Add parallel Print Page Options

A király feleségül veszi Esztert

Bizonyos idő elteltével a király haragja lecsillapodott, és ekkor eszébe jutott Vásti, meg amit ő tett. Visszaemlékezett a király arra is, hogy mit határozott felőle. 2-3 Akkor szolgái ezt mondták: „Ha a király is úgy látja jónak, nevezzen ki megbízottakat a birodalom minden tartományában, hogy keressenek szép fiatal szűz leányokat a király számára. Gyűjtsék össze a legszebbeket Súsán várába, a királyi palota háremébe. Hégaj, a király szolgája, az asszonyok őrizője viseljen gondot rájuk, és adjon nekik szépítő szereket. Azután amelyik leány a legjobban tetszik a királynak, az legyen a királyné Vásti helyett!” Tetszett ez a tanács a királynak, elfogadta, és így is történt.

Élt egy Márdokeus nevű zsidó Súsán városában, aki Jáír fia volt. Jáír apját Simeinek, annak apját pedig Kísnek hívták — Benjámin törzsébe tartoztak.

Kíst — a többi júdeai fogollyal és Jekonjával, Júda királyával együtt — sok évvel korábban Nebukadneccar, Babilon királya hurcolta száműzetésbe Jeruzsálemből Babilóniába. Márdokeusnak volt egy unokahúga, Hadassza — más néven Eszter — akinek a szülei meghaltak, s ezért Márdokeus leányává fogadta, és felnevelte. Eszter mind arcára, mind termetére nézve gyönyörű szép volt.

Amikor a király rendeletét kihirdették, és a szép leányokat összegyűjtötték Súsán várába, Hégaj felügyelete alá, Esztert is a király palotájába, a hárembe vitték. Őt is Hégaj gondjaira bízták, aki az asszonyok őrizője volt. Hégaj nagyon szépnek találta Esztert, jóindulattal volt iránta, és igyekezett kedvezni neki. Azonnal a legjobb ételeket és szépítőszereket rendelte a számára, kiválasztott hét szolgálót a király palotájából, hogy azontúl Esztert szolgálják, és a hárem legjobb részében jelölte ki lakosztályukat. 10 Márdokeus korábban megparancsolta Eszternek, hogy senkinek se árulja el zsidó származását, és hogy a rokonairól se beszéljen. Ezért Eszter nem is szólt ezekről senkinek. 11 Márdokeus minden nap elment a hárem udvarába, és érdeklődött Eszter hogyléte felől, és hogy mi történik vele.

12 Az előírások szerint minden leányt tizenkét hónapig készítettek fel arra, hogy Ahasvérós királyhoz bemenjen. Hat hónapig mirha-olajjal, azután további fél évig különböző illatos szépítőszerekkel ápolták a leányokat. 13 Amikor végül rájuk került a sor, kérhettek, amit csak akartak, megkapták — bármiféle ruhát, ékszert, vagy illatszert —, hogy ilyen módon felékesítve menjenek a királyhoz. 14 Este mentek be, másnap reggel pedig átmentek a második hárembe, a király asszonyai közé, s ettől kezdve ott éltek, Saasgaznak, a király szolgájának a felügyelete alatt. Általában nem is tértek vissza a királyhoz többé, csak akkor, ha a király megkedvelte, és név szerint hívatta őket.

15 Elérkezett a napja, hogy Eszter is bemenjen a királyhoz. Ő azon kívül nem kért semmi mást, mint amit Hégaj tanácsolt neki, és úgy indult a királyhoz, mégis mindenkinek nagyon tetszett. (Eszter Abihail leánya volt, akit Márdokeus — Abihail unokaöccse — örökbe fogadott.) 16 Így hát Ahasvérós király uralkodásának hetedik évében, a tizedik (vagyis Tébét) hónapban bevezették Esztert a királyhoz a palotába.

17 A király pedig minden más asszonynál inkább megszerette Esztert. Jobban szerette és tetszett neki, mint bármelyik szűz, akit addig megismert. Ezért a királyi koronát Eszter fejére tette — így tette őt királynévá Vásti helyett. 18 Azután nagy ünnepséget rendezett Eszter tiszteletére, amelyre meghívta az előkelő udvari embereket és vezetőket. Ugyanakkor birodalma minden tartományában ünnepet hirdetett, és királyi bőkezűséggel ajándékokat osztogatott.

Márdokeus megmenti a király életét

19 Abban az időben, amikor a király számára másodszor gyűjtötték össze a leányokat, Márdokeus a királyi palotában teljesített szolgálatot. 20 Eszter még mindig titokban tartotta, hogy melyik családból és népből származik — mivel továbbra is úgy engedelmeskedett Márdokeusnak, mint amikor Márdokeus volt a nevelőapja.

21-22 Történt egyszer, hogy amikor Márdokeus éppen a királyi udvarban szolgált, tudomására jutott, hogy merénylet készül a király ellen. Bigtán és Teres, a király két testőre, akik a kapuban álltak, megharagudtak a királyra, és azt tervezték, hogy megölik. Márdokeus szólt erről Eszternek, ő pedig jelentette a királynak — s azt is hozzátette, hogy Márdokeustól származik a hír. 23 A király kivizsgáltatta a dolgot, és az igaznak bizonyult, ezért a két testőrt felakasztották. Mindezt pedig a király jelenlétében feljegyezték a krónikák könyvébe.

Ezek után, a mint megszünt Ahasvérus király haragja, megemlékezék Vástiról, és arról a mit cselekedett, és arról a mit végeztek felõle.

És mondának a király apródai, a kik néki szolgálának: Keressenek a királynak szép ábrázatú szûz leányokat.

És rendeljen a király tiszteket országának minden tartományába, a kik gyûjtsenek össze minden szép ábrázatú szûz leányt Susán várába, az asszonyok házába, Hégainak, a király kamarásának, az asszonyok õrzõjének keze alá, és adjanak nékik szépítõ szereket.

És az a leány, a ki tetszik a király szemeinek, uralkodjék Vásti helyett. És tetszett a dolog a királynak, és úgy cselekedék.

Vala egy zsidó férfiú Susán várában, a kinek neve Márdokeus, Jáirnak fia, a ki Simei fia, a ki Kis fia, Benjámin nemzetségébõl,

A ki Jeruzsálembõl fogva vitetett el a számûzött néppel, a mely elvitetett Jekóniással, Júda királyával együtt, a kit rabságba vitt el Nabukodonozor, babilóniai király.

És ez gondviselõje volt Hadassának, azaz Eszternek az õ nagybátyja leányának; mert sem atyja, sem anyja nem volt, és a leány szép alakú és szép ábrázatú vala, s mikor meghalt az õ atyja és anyja, Márdokeus leánya gyanánt magához fogadá.

Lõn pedig, mikor a király parancsa és rendelete kihirdettetett és sok leány gyûjtetett Susán várába, Hégai keze alá, akkor felvétetett Eszter is a király házába, Hégainak, az asszonyok õrének keze alá.

És tetszett a leány az õ szemeinek és kegyébe fogadá, és siete néki szépítõ szereket adni, és kiadni az õ részét és hét leányzót, a kit néki a király házából kelle kiszemelni, és vivé õt és az õ szolgálóleányait az asszonyok legjobb házába.

10 Meg nem mondá Eszter az õ nemzetségét és származását; mert Márdokeus meghagyta néki, hogy meg ne mondja.

11 Márdokeus pedig minden nap járt az asszonyok házának pitvara elõtt, hogy tudakozódjék Eszter hogyléte felõl, és hogy mi történik vele.

12 Mikor pedig eljött az ideje minden leánynak, hogy bemenne Ahasvérus királyhoz, miután asszonyok törvénye szerint tizenkét hónapig bántak vele (mert ennyi idõbe telik az õ szépítésök, hat hónapig mirtusolajjal és hat hónapig illatos szerekkel és asszonyi szépítõ szerekkel):

13 Akkor így ment a leány a királyhoz: Mindent, a mit kivánt, megadtak néki, hogy menjen azzal az asszonyok házából a király házáig;

14 Este bement és reggel visszatért az asszonyok második házába, Sahásgáznak, a király udvarmesterének, a hálótársak õrzõjének kezei alá; nem jött többé a királyhoz, csak ha kivánta õt a király, és nevén hívták.

15 Mikor azért eljött az ideje Eszternek, a Márdokeus nagybátyja, Abihail leányának, a kit leánya gyanánt fogadott, hogy bemenne a királyhoz, nem kivánt mást, mint a mit Hégai, a király udvarmestere, az asszonyok õrzõje mondott néki, és kedves vala Eszter mindenki szemei elõtt, a ki õt látá.

16 És felviteték Eszter Ahasvérus királyhoz, az õ királyi házába, a tizedik hónapban, ez a Tébet hónapja, országlásának hetedik évében.

17 És a király Esztert minden asszonynál inkább szereté, és minden leánynál nagyobb kedvet és kegyelmet nyert õ elõtte, és tette a királyi koronát az õ fejére, és királynévá tette Vásti helyett.

18 És nagy lakomát adott a király minden õ fejedelmének és szolgáinak, az Eszter lakomáját, és a tartományoknak nyugalmat adott, és ajándékokat osztogata király módjára.

19 És mikor összegyûjték a szûzeket másodszor, Márdokeus üle a király kapujában.

20 És Eszter nem mondá meg sem származását, sem nemzetségét, miképen megparancsolá néki Márdokeus; mert Márdokeus szavát Eszter úgy fogadá, mint mikor gyámja volt.

21 Azokban a napokban pedig, mikor Márdokeus üle a király kapujában, megharagudott Bigtán és Téres, a király két udvarmestere, a kapu õrei, és azon voltak, hogy rávetik kezeiket Ahasvérus királyra.

22 Tudtára esett e dolog Márdokeusnak, és megmondá Eszter királynénak, és Eszter elmondá a királynak Márdokeus nevében.

23 És megvizsgálták a dolgot és úgy találták, és mind a kettõt fára akasztották. És megírattaték a krónikák könyvébe a király elõtt.