy elődei nem követték az Örökkévaló parancsait. Abban a korban ez a gyász, megalázkodás, bűnbánat és a szomorúság kifejezése volt.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center