Add parallel Print Page Options

Vásti királyné nem engedelmeskedik a királynak

Ezek az események akkor történtek, amikor a Perzsa Birodalom királya Ahasvérós[a] volt, aki Indiától Etiópiáig 127 tartomány fölött uralkodott. A király Súsán várában tartózkodott udvarával együtt, s onnan irányította birodalmát.

Uralkodásának harmadik esztendejében Ahasvérós király nagy ünnepségsorozatot rendezett a birodalom összes magas rangú vezetőjének. Meghívta a perzsa és méd katonai vezetőket, a tartományok kormányzóit és előkelő nemeseit. Az ünnepségek 180 napig tartottak: ez alatt a király bemutatta a vendégeinek hatalmas birodalma gazdagságát, palotája kincseit és királyi dicsőségének nagyságát.

Amikor ezek a napok leteltek, hét napig tartó nagy lakomát rendezett a palota kertjében, amelyre Súsán városának minden lakóját meghívta, a legkisebbtől a legnagyobbig. A kertben fehér és kék lenvászon szőttesek voltak felfüggesztve, amelyeket fehér és bíborszínű kötelek tartottak, ezeket pedig ezüstkarikák erősítették a márványoszlopokhoz. A márvánnyal, alabástrommal, és egyéb értékes színes kövekkel kirakott mozaikpadlón arannyal és ezüsttel díszített heverők[b] voltak elhelyezve a vendégek számára.

A bort aranyserlegekben szolgálták fel — és minden egyes serleg másmilyen volt! A király nagylelkűsége folytán bőségesen kínálták a király borát. A király megparancsolta szolgáinak, hogy mindenki annyit ihat, amennyit csak akar, de senkit se erőltessenek az ivásra.

A király felesége, Vásti királyné is nagy ünnepséget rendezett az asszonyok számára a palotában.

10-11 A hétnapos lakoma utolsó napján, amikor a király szíve felvidult a bortól, megparancsolta hét szolgájának, hogy vezessék színe elé Vásti királynét — királyi koronával a fején. Meg akarta mutatni magas rangú vendégeinek és az egész népnek Vásti szépségét — mert valóban gyönyörűség volt csak ránézni is. A hét szolgát így hívták: Mehúmán, Bizzeta, Harbóna, Bigtána, Abagta, Zétar és Karkasz.

12 Mikor azonban a szolgák átadták a király parancsát Vásti királynénak, ő nem engedelmeskedett, és nem akart a királyhoz menni. Ekkor a király haragra lobbant, és forrt benne az indulat. 13 Mivel az volt a szokása, hogy minden dologban tanácskozott a bölcsekkel, akik tudták, mit kell tenni, ismerték a törvényeket, és gyakorlottak voltak az ítélkezésben — most is hozzájuk fordult, és tanácsot tartott velük. 14 Ez a hét bölcs volt a király legközelebbi tanácsadója: Karsená, Sétár, Admátá, Társis, Meresz, Marszená, Memúkán. Ők voltak a Méd-Perzsa Birodalom legmagasabb rangú fejedelmei, akik általában a király jelenlétében tartózkodtak. 15 A király tehát megkérdezte őket: „A törvény szerint mit kellene tenni Vásti királynéval, aki nem engedelmeskedett a király — udvari szolgái által küldött — parancsának?”

16 Memúkán így válaszolt a király és a többi fejedelem előtt: „Vásti királyné nemcsak a király ellen vétkezett, hanem minden fejedelem és Ahasvérós király egész birodalmának minden népe ellen is. 17 Mert amit a királyné tett, azt az egész birodalomban minden asszony meg fogja tudni, és akkor ők is megvetik és lenézik a férjüket. Azt fogják mondani a férjüknek: »Hiszen Vásti királyné sem fogadott szót, amikor Ahasvérós király megparancsolta neki, hogy menjen hozzá!«

18 A mai napon az előkelő méd és perzsa asszonyok mind látták és hallották, amit Vásti tett. S majd ők is ugyanezt fogják mondani a férjüknek, a birodalom vezetőinek. Ebből pedig véget nem érő megvetés, felháborodás, meg viszály keletkezik a férjek és feleségek között.

19 Ezért, ha a király is úgy látja jónak, adjon ki rendeletet, és jegyezzék fel a médek és perzsák visszavonhatatlan törvényei közé, hogy Vásti soha többé nem léphet Ahasvérós király színe elé. A királynői méltóságot pedig adja a király olyannak, aki Vástinál méltóbb rá. 20 Amikor pedig ezt a királyi rendeletet az egész hatalmas birodalomban kihirdetik, akkor minden asszony — a legnagyobbtól a legkisebbig — tisztelni fogja férjét.”

21 Tetszett ez a javaslat a királynak és a többi fejedelemnek is. Ezért a király elfogadta Memúkán tanácsát, 22 és királyi rendeletet adott ki arról, hogy minden férfi legyen úr a maga házában és családjában. Ahasvérós király rendeletét lefordították minden egyes tartomány népének a saját nyelvére, és azzal az írással jegyezték le, amelyet ott használtak, majd szétküldték a Birodalom minden tartományába.

Footnotes

  1. Eszter 1:1 Ahasvérós Más néven „Xerxész”, aki Kr.e. 485–465 között volt a Perzsa Birodalom uralkodója.
  2. Eszter 1:6 heverő Az ókorban a lakomákon a vendégek nem széken ülve, hanem alacsony díványon vagy heverőn fekve, és könyökükre támaszkodva étkeztek.

Ahasvérus idejében történt (ez az Ahasvérus az, a ki uralkodott Indiától fogva Szerecsenországig százhuszonhét tartományon),

Azokban a napokban, a mikor Ahasvérus király üle királyi székében, a mely Susán várában volt,

Uralkodása harmadik évében lakomát szerze minden fejedelmének és szolgáinak: Persia és Média hatalmasai, fõemberei és a tartományok fejedelmei elõtte valának,

Midõn mutogatá országa dicsõségének gazdagságát és az õ méltóságának fényes díszét sok napon át, száznyolczvan napig.

És mikor elmultak ezek a napok, tõn a király az egész népnek, mely Susán várában találtaték, kicsinytõl nagyig, hét napig tartó lakomát, a király palotája kertjének udvarán.

Fehér gyapjú és kék bíbor szõnyegek valának megerõsítve a fehér gyapjúból és bíborból való köteleken, ezüst karikákon és fehér márványból való oszlopokon. Aranyból és ezüstbõl való kerevetek voltak az alabástromból, fehér márványból, gyöngykõbõl és vörös márványból való padozaton.

Ittak pedig arany poharakból és különb-különbféle poharakból, és királyi bor bõven vala, királyi módon.

És az ivás, rendelet folytán, kényszer nélkül [történt;] mert így hagyta meg a király háza minden gondviselõjének, hogy kinek-kinek akarata szerint cselekedjenek.

Vásti királyné is lakomát szerze a nõknek, a királyi házban, mely Ahasvérus királyé vala.

10 Hetedik napon, mikor megvídámult a király szíve a bortól, mondá Méhumánnak, Biztának, Hárbonának, Bigtának és Abagtának, Zetárnak és Karkásnak, a hét udvarmesternek, a kik szolgálának Ahasvérus király elõtt,

11 Hogy hozzák el Vástit, a királynét a király elé, királyi koronával, hogy megmutassa a népeknek és fejedelmeknek az õ szépségét; mert szép arczú vala.

12 De Vásti királyné nem akara menni a király szavára, mely vala az udvarmesterek által. Erre igen megharagudott a király, és az õ haragja felgerjede benne.

13 És monda a király az idõket mérõ bölcseknek, (mert a királynak összes dolgai a jog- és törvénytudók elé [tartoznak.]

14 Legközelebb valának pedig hozzá: Karséna, Sétár, Admata, Társis, Méres, Marséna, Mémukán, Persiának és Médiának hét fejedelme, a kik láták a király arczát, [és] elõl ülének az országban):

15 Törvény szerint mit kellene cselekedni Vásti királynéval, mivelhogy nem teljesíté Ahasvérus királynak az udvarmesterek által üzent beszédét?

16 Akkor monda Mémukán a király és a fejedelmek elõtt: Nemcsak a király ellen vétkezett Vásti királyné; de valamennyi fejedelem és minden nép ellen, Ahasvérus király minden tartományában;

17 Mert a királyné cselekedetének híre fut minden asszonyhoz, úgy, hogy megvetik férjeiket szemeik elõtt, és azt mondják: Ahasvérus király megparancsolá, hogy Vásti királyné hozzá menjen, és nem ment.

18 És e napon [ugyanazt] fogják mondani Persia és Média fejedelemasszonyai, a kik meghallják a királyné cselekedetét, a király minden fejedelmének, és lesz elég megvetés és harag.

19 Ha azért a királynak tetszik, bocsásson ki királyi parancsot a maga részérõl és irattassék a Persa-Méd törvények közé, visszavonhatatlanul, hogy ne jõjjön többé Vásti Ahasvérus király színe elé, és hogy az õ királyságát adja a király másnak, a ki jobb õ nálánál.

20 És hallják meg a király rendeletét, a melyet teend, egész országában, mert igen nagy az, hogy minden asszony adja meg a tiszteletet az õ férjének, a legnagyobbtól a legkisebbig.

21 És tetszett a szó a királynak és a fejedelmeknek, és a király Mémukán beszéde szerint cselekedék.

22 És leveleket külde a királynak minden tartományába, tartományról tartományra, annak saját írása szerint, és néprõl-népre, annak nyelve szerint, hogy legyen minden férfi úr az õ házában és beszéljen az õ népének nyelvén.