Látomás a kosról és a bakról

8 Az előző látomás után, Bélsaccar király uralkodásának harmadik évében^[a] én, Dániel, egy újabb látomást láttam.^{[b] 2} Ebben a látomásban Élám tartományban, Súsán^[c] várában voltam, az Úlaj csatorna mellett. ³ Ahogy felnéztem, a vízparton egy hosszú szarvú kost láttam. Két szarva közül az egyik később növekedett, és hosszabb volt, mint a másik. ⁴ A kos a szarvaival nyugat, észak és dél felé öklelt. Semmilyen állat nem tudott ellenállni a kos támadásának, senki sem menekült meg tőle. A kos tetszése szerint tehetett, amit akart, és nagyon erős lett.

⁵ Miközben ezen gondolkoztam, nyugat felől egy kecskebak közeledett. Oly sebesen rohant, hogy a lába alig érte a földet. A baknak csak egy nagy szarva volt a két szeme között. ⁶ Teljes erővel nekirohant a kétszarvú kosnak, amelyet a csatorna partján láttam. ⁷ Dühösen megtámadta, ledöntötte és megtaposta, még a szarvait is letörte. A kos nem tudott ellenállni, és senki sem tudta megmenteni a bak erejétől.

⁸ Ezután a bak igen naggyá növekedett, de hatalma tetőpontján a nagy szarva letört, és annak helyén négy tekintélyes szarva nőtt a négy égtáj irányába.

⁹ A négy közül az egyikből egy újabb szarv nőtt ki, amely eleinte kicsi volt, de azután rendkívül hatalmasra fejlődött dél felé, kelet felé és a gyönyörű föld^[d] felé. ¹⁰ Olyan magasra nőtt, hogy egészen a mennyei seregig fölért. A mennyei seregből^[e] egyeseket a földre dobott, és ezeket megtaposta. ¹¹ Még a mennyei sereg Vezérével^[f] is szembeszállt: elvette tőle a naponkénti égőáldozatot, és a szentélyét meggyalázta. ¹² A mindennapi áldozatot törvénytelen módon megszüntették egy bizonyos időre,^[g] az igazságot földre vetették, és lábbal tiporták. Ezt tette az a kicsi szarv, és mindenben sikeres volt.

¹³ Azután hallottam, amikor két szent^[h] beszélt egymással. Az egyik ezt kérdezte: „Meddig fog tartani mindaz, amit a látomás mutat: a napi áldozatok szünetelése, a pusztító bűn, a szentély és a mennyei sereg lábbal tiprása?”

¹⁴ A másik szent így felelt: „Így telik el 2 300 este és reggel, azután a szent hely ismét a Törvény szerinti rendben látja el a rendeltetését.”

Gábriel megmagyarázza a látomást

¹⁵ Amikor én, Dániel, láttam ezt a látomást, szerettem volna megérteni. Ekkor megállt előttem valaki, aki egy férfihoz hasonlított. ¹⁶ Majd egy emberi hangot hallottam az Úlaj csatorna felől: „Gábriel, magyarázd meg neki a látomást!”

¹⁷ Akkor ő odajött hozzám, én pedig megrémültem, és arccal a földre estem. De ő azt mondta: „Ember fia,^[i] értsd meg, hogy ez a látomás az utolsó időkre vonatkozik!”

¹⁸ Amikor beszélt hozzám, ájultan estem a földre, de ő megérintett, és lábra állított. ¹⁹ Ezt mondta: „Figyelj rám! Megmondom neked, mi fog történni a harag időszakának végén. Ez a látomás ugyanis az elrendelt végső időkre vonatkozik.

²⁰ A kétszarvú kos, amelyet láttál, a médek és perzsák birodalmát jelenti. ²¹ A bozontos szőrű kecskebak a görög birodalmat jelképezi, a szemei között lévő nagy szarv pedig annak első királyát. ²² Láttad, hogy a nagy szarv letörött, és a helyén négy másik nőtt ki. Ez azt jelenti, hogy abból a nemzetből négy királyság alakul ki, de nem olyan erősek, mint az előző.

²³ Uralmuk végén, amikor a bűnök már annyira felhalmozódnak, hogy az égig érnek, támad egy kegyetlen és céltudatos király, aki mestere a ravaszságnak és megtévesztésnek. ²⁴ Nagy hatalma lesz, de nem a saját ereje által^[j], és csodálatos hatékonysággal pusztít. Amibe belefog, az sikerül, és tetszése szerint cselekszik. Hatalmasokat pusztít el, és a szenteket is gyilkolja.

²⁵ Ravaszsága által sikeresen megtéveszt és becsap sokakat. Saját magát nagyon nagynak képzeli. Sokakat elpusztít, akik biztonságban érzik magukat. Végül ellene támad a Vezérek Vezérének is, de össze fog törni, pedig ember keze nem is nyúl hozzá.

²⁶ Az estékről és reggelekről szóló látomás, és amit erről mondtak neked, az igaz! Most pedig pecsételd le^[k] ezt a látomást, mert még messze van az idő, amelyre vonatkozik.”

²⁷ Ezután én, Dániel, napokig kimerülten feküdtem. Majd felerősödtem, és tovább végeztem a feladatokat, amelyeket a király rám bízott. Közben egyre csak a látomáson gondolkoztam, amelyet sem én, sem más nem értett.