2 Sámuel 1
Hungarian Károli
1 És lõn Saul halála után, mikor Dávid visszatért az Amálekiták legyõzésébõl, és Dávid két napig Siklágban idõzött:
2 Ímé a harmadik napon egy férfi jöve a táborból Saultól, és az õ ruhái megszaggatva valának, fején pedig föld vala; és a mikor Dávidhoz ért, leesék a földre, és meghajtá magát.
3 Monda pedig néki Dávid: Honnét jössz? Felele néki: Az Izráel táborából szaladék el.
4 Monda néki Dávid: Mondd meg kérlek nékem, mint lõn a dolog? Õ pedig felele: Megfutamodék a nép a harczból, és a nép közül nagy sokaság esett el, és meghalának. Sõt Saul is és Jonathán az õ fia meghalának.
5 Dávid pedig mondá az ifjúnak, ki néki [ezt] elbeszélé: Honnan tudod, hogy meghalt Saul és Jonathán az õ fia?
6 Felele az ifjú, ki a hírt hozta: Történetbõl felmenék a Gilboa hegyére, és ímé Saul az õ dárdájára támaszkodott vala, és ímé a szekerek és lovagok utólérék õtet.
7 Hátratekintvén pedig [Saul,] megláta engem és szólíta, és mondék: Ímhol [vagyok] én.
8 Monda pedig nékem: Ki [vagy] te? Felelék néki: Amálekita vagyok.
9 Akkor monda nékem: Kérlek állj mellém és ölj meg engem, mert dermedtség fogott el engem, pedig a lélek még teljesen bennem van.
10 Annakokáért [én] mellé állván, megölém õtet, mert tudtam, hogy meg nem él, miután elesett, és elhozám a koronát, mely az õ fején [vala,] és az aranypereczet, mely az õ karján [volt,] és azokat [ímé] ide hoztam az én uramnak.
11 Akkor megragadá Dávid a maga ruháit és megszaggatá, úgyszintén a többi emberek is, a kik õ vele [valának.]
12 És nagy zokogással sírának, és bõjtölének mind estvéig, Saulon és Jonathánon, az õ fián, és az Úrnak népén és Izráelnek házán, mivelhogy fegyver által hullottak el.
13 És monda Dávid az ifjúnak, a ki [ezt] elbeszélé néki: Honnét [való] [vagy] te? Felele: Egy jövevény Amálekita férfi fia vagyok.
14 Ismét monda néki Dávid: Hogy nem féltél felemelni kezedet az Úr felkentjének elvesztésére?
15 És szólíta Dávid egyet az õ szolgái közül, kinek monda: Jõjj elõ és öld meg õt. Ki általüté azt, és meghala.
16 És monda néki Dávid: A te véred [legyen] a te fejeden: mert a tennen nyelved vallása bizonyságot tesz ellened, mondván: Én öltem meg az Úrnak felkentjét.
17 És keservesen síra Dávid ilyen sírással, Saulon és Jonathánon, az õ fián,
18 És monda ([íjdal ez,] hogy megtanulják Júda fiai, mely be van írva a Jásár könyvébe):
19 Izráel! a te ékességed elesett halmaidon: miként hullottak el a hõsök!
20 Meg ne mondjátok Gáthban, ne hirdessétek Askelon utczáin, hogy ne örvendjenek a Filiszteusok leányai, és ne ujjongjanak a körülmetéletlenek leányai.
21 Gilboa hegyei, se harmat, se esõ ti reátok ne [szálljon, ]és mezõtök [ne teremjen semmi] áldozatra valót; mert ott hányatott el az erõs [vitézek] paizsa, Saulnak paizsa, mintha meg nem kenettetett volna olajjal.
22 A megöletteknek vérétõl és a hõsöknek kövérétõl Jonathán kézíve hátra nem tért, és a Saul fegyvere hiába nem járt.
23 Sault és Jonathánt, a kik egymást szerették és kedvelték míg éltek, a halál sem szakította el; a saskeselyûknél gyorsabbak és az oroszlánoknál erõsebbek valának.
24 Izráel leányai! sirassátok Sault, ki karmazsinba öltöztetett gyönyörûen, és aranynyal ékesíté fel ruhátokat.
25 Oh, hogy elhullottak a hõsök a harczban! Jonathán halmaidon esett el!
26 Sajnállak testvérem, Jonathán, kedves valál nékem nagyon, hozzám való szereteted csudálatra méltóbb volt az asszonyok szerelménél.
27 Oh, hogy elhullottak a hõsök! És elvesztek a hadi szerszámok!
2 Sámuel 1
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Dávid hírt kap Saul haláláról
1 Miután[a] Dávid legyőzte az amálekieket, visszatért Ciklágba, és két napig ott maradt. Ez nem sokkal azután történt, hogy Saul elesett a csatában. 2 A harmadik napon egy fiatalember érkezett hozzá Saul táborából. Megszaggatott ruhában jött, és port szórt a fejére[b], s amikor Dávidhoz érkezett, egészen a földre borult előtte, hogy tisztelettel köszöntse.
3 „Honnan jössz?” — kérdezte tőle Dávid.
„Izráel táborából jöttem” — felelte ő.
4 „Kérlek, mondd, ki győzött!” — sürgette Dávid.
A fiatalember így válaszolt: „Amikor a sereg megfutamodott a csatatérről, sokan elestek közülük. Még Saul és a fia, Jonatán is meghalt.”
5 De Dávid tovább kérdezte: „Honnan tudod, hogy Saul és Jonatán meghalt?”
6 A fiatalember ezt felelte: „A csata közben éppen a Gilboa-hegyen voltam, amikor láttam, hogy a filiszteusok harci szekerei egyre közelebb nyomulnak Saul királyhoz, aki a lándzsájára támaszkodott. 7 Ekkor Saul hátranézett, meglátott engem, és kiáltott, hogy menjek hozzá. Azonnal válaszoltam, és odamentem. 8 »Ki vagy te?« — kérdezte. Mondtam, hogy amáleki származású vagyok. 9 Akkor Saul király azt mondta: »Gyere ide, kérlek, és te ölj meg engem, mert súlyosan megsebesültem, de még élek!« 10 Láttam, hogy a sebesülése valóban halálos, ezért odaléptem hozzá, és megöltem. Azután levettem róla a koronáját meg a karperecét. Lásd, itt vannak, elhoztam neked, Uram!”
11 Dávid ekkor megszaggatta a ruháját, és összes katonái követték a példáját. 12 Gyászoltak, és siratták Sault, Jonatánt és Izráel egész seregét, az Örökkévaló népét, akik elestek a csatában. Aznap estig böjtöltek is.
13 Azután Dávid megkérdezte a hírhozó fiatalembertől: „Hová való vagy?”
„Egy amáleki jövevény fia vagyok” — felelte.
14 „Kezet emeltél az Örökkévaló fölkent királyára?! Hogy merészelted megölni őt?!” — kérdezte Dávid. 15 Majd odaszólította egyik katonáját, és megparancsolta neki, hogy végezze ki az amáleki férfit. A katona levágta az amáleki férfit, aki meghalt. 16 Akkor Dávid ezt mondta: „Magad mondtad ki halálos ítéleted, amikor elbeszélted, hogyan ölted meg az Örökkévaló fölkent királyát.”
Dávid elsiratja Sault és Jonatánt
17 Dávid ezzel a gyászdallal siratta el Sault és Jonatánt. 18 Meghagyta, hogy Júda népét tanítsák meg erre a siratóénekre, az „Íj-dalra”, amelyet följegyeztek Jásár könyvében:[c]
19 Ó, Izráel!
Dicsőséged holtan hever a hegyeken!
Hogy elhullottak a hősök!
20 Ne szóljatok erről Gátban,
ne hirdessétek Askelón[d] utcáin!
Nehogy a filiszteusok leányai örüljenek,
ne ujjongjanak a körülmetéletlenek!
21 Gilboa hegyei! Se harmat,
se eső ne hulljon rátok többé!
Ne teremjetek semmi áldozatra valót,
mert ott sározták be a hősök pajzsát!
Ott ejtette el Saul is a pajzsát,
soha többé nem kenik meg azt olajjal!
22 Jonatán nyila sohasem tévesztett célt,
Saul kardja soha nem tért vissza zsákmány nélkül!
Mindketten ellenség vérét ontották,
erős harcosok húsába vágtak.
23 Ó, Saul és Jonatán! Mennyire szerettünk benneteket!
Mennyire ragaszkodtatok egymáshoz,
még a halál sem tudott elválasztani titeket egymástól!
Gyorsabbak voltak, mint a sasok,
erősebbek, mint az oroszlánok!
24 Izráel leányai, sirassátok Sault,
aki bíborba-bársonyba öltöztetett,
aranyláncokkal ékesített titeket!
25 Hogy elhullottak a hősök a harcban!
Ó, Jonatán, te is ott haltál meg a hegyen!
26 Hogy fáj a szívem érted,
barátom, testvérem!
Mennyire kedves voltál nekem,
hogy szerettelek!
Irántam való szereteted csodálatosabb volt,
mint az asszonyok szerelme!
27 Ó, hogy elhullottak a hősök,
s fegyvereik elvesztek!
Footnotes
- 2 Sámuel 1:1 Miután Sámuel első és második könyve eredetileg egyetlen könyv volt, csak később választották külön. Így ez a rész, és az egész könyv is szerves folytatása az előzőnek.
- 2 Sámuel 1:2 és… fejére Így fejezte ki a vereség miatti mélységes gyászát és szomorúságát.
- 2 Sámuel 1:18 Jásár könyve Ez a könyv nem maradt fenn. Valószínűleg Izráel háborúiról és hőseiről szólt.
- 2 Sámuel 1:20 Gát és Askelón A filiszteusok fontos városai.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center