Add parallel Print Page Options

26 Ti azonban mégsem akartátok elfoglalni azt a földet, hanem ellene szegültetek Istenetek, az Örökkévaló parancsának. 27 Sátraitokban zúgolódtatok és panaszkodtatok. Egymás között azt mondtátok: „Biztosan gyűlöl bennünket az Örökkévaló! Csak azért hozott ki Egyiptomból, hogy kiszolgáltasson minket az emóriaknak — így akar elpusztítani! 28 Hová is mehetnénk most? Hogyan támadhatnánk meg az ellenséget? Hiszen a saját embereink, a kémek is megrémítettek bennünket! Azt mondták, hogy azok a férfiak magasabbak és erősebbek nálunk, erős városaik pedig égig érő falakkal vannak körülkerítve. Sőt, még Anák leszármazottjait, óriásokat is láttak a lakosok között!”

29 Biztattalak titeket, hogy ne féljetek tőlük, 30 mert Istenünk, az Örökkévaló fog előttünk járni. Ő harcol értünk, úgy ahogyan Egyiptomban is tette, a szemetek láttára. 31 Azt is láttátok, hogy a pusztában, az egész úton, amíg ideértünk, úgy hordozott bennünket, ahogy az apa karjára veszi gyermekét. 32-33 Bizony, az Örökkévaló az, aki nappal a felhőoszlopban, éjjel a tűzoszlopban állandóan előttünk járt. Megmutatta az utat, amelyen járjunk, és kijelölte számunkra a következő táborhelyet! Ennek ellenére, ti mégsem akartatok Istenünkben, az Örökkévalóban bízni!

Read full chapter