Add parallel Print Page Options

Támadás készül Edom ellen

Ezt a látomást kapta Abdiás. Ezt mondta Uram, az Örökkévaló Edomról:[a]

Hírt hallottunk az Örökkévalótól,
    hírnököt küldött a nemzetekhez,
    aki ezt hirdette nekik:
„Készüljetek, és jöjjetek,
    támadjuk meg Edomot!”

Az Örökkévaló üzenete Edom népének

„Bizony, te vagy a legkisebb
    a nemzetek között,
mindenki megvet
    és megutál téged.
A saját büszkeséged vezetett félre:
    mivel magas sziklák rejtekében[b] laksz,
    fenn a magasban,
ezt gondoltad:
    »Ugyan, ki tudna legyőzni engem?!«
Pedig hiába szállnál
    oly magasra, mint a sas,
hiába raknád fészked a csillagok közé,
    onnan is letaszítanálak”
    — mondja az Örökkévaló.

5-6 „Ha tolvajok törnek be egy házba,
    ha éjjel rablók törnek az otthonodba,
csak annyit visznek el,
    amennyi valóban kell nekik.
Ha szüretelők szedik a szőlőt,
    egy keveset ők is hagynak rajta.
De téged, Ézsau népe,
    ellenségeid teljesen elpusztítanak!
Felkutatják minden elrejtett kincsedet,
    úgy kirabolnak,
    hogy semmid sem marad!
Szövetségeseid becsapnak,
    országodból kiűznek,
akikkel békességben éltél,
    elfoglalják földedet,
bizalmas barátaid
    csapdát állítanak neked,
    de észre sem veszed.

Azon a napon
    — azt mondja az Örökkévaló —
kipusztítom a bölcseket Edomból,
    és minden értelmet Ézsau hegyeiről.[c]
Rettegnek vitéz harcosaid, Témán[d],
    mert mindet leöldösik,
    egy sem marad élve Ézsau hegyén!
10 Bizony, utolér téged a büntetés,
    mindazért, amit testvéred,
    Jákób ellen elkövettél.
Elborít a szégyen,
    és mindörökre kiirtanak téged,
    mert testvéredet öldökölted kegyetlenül!

11 Amikor Jeruzsálem kapuján
    idegenek törtek be,
amikor kincseire sorsot vetettek,
    amikor kirabolták,
    és lakóit elhurcolták,
testvérednek nem segítettél,
    hanem a rablókkal együtt zsákmányoltál!
12 Nem kellett volna
    kárörvendőn nézned testvéredre!
Nem kellett volna örülnöd
    Júda népe pusztulásán
    büntetése napján!
Nem lett volna szabad
    nagy hangon kérkedned
    nyomorúságuk láttán!
13 Miért mentél be népem kapuján,
    szerencsétlenségük idején?
Miért nézted gyönyörködve
    népem romlását?
Nem lett volna szabad
    vagyonukra kezed kinyújtanod
    nyomorúságuk idején!
14 Hogy nem féltél az utakra állni,
    hogy népem menekültjeit levágjad?!
Hogy merted a megmaradtakat
    kiszolgáltatni ellenségeiknek?!
15 Bizony, közel az Örökkévaló napja,
    és minden nemzetet elér!
Ezért, ahogy másokkal bántál,
    úgy bánnak majd veled is, Edom!
Bizony, minden gonosztetted
    visszaszáll a fejedre!

16 Ahogy ittatok[e] haragom poharából
    szent hegyemen,
majd úgy isznak mind
    az összes nemzetek is!
Bizony, megisszák egészen,
    lenyelik, bármilyen keserű,
s úgy eltűnnek a föld színéről,
    hogy még nyomuk sem marad!
17 De a Sion hegyén lesznek azok,
    akik megmenekülnek,
    és szent népemmé lesznek.
Jákób népe ismét
    birtokba veszi földjét,
    mint az örökségét.
18 Bizony, Jákób népe
    olyan lesz, mint a tűz,
    József családja, mint a láng!
Elpusztítják Ézsau népét,
    mint szalmát a tűz,
hogy még írmagjuk sem marad!”
    — mert az Örökkévaló mondta ezt.

Az Örökkévalóé lesz a királyi uralom!

19 Izráel népe elfoglalja
    Ézsau hegyeit délen,
s a filiszteusok földjét,
    nyugat felé.
Letelepülnek Efraim
    és Samária vidékére,
Benjámin törzse
    pedig Gileádba.
20 Akiket száműztek Izráelből,
    nagy seregben jönnek vissza
    Kánaán földjére,
    s elfoglalják egészen Sareptáig.
Akiket pedig Jeruzsálemből hurcoltak el,
    Szefáradból[f] térnek vissza,
    és letelepednek a déli városokban.
21 Sion hegyére a győztes szabadítók[g]
    mennek föl,
hogy ítéletet tartsanak
    Ézsau hegye fölött,
és az Örökkévalóé lesz
    a királyi uralom.

Footnotes

  1. Abdiás 1:1 Edom Ókori királyság a Holt-tenger völgyétől keletre és délre. Ézsau leszármazottjai lakták, akik mindig Izráel ellenségei voltak. Sokszor az egész országot így jelölik: „Ézsau hegyei”.
  2. Abdiás 1:3 sziklák rejtekében Edom fővárosa sziklás hegyek védelmében épült, s vára szinte bevehetetlennek tűnt.
  3. Abdiás 1:8 Ézsau hegyei Vagyis Edom országa.
  4. Abdiás 1:9 Témán Edom egyik erős városa.
  5. Abdiás 1:16 ittatok Az „ittatok” jelképesen értendő, és jelentése: „elszenvedtétek a büntetést”.
  6. Abdiás 1:20 Szefárad Valószínűleg az Ibériai-félszigetet jelenti.
  7. Abdiás 1:21 győztes szabadítók Jelenti azt is: „megmentők” — vagyis, akik a népüket győzelemre vezetik.

Abdiás látása. Így szól az Úr Isten Edomról: Hírt hallottunk az Úrtól! És hírnök küldetett a népekhez: keljetek fel és támadjunk reá haddal!

Ímé, kicsinynyé tettelek a népek között; felettébb útálatos vagy.

Szíved kevélysége csalt meg téged, ki szikla-hasadékokban lakozol, kinek lakóhelye magasan van, a ki mondja az õ szívében: Ki vonhatna le engem a síkra?!

Ha oly magasra szállnál is, mint a sas, és ha a csillagok közé raknád is fészkedet: onnan is levonnálak, ezt mondja az Úr.

Ha tolvajok törnének reád, avagy éjjeli rablók, (hogy elpusztíttattál!), nem [annyit] lopnának-é, [a mennyi] elegendõ?! Ha szõlõszedõk jönnének reád, nem hagynának-é gerezdeket?!

Mennyire kifosztogatták Ézsaut; felkutatták rejtett kincseit!

A határig ûznek ki összes frigytársaid; megcsalnak, levernek szövetségeseid; kenyeredet tõrül vetik alád. Nincsen benne okosság!

Azon a napon, ezt mondja az Úr, nem vesztem-é ki a bölcseket Edomból, és az értelmet az Ézsau hegyérõl?!

És megrémülnek a te vitézeid, oh Témán! hogy kiirtassék mindenki az Ézsau hegyérõl az öldöklés által.

10 A Jákób öcséd ellen [elkövetett] erõszakért szégyen borul reád, és kivágatol mindörökre!

11 A mikor vele szembeálltál; a mikor serege idegenek rabjává lett, és idegenek törtek be kapuján és Jeruzsálemre sorsot vetettek: olyan voltál te is, mint bármelyik közülök.

12 De ne gyönyörködjél öcsédnek napján, az õ szerencsétlenségének napján; és ne örvendj a Júda fiain az õ veszedelmök napján, és ne kérkedjél a szorongattatás napján.

13 Ne törj be népem kapuján nyomorúságuk napján; ne gyönyörködjél te is a baján nyomorúsága napján; és ne nyúlj az õ jószágához nyomorúsága napján;

14 A résre se állj fel menekülõit elveszíteni; és ne áruld el az õ megmaradottait a szorongattatás napján!

15 Mert közel van az Úrnak napja minden népek ellen. A mint cselekedtél, úgy cselekesznek veled; a mit te fizettél, visszaszáll fejedre.

16 Mert a mint ti ittatok szent hegyemen, úgy isznak szüntelen az összes népek; bizony isznak és hörpengetnek, és olyanok lesznek, mintha nem lettek volna.

17 De a Sion hegyén szabadulás lészen, és szentté lészen az, és a Jákób háza birtokba veszi az õ örökségét.

18 És a Jákób háza tûz lészen, és a József háza láng; az Ézsau háza pedig pozdorja; és meggyújtják és megemésztik õket, és nem marad meg senki Ézsau házából, mert az Úr szólott.

19 A déliek örökség szerint bírják az Ézsau hegyét, a síkon lakók pedig a Filiszteusokat. És örökség szerint bírják az Efraim mezõit és Samaria mezõit; Benjámin pedig a Gileádot.

20 Izráel fiainak ez a számûzött serege azokat, a melyek a Kananeusoké, mind Sarfátig; a jeruzsálemi számûzöttek pedig, a kik Szefarádban vannak, elfoglalják majd a déli városokat.

21 És a Sion hegyére szabadítók mennek fel, hogy megítéljék az Ézsau hegyét; és az Úré lesz a királyság.