Apostolok 2
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Pünkösdkor a Szent Szellem leszáll a tanítványokra
2 Mindannyian együtt voltak akkor is, amikor elérkezett a Pünkösd ünnepe. 2 Hirtelen zúgás hallatszott az égből, mint amikor erős szél fúj, és betöltötte az egész házat, ahol ültek. 3 Azután lángnyelvek jelentek meg közöttük, és rászálltak mindenkire. 4 Ekkor betöltötte őket a Szent Szellem. Mind más-más nyelveken kezdtek beszélni, ahogy a Szent Szellem adta kinek-kinek, hogy mit mondjon.
5 Az ünnepre sok istenfélő zsidó gyűlt össze Jeruzsálemben a világ minden tájáról. 6 Amikor meghallották ezt a zúgást, mindenfelől odagyűltek az emberek, és nagyon meglepődtek, mert mindenki a saját anyanyelvén hallotta őket beszélni.
7 A csodálkozástól magukon kívül voltak, és azt mondták: „Hát nem mind Galileából valók[a] ezek, akik itt beszélnek? 8 Hogyan lehet, hogy mind a saját nyelvünkön halljuk őket? 9 Hiszen vannak itt közöttünk pártusok, médek és elámiták. Jöttek Mezopotámiából, Júdeából, Kappadóciából, Pontuszból és Kis-Ázsiából, 10 Frígiából, Pamfíliából, Egyiptomból, Líbia Ciréné melletti vidékéről és Rómából is. 11 Vannak közöttünk, akik zsidónak születtek, és vannak, akik felvették ezt a vallást. Kréta szigetéről is jöttek, és vannak itt arabok is. Mégis mindannyian a saját nyelvünkön halljuk, amit ők Isten csodálatos dolgairól mondanak.” 12 Mind nagyon csodálkoztak, és zavartan kérdezték egymástól: „Mit jelentsen ez?” 13 Mások azonban gúnyolódtak: „Biztosan túl sok édes bort ittak.”
Péter apostol beszéde Pünkösd ünnepén
14 Ekkor Péter a többi tizenegy apostollal együtt felállt, és hangosan így szólt az összegyűltekhez: „Zsidó testvéreim, és ti mindnyájan, akik Jeruzsálemben laktok! Kérlek, figyeljetek rám, hadd mondjam el nektek, mit jelent ez! 15 Nem részegek ezek, mint ahogy ti gondoljátok — hiszen még csak reggel kilenc óra van! —, 16 hanem az történik most, amit Jóel próféta előre megmondott:
17 »Azt mondja Isten:
az utolsó napokban majd kiárasztom Szellemem
minden emberre,
és prófétálnak fiaitok és leányaitok,
a fiatalok látomásokat látnak,
az öregek pedig álmokat álmodnak.
18 Azokban a napokban
szolgáimra is kiárasztom Szellememet,
férfiakra is, meg nőkre is,
és ők is prófétálni fognak.
19 Fönt az égben csodákat mutatok,
lent a Földön meg jeleket:
vért, tüzet és füstfelhőket.
20 A Nap elsötétedik,
a Hold pedig vérvörös lesz.
Azután jön el az Örökkévaló hatalmas
és dicsőséges napja.
21 De mindenki üdvözül,
aki az Örökkévalót hívja segítségül.«[b]
22 Izráeli férfiak, hallgassatok rám! A Názáret városából való Jézus olyan férfi volt, akit Isten maga igazolt és ajánlott nektek azok által a csodák, erők és jelek által, amelyeket ő vitt véghez közöttetek Jézuson keresztül. Mindannyian láttátok ezeket a csodálatos dolgokat, és magatok is jól tudjátok, hogy mindez igaz. 23 Jézust a kezetekbe adták, ti pedig gonoszok segítségével keresztre feszítve megöltétek. Isten azonban előre tudta, hogy ez így lesz, mert minden az ő terve szerint történt. 24 Jézus elszenvedte a halál fájdalmát, de Isten feltámasztotta őt, mert lehetetlen volt, hogy a Halál fogva tartsa. 25 Hiszen Dávid is ezt mondja róla:
»Mindig az Örökkévalót látom magam előtt:
itt van a jobb oldalamon,
hogy biztonságban legyek.
26 Ezért örül a szívem,
és nyelvem boldogan szól.
Még testem is abban a reménységben él,
27 hogy nem hagysz a Halál birodalmában[c],
nem engeded, hogy Szented teste
a sírban pusztuljon el.
28 Megmutattad nekem az életre vezető ösvényeket,
közel jössz hozzám,
és betöltesz örömmel.«[d]
29 Testvéreim, nyíltan megmondhatom nektek, hogy Dávid, aki őseink közé tartozott, meghalt, eltemették, és a sírja itt van Jeruzsálemben mind a mai napig. 30 Ő azonban próféta volt, és tudta, hogy Isten megígérte neki, sőt meg is esküdött rá, hogy egyik leszármazottját teszi királlyá Dávid trónján.[e] 31 Mivel Dávid ezt előre látta, ezért a Messiás feltámadásáról beszélt, amikor azt mondta:
»Nem maradt a Halál birodalmában,
és teste nem pusztult el a sírban.«
32 Így tehát nem Dávid, hanem Jézus az, akit Isten feltámasztott a halálból! Erről mi mindnyájan tanúskodunk. 33 Azután Jézust a legmagasabb helyre emelte fel Isten: jobb keze felől maga mellé ültette. Ekkor Jézus megkapta az Atyától a megígért Szent Szellemet, akit most kiárasztott. Ez történik most a ti szemetek láttára, és ezt halljátok. 34 Hiszen nem Dávid ment fel a Mennybe, amint ő maga mondta:
»Így szólt az Örökkévaló az én Uramhoz:
Ülj mellém, a jobb oldalamra,
35 amíg ellenségeidet hatalmad alá[f] kényszerítem!«[g]
36 Ezért tudja meg Izráel egész népe, hogy Isten Úrrá és Messiássá tette azt a Jézust, akit ti a keresztfán megöltetek. Ehhez semmi kétség nem fér!”
37 Ezek a szavak úgy szíven találták őket, hogy azt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: „Akkor most mit tegyünk, testvérek?”
38 Péter erre így válaszolt: „Térjetek vissza Istenhez, és merítkezzetek be mindannyian Jézus, a Messiás nevébe. Isten meg fogja bocsátani bűneiteket, és megkapjátok a Szent Szellem ajándékát. 39 Mert az ígéret nektek szól és gyermekeiteknek, meg azoknak is, akik távol vannak — mindenkinek, akit Istenünk, az Örökkévaló magához hív.”
40 Péter még sok egyebet is mondott nekik, hogy figyelmeztesse és biztassa őket: „Meneküljetek ki ebből a gonosz nemzedékből!” 41 Akik elfogadták Péter beszédét, még azon a napon bemerítkeztek. Így körülbelül háromezren csatlakoztak hozzájuk. 42 Ezek kitartóan foglalkoztak az apostolok tanításával, részt vettek a közösségben és a kenyér megtörésében[h], és együtt imádkoztak.
A jeruzsálemi közösség élete
43 Az apostolok által sok jel és csoda történt, ezért mindenkiben Isten iránti félelem és tisztelet támadt. 44 A hívők egy akaraton voltak, és amijük csak volt, mindent közösnek tekintettek. 45 Akiknek valami vagyonuk volt, eladták, és az árát szétosztották a testvérek között. Mindenkinek annyit adtak, amennyire szüksége volt. 46 Napról napra rendszeresen összegyűltek a Templomban. Otthonaikban megtörték a kenyeret, őszinte szívvel és boldog örömmel együtt ettek, és 47 dicsérték Istent. Még azok is kedvelték őket, akik nem tartoztak közéjük. Az Úr pedig napról napra gyarapította a csoportot olyanokkal, akik üdvösségre jutottak, és csatlakoztak hozzájuk.
Footnotes
- Apostolok 2:7 Galileából valók Az emberek tudták, hogy a Galileában élők általában nem beszélnek idegen nyelveken.
- Apostolok 2:21 Idézet: Jóel 2:28–32.
- Apostolok 2:27 Halál birodalmában Szó szerint: a „Hádész”-ban. Lásd a szójegyzékben. A 31. versben is.
- Apostolok 2:28 Idézet: Zsolt16:8–11.
- Apostolok 2:30 Isten… trónján Lásd 2 Sam 7:12, 13 és Zsolt 132:11.
- Apostolok 2:35 hatalmad alá Szó szerint: „lábaid alá”.
- Apostolok 2:35 Idézet: Zsolt 110:1.
- Apostolok 2:42 a kenyér megtörése Ez jelenthet egyszerű közös étkezést is, vagy jelentheti az Úrvacsorát: azt a különleges közös étkezést, amelyről Jézus meghagyta a tanítványainak, hogy rá való emlékezésül gyakorolják. A 46. versben is. Lásd Lk 22:14–20.
Apostolok 2
Hungarian Károli
2 És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának.
2 És lõn nagy hirtelenséggel az égbõl mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala.
3 És megjelentek elõttük kettõs tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül.
4 És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok.
5 Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélõ férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak.
6 Minekutána pedig ez a zúgás lõn, egybegyûle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá õket szólni.
7 Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, a kik szólnak?
8 Mimódon halljuk hát [õket,] kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk?
9 Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában,
10 Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok,
11 Krétaiak és arabok, halljuk a mint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait.
12 Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajjon mi akar ez lennie?
13 Mások pedig csúfolódva mondának: Édes bortól részegedtek meg.
14 Péter azonban elõállván a tizenegygyel, felemelé szavát, és szóla nékik: Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédimet!
15 Mert nem részegek ezek, a mint ti állítjátok; hiszen a napnak harmadik órája van;
16 Hanem ez az, a mi megmondatott Jóel prófétától:
17 És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkembõl minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak.
18 És épen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkembõl, és prófétálnak.
19 És tészek csudákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gõzölgését.
20 A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelõtte eljõ az Úrnak ama nagy és fényes napja.
21 És lészen, hogy mindaz, a ki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik.
22 Izráelita férfiak, halljátok meg e beszédeket: A názáreti Jézust, azt a férfiút, a ki Istentõl bizonyságot nyert elõttetek erõk, csudatételek és jelek által, melyeket õ általa cselekedett Isten ti köztetek, a mint magatok is tudjátok.
23 Azt, a ki Istennek elvégezett tanácsából és rendelésébõl adatott [halálra,] megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megölétek:
24 Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogvatartatnia.
25 Mert Dávid ezt mondja õ róla: Magam elõtt láttam az Urat mindenkor, mert õ nékem jobb kezem felõl van, hogy meg ne tántorodjam.
26 Annakokáért örvendezett az én szívem, és vígadott az én nyelvem; annakfelette az én testem is reménységben nyugszik.
27 Mert nem hagyod az én lelkemet a sírban, és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.
28 Megjelentetted nékem az életnek útait; betöltesz engem örömmel a te orczád elõtt.
29 Atyámfiai férfiak, szabad nyilván szólanom ti elõttetek Dávid pátriárkáról, hogy õ megholt és eltemettetett, és az õ sírja mind e mai napig minálunk van.
30 Próféta lévén azért, és tudván, hogy az Isten néki esküvéssel megesküdött, hogy majd az õ ágyékának gyümölcsébõl támasztja a Krisztust test szerint, hogy helyheztesse az õ királyi székibe,
31 Elõre látván [ezt,] szólott a Krisztus feltámadásáról, hogy az õ lelke nem hagyatott a sírban, sem az õ teste rothadást nem látott.
32 Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk.
33 Annakokáért az Istennek jobbja által felmagasztaltatván, és a megígért Szent Lelket megnyervén az Atyától, kitöltötte ezt, a mit ti most láttok és hallotok.
34 Mert nem Dávid ment fel a mennyországba; hiszen õ maga mondja: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbkezem felõl,
35 Míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul.
36 Bizonynyal tudja meg azért Izráelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette õt az Isten, azt a Jézust, a kit ti megfeszítettetek.
37 [Ezeket] pedig mikor hallották, szívökben megkeseredének, és mondának Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?
38 Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bûnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát.
39 Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.
40 Sok egyéb beszéddel is buzgón kéri és inti vala õket, mondván: Szakaszszátok el magatokat e gonosz nemzetségtõl!
41 A kik azért örömest vevék az õ beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek.
42 És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben.
43 Támada pedig minden lélekben félelem, és az apostolok sok csudát és jelt tesznek vala.
44 Mindnyájan pedig, a kik hivének, együtt valának, és mindenük köz vala;
45 És jószágukat és marháikat eladogaták, és szétosztogaták azokat mindenkinek, a mint kinek-kinek szüksége vala.
46 És minden nap egyakarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel és tiszta szívvel.
47 Dícsérve az Istent, és az egész nép elõtt kedvességet találva. Az Úr pedig minden napon szaporítja vala a gyülekezetet az idvezülõkkel.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center