2 Sámuel 20
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Seba lázadása
20 Volt ott egy semmirekellő bajkeverő, Bikri fia, Seba, aki Benjámin törzsébe tartozott. Megfújta a sófárt, hogy összegyűjtse a népet, és kihirdette:
„Semmi közünk többé Dávidhoz,
nincs nekünk közünk Isai fiához!
Térj vissza sátraidba, Izráel!”
2 Ennek hatására az Izráel népéhez tartozók mind otthagyták Dávidot, és Sebát, Bikri fiát követték. Csak Júda törzse maradt a királyuk, Dávid mellett, amint a Jordántól Jeruzsálem felé vonult a menet.
3 Amikor Dávid megérkezett Jeruzsálembe, a palotájába, hívatta azt a tíz másodfeleségét, akiket a palota őrzésére hátrahagyott, amikor elmenekült a városból. Egy külön épületben helyezte el őket, gondoskodott róluk, őriztette őket, de többé nem közeledett hozzájuk. Ezek az asszonyok azután halálukig ott éltek, mintha özvegyek lettek volna.[a]
4 Azután Dávid parancsot adott Amászának, hogy három nap alatt gyűjtse össze hadseregét egész Júdából, és álljon készen a harcra seregével együtt. 5 Amásza tehát elindult, hogy teljesítse a király parancsát, de a megadott határidőre nem tért vissza.
6 Emiatt Dávid parancsot adott Abisajnak: „Vedd magad mellé a legjobb katonáimat, és azonnal indulj Seba, Bikri fia üldözésére, mert ha bemenekül egy erős városba, akkor már nem tudjuk elfogni! Ez a Seba még nagyobb bajt okozhat, mint Absolon!”
7 Abisaj vezetésével tehát Jóáb emberei: a kerétiek és pelétiek[b] meg a többi kiváló harcos kivonult Jeruzsálemből, hogy Sebát üldözze.
Jóáb meggyilkolja Amászát
8 Amikor a Gibeon melletti nagy sziklához érkeztek, Amásza jött velük szembe. Jóáb, aki teljes fegyverzetben volt, eléje ment, hogy köszöntse, és közben a tőrét a földre ejtette. 9 Így köszöntötte Amászát: „Békesség neked, testvérem!”[c]
Majd jobb kezével megfogta Amásza szakállát, hogy megcsókolja az arcát.
10 Eközben Amásza, nem figyelt arra, hogy Jóáb kezében tőr van. Jóáb ekkor egészen közelről hasba szúrta Amászát, aki összerogyott, és belső részei a földre omlottak. Jóáb nem nyúlt hozzá többet, mert Amásza azonnal meghalt.
Azután Jóáb és Abisaj — akik testvérek voltak — tovább üldözték Sebát.
11 Jóáb egyik embere odaállt Amásza holtteste mellé, és ezt kiáltotta a mellette elhaladó katonáknak: „Aki Jóábbal és Dáviddal tart, az siessen Jóáb után!” 12-13 A katonák mégis megálltak, amint látták Amásza vérbefagyott holttestét az út közepén. Ezért a testet félrehúzták az útról a mezőre, és letakarták valami ruhával. Ezután már mindenki sietett tovább Jóábot követve, Seba üldözésére.
Ábél ostroma és Seba halála
14 Eközben Seba átvonult az északi törzsek, vagyis Izráel területén, egészen Ábél-Bét-Maaka városáig. Bikri egész rokonsága összegyűlt, és mind csatlakoztak Sebához.
15 Jóáb és csapata Ábél-Bét-Maakában érte utol Sebát. Körülzárták a várost és ostromolni kezdték. Sáncot emeltek, és rombolták a falakat.
16 A városban azonban volt egy nagyon eszes asszony, aki kikiáltott az ostromlóknak: „Figyeljetek rám! Hívjátok ide, kérlek, Jóábot, mert beszédem van vele!”
17 Amikor Jóáb odament a falhoz, az asszony megkérdezte: „Te vagy Jóáb?”
„Igen, én vagyok” — mondta Jóáb.
„Kérlek, hallgasd meg szolgálóleányodat!” — folytatta az asszony.
„Beszélj csak, meghallgatlak” — bíztatta Jóáb.
18 Akkor az asszony ezt mondta: „A régi időkben azt mondták: »Kérjetek csak tanácsot Ábél városában, akkor biztosan el tudjátok simítani az ellentétet!« 19 Én békeszerető és hűséges izráeli vagyok, te pedig el akarsz pusztítani bennünket! Le akarod rombolni Izráel egyik városát, amely olyan a környező falvak számára, mint anya a gyermekeihez? Miért pusztítanád el az Örökkévaló tulajdonát?”
20 Jóáb így válaszolt: „Isten mentsen! Dehogy akarom elpusztítani! Nem akarok én semmit lerombolni! 21 Egészen másért jöttem! Van egy ember a városotokban, aki föllázadt Dávid király ellen. A neve Seba, Bikri fia, és Efraim dombvidékéről jött. Csak őt adjátok ki nekem, és elvonulunk a város alól!”
„Rendben van — válaszolta az asszony —, hamarosan kidobjuk neked annak az embernek a fejét a falon keresztül!”
22 Ezután az asszony bölcsen beszélt a város lakóival, akik elfogadták a tanácsát. Sebát kivégeztették, majd a fejét levágták, és kidobták Jóábnak.
Jóáb pedig megfújatta a sófárt, és jelt adott seregének a hazatérésre. Elmentek a város alól, és mindenki hazatért a családjához. Jóáb pedig Jeruzsálembe ment a királyhoz.
Dávid főemberei
23 Ezután ismét Jóáb lett Dávid hadseregének, vagyis egész Izráel seregének fővezére. Benája, Jójádá fia lett a kerétiek és pelétiek kapitánya. 24 Adórám volt a felügyelője azoknak, akiket kényszermunkára fogtak. Jósafát, Ahilúd fia volt Dávid krónikása. 25 Sejá volt a királyi íródeák, Cádók és Ebjátár pedig papok voltak. 26 Ezen kívül még a jáíri Írá is Dávid papja[d] volt.
Footnotes
- 2 Sámuel 20:3 Dávid fia, Absolon együtt hált ezekkel az asszonyokkal. Ezért döntött így Dávid. Lásd 2Sám 16:21–22.
- 2 Sámuel 20:7 Jóáb… pelétiek Vagyis a királyi testőrség csapata. A 23. versben is előfordul.
- 2 Sámuel 20:9 testvérem Jóáb és Amásza unokatestvérek voltak.
- 2 Sámuel 20:26 papja Vagy: „főtanácsadója”.
2 Sámuel 20
Hungarian Károli
20 Vala pedig ott történetesen egy istentelen ember, kinek neve Séba vala, Bikrinek fia, Benjámin [nemzetségébõl] való férfiú. Ez trombitát fuvata, és monda: Nincsen nékünk semmi közünk Dávidhoz, és semmi örökségünk nincsen az Isai fiában. [Azért] oh Izráel, [oszoljatok el,] kiki az õ sátorába.
2 Eltávozék azért mind az Izráel népe Dávidtól Séba után, Bikri fia után. A Júda [nemzetség]ébõl valók azonban mellette maradának az õ királyoknak, a Jordán [vizétõl] fogva mind Jeruzsálemig.
3 Bemenvén pedig Dávid az õ házába Jeruzsálemben, elõhozatá a király azt a tíz ágyasát, a kiket otthon hagyott vala a ház õrzésére; és õrizet alá rekeszté és tápláltatá azokat; de hozzájok be nem méne. És õrizet alatt lõnek haláloknak napjáig, özvegységben élvén.
4 Monda pedig a király Amasának: Gyûjtsd össze nékem a Júda nemzetségét három nap alatt, és magad is itt légy jelen.
5 Elméne azért Amasa, hogy összegyûjtse Júdát, de több ideig késék, mint a hogy a [király] meghagyta vala néki.
6 Monda akkor Dávid Abisainak: Ímé majd gonoszabbul cselekeszik velünk Séba, Bikrinek fia, Absolonnál: Vedd magad mellé a te uradnak szolgáit, és kergesd meg õt, nehogy erõs városokat szerezzen magának, és elmeneküljön elõlünk.
7 Kimenének azért õ utána a Joáb emberei, és a Kereteusok és Peleteusok és az erõsek mindnyájan, és kimenének Jeruzsálembõl, hogy üldözzék Sébát, Bikrinek fiát.
8 Mikor pedig ama nagy kõsziklánál voltak, mely Gibeonnál van, Amasa jöve eleikbe; Joáb pedig ruhájába öltözvén, az õ ruháján felül derekához övedzett fegyvere a hüvelyében vala, mely mikor [Joáb ]ment, leesék.
9 És monda Joáb Amasának: Egészségben vagy-é atyámfia? És Joáb megfogá jobbkezével az Amasa szakálát, mintha meg akarná csókolni.
10 Amasa azonban nem õrizkedék a fegyvertõl, mely Joáb kezében vala, és általüté õt az ötödik oldalborda alatt, és kiontá a bélit a földre, és noha többször nem üté által, mindazáltal meghala; Joáb pedig és Abisai, az õ atyjafia, üldözék azután Sébát, a Bikri fiát.
11 Megálla pedig az [Amasa] [teste] felett Joábnak egy szolgája, és monda: Valaki Joábbal tart és Dávidnak [javát] kívánja, Joáb után [siessen.]
12 Amasa pedig fetreng vala a vérben az útnak közepén; látván pedig egy [ember,] hogy ott mindenki megálla, kivoná Amasát az útról a mezõre, és ruhát vete õ reá; mivel látta, hogy valaki csak arra ment, mind megállott.
13 Minekutána pedig kivonták az útról, minden ember Joáb után siet vala, hogy üldözzék Sébát, Bikrinek fiát.
14 És általméne [Séba] Izráelnek minden nemzetségein, Abelán és Béth- Maakán, és egész Béreán, kik egybegyûlvén, követik vala õt.
15 És eljövén, körülfogták õt Abelában Béth-Maaka [városában], és nagy töltést emelének a város ellen, mely a kõfallal egyenlõ volt; és az egész nép, mely Joábbal vala, rombolá, hogy ledöntse a kõfalat,
16 Akkor kiálta egy eszes asszony a városból: Halljátok meg, halljátok meg! Mondjátok meg, kérlek, Joábnak: Jõjj ide hozzám, valamit mondok néked!
17 Ki mikor hozzá ment, monda az asszony: Te vagy-é Joáb? Felele: Én vagyok. Ki monda néki: Hallgasd meg a te szolgálóleányodnak szavát. És felele: Meghallgatom.
18 Akkor monda az [asszony]: Korábban azt szokták mondani: Kérdezzék meg Abelát, és úgy végeztek.
19 Én Izráel békeszeretõ hívei közül való vagyok, te pedig el akarsz pusztítani egy várost és anyát Izráelben? Miért akarod elnyelni az Úrnak örökségét?
20 Akkor felele Joáb, és monda: Távol legyen, távol legyen az én tõlem, hogy elnyeljem és elveszessem!
21 Nem úgy van a dolog, hanem egy ember az Efraim hegységébõl való, a kinek neve Séba, a Bikri fia, felemelte kezét Dávid király ellen: adjátok kézbe azt egyedül, és elmegyek a város alól. És monda az asszony Joábnak: Ímé majd kivetjük a kõfalon a fejét néked.
22 Elméne azért az asszony nagy eszesen az egész községhez, és elvágatá Sébának, a Bikri fiának fejét, és kiveték Joábnak. Akkor megfuvatá a trombitát, és hazaoszlának a város alól kiki az õ sátorába, Joáb pedig hazaméne Jeruzsálembe, a királyhoz.
23 Joáb pedig Izráel egész serege felett való volt, Benája pedig, Jójadának fia, a Kereteusok és Peleteusok vezére vala.
24 Adorám pedig adószedõ, és Jósafát, Ahiludnak fia, emlékíró vala.
25 Séja íródeák, Sádók pedig és Abjátár papok valának.
26 A Jairból való Ira is Dávidnak fõ embere vala.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center