Apostolok 20
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Pál Macedóniában és Görögországban
20 Miután megszűnt a zűrzavar, Pál magához hívta a tanítványokat. Bátorította őket, majd elbúcsúzott tőlük, és elindult Macedóniába. 2 Macedóniában járva mindenhol hosszasan beszélt a tanítványokkal, és bátorította őket. Azután Görögországba ment, 3 és ott maradt három hónapig.
Innen Szíriába akart hajózni, de megtudta, hogy a hitetlen zsidók valami merényletet terveznek ellene, ezért úgy döntött, hogy Macedónián keresztül tér vissza. 4 Pált elkísérte a Bérea városából való Szópatér, Pirrosz fia, azután a Thesszalonika városából való Arisztarkhosz és Szekundusz, meg Gájusz, aki Derbéből jött, azután Timóteus, és a Kis-Ázsiából származó Tükhikosz és Trofimosz. 5 Ez a csoport előrement, és Tróászban vártak meg bennünket. 6 Mi a kovásztalan kenyerek ünnepe után szálltunk hajóra Filippiben. Öt nappal később találkoztunk a csoporttal Tróászban, ahol hét napot töltöttünk.
Pál Tróászban
7 Amikor a hét első napján[a] összejöttünk, hogy megtörjük a kenyeret,[b] Pál egészen éjfélig beszélt, mert másnap tovább akart utazni. 8 Az emeleti szobában, ahol összegyűltünk, elég sok világítóeszköz volt. 9 Egy Eutikhosz nevű fiatalember az ablakban ült, és nagyon elálmosodott, mivel Pál kissé hosszúra nyújtotta a beszédét. A fiatalember olyan mélyen elaludt, hogy kiesett az ablakból. Három emelet magasról esett le, és amikor felemelték a földről, már halott volt. 10 Akkor Pál lement hozzá, ráborult a fiú testére, átölelte, és azt mondta: „Ne aggódjatok, mert él!” 11 Ezután Pál újra felment az emeleti szobába, megtörte a kenyeret, és evett. Még sokáig, egészen hajnalig beszélgetett a tanítványokkal, majd elment. 12 Eutikhoszt pedig — mindenki nagy örömére — épségben hazavitték.
Utazás Tróászból Milétoszba
13 Ezután hajóra szálltunk, és elindultunk Asszoszba. Ott szándékoztuk felvenni Pált a hajóra, mert ő odáig gyalog akart menni. 14 Amikor Asszoszban találkoztunk, ő is felszállt, és együtt hajóztunk tovább Mitilénébe. 15 Innen másnap útnak indultunk, és eljutottunk egy helyre, amely szemben volt Khiosszal. Következő nap átmentünk Számoszba, másnap pedig a hajónk Milétoszba érkezett. 16 Pál ugyanis elhatározta, hogy Efezusban nem állunk meg. Nem akart Kis-Ázsiában időt tölteni, mert sietett Jeruzsálembe, hogy ha lehet, Pünkösdre odaérjen.
Pál utolsó találkozása az efezusi gyülekezet vezetőivel
17 Milétoszból Pál üzenetet küldött Efezusba, és magához hívta az ottani gyülekezet vezetőit. 18 Amikor ők megérkeztek, ezt mondta nekik: „Ti tudjátok, hogyan éltem közöttetek az első naptól kezdve, amikor Kis-Ázsiába jöttem. 19 Mindig alázatosan szolgáltam az Urat — sokszor sírva, azok között a bajok között, amelyeket el kellett viselnem a júdabeliek ellenem való támadásai miatt. 20 Tudjátok, hogy bizonytalankodás nélkül elmondtam nektek mindazt, ami a javatokat szolgálta. Tanítottalak titeket nyilvánosan, és házról házra járva is. 21 Mind a zsidókat, mind a görögöket sürgettem, hogy változtassák meg a gondolkodásukat, térjenek vissza Istenhez, és higgyenek Urunkban, Jézusban.
22 Most azonban a szellem[c] sürget, hogy menjek fel Jeruzsálembe, bár nem tudom, hogy ott mi fog történni velem. 23 Csak azt tudom, hogy a Szent Szellem minden városban figyelmeztet arra, hogy börtönbe fognak zárni, és bajba kerülök. 24 Engem azonban ez nem rettent vissza. Csak a fontos, hogy célhoz érjek, és elvégezzem azt a feladatot, amit az Úr Jézus bízott rám: hogy hirdessem Isten kegyelmének örömüzenetét. Ha ez az életembe kerül, az sem számít!
25 Most hallgassatok rám! Tudom, hogy többé nem látjuk egymást. Amíg veletek voltam, tanítottalak benneteket Isten Királyságáról. 26 Ezért ma ünnepélyesen kijelentem, hogy én nem tehetek róla, ha közületek valaki nem fog üdvözülni, 27 mert bizonytalankodás nélkül mindent elmondtam, amit Isten nektek üzent. 28 Viseljetek gondot magatokra, és azokra, akik rátok vannak bízva, mert olyanok, mint a juhnyáj[d], amelyben a Szent Szellem pásztorokká[e] tett titeket! Őrizzétek és gondozzátok Isten[f] eklézsiáját, amelyért ő a saját vérével[g] fizetett.
29 Tudom azt is, hogy miután én elmegyek, gonosz emberek jönnek közétek. Olyanok lesznek, mint az éhes farkasok, akik megtámadják és pusztítják a nyájat. 30 Sőt, még közöttetek is lesznek olyanok, akik téves és eltorzított dolgokat tanítanak. Ezzel Jézus tanítványai közül egyeseket eltérítenek az igazságtól, és maguk köré gyűjtik őket. 31 Ezért vigyázzatok! Ne felejtsétek el, hogy három éven keresztül éjjel-nappal könnyek között tanácsoltam, biztattam és figyelmeztettem mindegyikőtöket.
32 Most pedig Istenre bízlak benneteket, és az Isten üzenetére, amely kegyelméről beszél. Ez az üzenet képes arra, hogy erőssé tegyen és felneveljen titeket, hogy megkapjátok mindazt a jót, amit Isten örökségül akar adni a maga számára különválasztott népének. 33 Amíg veletek voltam, nem kívántam senkinek sem az ezüst-, vagy aranypénzét, sem a ruháját. 34 Ti is jól tudjátok, hogy mindig saját kezemmel dolgoztam, hogy gondoskodni tudjak magamról és a munkatársaimról is. 35 Így mutattam meg nektek, hogy szorgalmas munkával kell segítenünk azokat, akiknek szükségük van rá. Arra tanítottalak, hogy emlékezzetek az Úr Jézus szavaira: »Boldogabb és áldottabb dolog adni, mint kapni.«”
36 Miután Pál befejezte, az efezusi gyülekezet vezetőivel együtt letérdelt és imádkozott. 37 Mindannyian sírtak, a nyakába borultak és megcsókolták. 38 Különösen azt fájlalták, hogy nem fogják többet látni.
Azután elkísérték a hajóhoz.
Footnotes
- Apostolok 20:7 a hét első napján A zsidó időszámítás szerint szombat este, a görög időszámítás szerint viszont vasárnap este lehetett, nem tudjuk biztosan.
- Apostolok 20:7 megtörjük a kenyeret Ez jelenthet egyszerű közös étkezést is, vagy jelentheti az Úrvacsorát: azt a különleges közös étkezést, amelyről Jézus meghagyta a tanítványainak, hogy rá való emlékezésül gyakorolják. Lásd Lk 22:14–20.
- Apostolok 20:22 szellem Lehet, hogy Pál itt a saját szelleméről beszél, de lehet, hogy a Szent Szellemről.
- Apostolok 20:28 juhnyáj A helyi gyülekezet hasonló a juhnyájhoz. Isten népe is úgy követi Jézust, a Főpásztort, és a gyülekezet vezetőit, mint a juhok a pásztoraikat.
- Apostolok 20:28 pásztor Szó szerint: „őrző, felvigyázó”.
- Apostolok 20:28 Isten Néhány görög kézirat szerint: „az Úr”.
- Apostolok 20:28 saját vérével Vagy: „saját Fiának vérével”.
Apostolok 20
Hungarian Károli
20 Minekutána pedig megszûnt a háborúság, magához híván Pál a tanítványokat és tõlük búcsút vévén, elindula, hogy Maczedóniába menjen.
2 Miután pedig azokat a tartományokat eljárta, és intette õket bõ beszéddel, Görögországba méne.
3 És ott töltött három hónapot. És mivelhogy a zsidók lest hánytak néki, a mint Siriába készült hajózni, úgy végezé, hogy Maczedónián át tér vissza.
4 Kíséré pedig õt Ázsiáig a béreai Sopater, a Thessalonikabeliek közül pedig Aristárkhus és Sekundus, és a derbei Gájus és Timótheus; Ázsiabeliek pedig Tikhikus és Trofimus.
5 Ezek elõremenvén, megvárának minket Troásban.
6 Mi pedig a kovásztalan kenyerek napjai után kievezénk Filippibõl, és menénk õ hozzájok Troásba öt nap alatt; hol hét napot tölténk.
7 A hétnek elsõ napján pedig a tanítványok egybegyûlvén a kenyér megszegésére, Pál prédikál vala nékik, mivelhogy másnap el akara menni; és a tanítást megnyújtá éjfélig.
8 Vala pedig elegendõ szövétnek abban a felházban, a hol egybe valának gyülekezve.
9 Egy Eutikhus nevû ifjú pedig ül vala az ablakban, mély álomba merülve: és mivelhogy Pál sok ideig prédikála, elnyomatván az álom által, aláesék a harmadik rend házból, és halva véteték föl.
10 Pál pedig alámenvén, reá borula, és magához ölelve monda: Ne háborogjatok; mert a lelke benne van.
11 Azután fölméne, és megszegé a kenyeret és evék, és sokáig, mind virradatig beszélgetvén, úgy indula el.
12 Felhozák pedig az ifjat elevenen, és felette igen megvigasztalódának.
13 Mi pedig elõremenvén a hajóra, Assusba evezénk, ott akarván fölvenni Pált; mert így rendelkezett, õ maga gyalog akarván jõni.
14 Mikor pedig Assusban összetalálkozott velünk, felvévén õt, menénk Mitilénébe.
15 És onnét elevezvén, másnap eljutánk Khius ellenébe; a következõn pedig áthajózánk Sámusba; és Trogilliumban megszállván, másnap mentünk Milétusba.
16 Mert elvégezé Pál, hogy Efézus mellett elhajózik, hogy ne kelljen néki idõt múlatni Ázsiában; mert siet vala, hogy ha lehetne néki, pünkösd napjára Jeruzsálemben legyen.
17 Milétusból azonban küldvén Efézusba, magához hívatá a gyülekezet véneit.
18 Mikor pedig hozzá mentek, monda nékik: Ti tudjátok, hogy az elsõ naptól fogva, melyen Ázsiába jöttem, mint viseltem magamat ti köztetek az egész idõ alatt,
19 Szolgálván az Úrnak teljes alázatossággal és sok könnyhullatás és kisértetek közt, melyek én rajtam a zsidóknak utánam való leselkedése miatt estek;
20 Hogy semmitõl sem vonogattam magamat, a mi hasznos, hogy hirdessem néktek, és tanítsalak titeket nyilvánosan és házanként,
21 Bizonyságot tévén mind zsidóknak, mind görögöknek az Istenhez való megtérés, és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hit felõl.
22 És most ímé én a Lélektõl kényszerítve megyek Jeruzsálembe, nem tudván, mik következnek ott én reám.
23 Kivéve, hogy a Szent Lélek városonként bizonyságot tesz, mondván, hogy én reám fogság és nyomorúság következik.
24 De semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangyéliomáról.
25 És most íme én tudom, hogy nem látjátok többé az én orczámat ti mindnyájan, kik között általmentem, prédikálván az Istennek országát.
26 Azért bizonyságot teszek elõttetek a mai napon, hogy én mindeneknek vérétõl tiszta vagyok.
27 Mert nem vonogattam magamat, hogy hirdessem néktek az Istennek teljes akaratát.
28 Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Lélek titeket vigyázókká tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett.
29 Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jõnek ti közétek gonosz farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak.
30 Sõt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat magok után vonják.
31 Azért vigyázzatok, megemlékezvén arról, hogy én három esztendeig éjjel és nappal meg nem szüntem könnyhullatással inteni mindenkit.
32 És most, atyámfiai, ajánlak titeket az Istennek és az õ kegyelmessége ígéjének, a ki felépíthet és adhat néktek örökséget minden megszenteltek közt.
33 Senkinek ezüstjét, vagy aranyát, vagy ruháját nem kívántam:
34 Sõt magatok tudjátok, hogy a magam szükségeirõl és a velem valókról ezek a kezek gondoskodtak.
35 Mindenestõl megmutattam néktek, hogy ily módon munkálkodva kell az erõtlenekrõl gondot viselni, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert õ mondá: Jobb adni, mint venni.
36 És mikor ezeket mondotta, térdre esve imádkozék mindazokkal egybe.
37 Mindnyájan pedig nagy sírásra fakadtak; és Pálnak nyakába borulva csókolgaták õt.
38 Keseregve kiváltképen azon a szaván, a melyet mondott, hogy többé az õ orczáját nem fogják látni. Aztán elkísérték õt a hajóra.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center