Add parallel Print Page Options

Monda pedig Dávid: Maradt-é még valaki a Saul házanépe közül, hogy irgalmasságot cselekedjem õ vele Jonathánért?

[Vala] pedig Saul házából egy szolga, kinek neve vala Siba, kit Dávidhoz szólítának, és monda a király néki: Te vagy-é Siba? Felele: [Én vagyok] a te szolgád.

Akkor monda a király: Maradt-é még valaki a Saul házanépe közül, hogy cselekedjem vele az Isten irgalmasságát? Felele Siba a királynak: Van még Jonathánnak egy fia, ki mind a két lábára sánta.

Monda néki a király: Hol van? És monda Siba a királynak: Ímé az Ammiel fiának, Mákirnak házában van Ló-Debárban.

Akkor elkülde Dávid király, és elhozatá õt a Mákirnak, az Ammiel fiának házából Ló-Debárból.

És mikor megérkezett Dávidhoz Méfibóset, Jonathánnak a Saul fiának fia, arczczal leborula, és tisztességet tõn néki; és monda Dávid: Méfibóset! ki felele: Ímhol a te szolgád.

Monda néki Dávid: Ne félj; mert kétség nélkül irgalmasságot cselekeszem veled Jonathánért, a te atyádért; és visszaadom néked Saulnak, a te [nagy]atyádnak minden majorságát, és néked mindenkor asztalomnál lesz ételed.

Akkor fejet hajta [Méfibóset,] és monda: Micsoda a te szolgád, hogy a holt ebre reá tekintettél, minemû én vagyok?

Szólítá azután a király Sibát, Saulnak szolgáját, és monda néki: Valamije volt Saulnak és egész háznépének, mindazokat a te urad fiának adtam.

10 A majorságnak azért te viseljed gondját, és a te fiaid és szolgáid, és beszolgáltassad, hogy legyen a te urad fiának kenyere, melylyel éljen. Méfibóset pedig, a te uradnak fia, az én asztalomnál eszik mindenkor. Vala pedig Sibának tizenöt fia és húsz szolgája.

11 Felele Siba a királynak: Valamit az én uram, a király parancsol [nékem], szolgájának, a képen cselekeszik a te szolgád. És Méfibóset az én asztalomnál eszik, mint a király fiainak egyike.

12 Vala pedig Méfibósetnek egy fiacskája, kinek neve Mika vala; a Siba házában lakozók pedig mindnyájan Méfibóset szolgái [valának.]

13 Méfibóset tehát Jeruzsálemben lakozék, mert mindenkor a király asztalánál eszik vala; és õ mind a két lábára sánta vala.

Dávid gondoskodik Jonatán fiáról

Egyszer Dávid ezt kérdezte: „Ki van még életben Saul családjából? Ha van még valaki, hűséggel és szeretettel akarok bánni vele Jonatánért.”

Saul családjának volt egy szolgája, akit Cíbának hívtak. Dávid maga elé hívatta, és megkérdezte tőle: „Te vagy Cíbá?”

„Szolgálatodra, királyom, én vagyok az” — felelte Cíbá.

„Mondd meg nekem, Cíbá — folytatta a király —, van-e még valaki életben Saul családjából, mert hűséggel és szeretettel akarok bánni vele, ahogy erre Isten előtt megesküdtem.”

Cíbá így felelt: „Igen, Uram, Jonatán fia még él, csakhogy mindkét lábára sánta.”

„Hol él?” — kérdezte Dávid.

„Lódebár városában, Ammiél fiának, Mákírnak házában” — válaszolt Cíbá.

Dávid ezután odaküldte szolgáit, hogy Meribbaalt hozzák elé. Amikor Meribbaal, Jonatán fia, Saul unokája a király elé járult, tisztelettel arcra borult Dávid előtt, aki megszólította: „Meribbaal!”

„Uram, valóban én vagyok az, szolgálatodra!”

„Ne félj, Meribbaal — bíztatta a király —, apád, Jonatán kedvéért hűséggel és szeretettel bánok veled. Visszaadom neked Saulnak, nagyapádnak minden birtokát, te pedig mindig az én asztalomnál fogsz ülni[a], s velem együtt étkezel majd!”

Meribbaal újra meghajolt a király előtt, és így válaszolt: „Uram, bár én csak annyit érek, mint egy döglött kutya, te mégis jóindulattal vagy hozzám!”

Ezután a király hívatta Cíbát, Saul családjának szolgáját, és megparancsolta neki: „Cíbá, uradnak, Saulnak és családjának minden birtokát ma Meribbaalnak, urad unokájának adtam. 10 Viseld gondját a birtoknak, műveld meg a földjét fiaiddal és szolgáiddal együtt! Takarítsd be annak termését urad családja[b] számára, hogy semmiben ne szenvedjenek hiányt! Ő maga pedig mindig asztalomnál fog vendégeskedni.”

Cíbá — akinek 15 fia és 20 szolgája volt — 11 így felelt a királynak: „Úgy lesz, uram, királyom, ahogyan parancsoltad. Szolgád mindent úgy fog tenni, ahogy mondtad.”

Ettől kezdve Meribbaal mindig a király asztalánál étkezett, mint a király fiai. 12 Meribbaalnak volt egy Mika nevű kisfia. Cíbá és családja, meg a szolgái mindannyian Meribbaal szolgái lettek. 13 Maga Meribbaal — aki mind a két lábára sánta volt — Jeruzsálemben lakott, és mindig a király asztalánál étkezett.

Footnotes

  1. 2 Sámuel 9:7 asztalomnál fogsz ülni Ez a kifejezés azt jelenti, hogy Meribbaal a királyi udvarhoz tartozik, és minden szükségére a király visel gondot.
  2. 2 Sámuel 9:10 családja Szó szerint: „háza(népe)”. Ez az ókori görög fordításból (LXX) származik. A masszoréta héber szövegben helyette ez áll: „fia”.