Add parallel Print Page Options

Azon éjjel kerülte az álom a királyt, és megparancsolá, hogy hozzák elõ a történetek emlékkönyvét, és ezek olvastattak a király elõtt.

És írva találák, a mint Márdokeus feljelenté Bigtánát és Térest, a király két udvarmesterét, a küszöb õrzõit, a kik azon voltak, hogy rávetik kezöket Ahasvérus királyra.

És monda a király: Micsoda tisztességet és méltóságot adtak azért Márdokeusnak? És felelének a király apródjai, az õ szolgái: Semmit sem juttattak néki [azért.]

Akkor monda a király: Ki van az udvarban? (Mert Hámán jöve a királyi ház külsõ udvarába, hogy megmondja a királynak, hogy akasztassa fel Márdokeust a fára, a melyet készittetett néki.)

És felelének néki a király apródjai: Ímé Hámán áll az udvarban. És mondja a király: Jõjjön be!

És beméne Hámán, és monda néki a király: Mit kell cselekedni azzal a férfiúval, a kinek a király tisztességet kiván? (Hámán pedig gondolá az õ szívében: Kinek akarna a király nagyobb tisztességet tenni, mint én nékem?)

És monda Hámán a királynak: A férfiúnak, a kinek a király tisztességet kiván,

Hozzanak királyi ruhát, a melyben a király jár, és lovat, a melyen a király szokott ülni és a melynek fejére királyi koronát szoktak tenni.

És adják azt a ruhát és lovat a király egyik legelsõ fejedelmének a kezébe, és öltöztessék fel azt a férfiút, a kinek a király tisztességet kiván, és hordozzák õt a lovon a város utczáin, és kiáltsák elõtte: Így cselekesznek a férfiúval, a kinek a király tisztességet kiván.

10 Akkor monda a király Hámánnak: Siess, hozd elõ azt a ruhát és azt a lovat, a mint mondád, és cselekedjél úgy a zsidó Márdokeussal, a ki a király kapujában ül, és semmit el ne hagyj mindabból, a mit szóltál.

11 Elõhozá azért Hámán a ruhát és a lovat, és felöltözteté Márdokeust, és lovon hordozá õt a város utczáján, és kiáltá elõtte: Így cselekesznek a férfiúval, a kinek a király tisztességet kiván.

12 És Márdokeus megtére a király kapujához. Hámán pedig siete házába, búsulva és fejét betakarva.

13 És elbeszélé Hámán Zéresnek, az õ feleségének és minden barátjának mindazt, a mi vele történt. És mondának néki az õ bölcsei és Zéres, az õ felesége: Ha Márdokeus, a ki elõtt kezdtél hanyatlani, a zsidók magvából való: nem bírsz vele, hanem bizony elesel elõtte.

14 És a míg így beszélének vele, eljövének a király udvarmesterei, és siettek Hámánt a lakomára vinni, a melyet készített vala Eszter.

Márdokeus felmagasztalása

A vacsora utáni éjszakán nem jött álom a király szemére, ezért előhozatta a krónikák könyvét, amelybe uralkodása eseményeit jegyezték fel, és felolvastatott belőle. Történetesen éppen azt a részt olvasták fel, amely arról szólt, hogyan leplezte le Márdokeus a király két ajtónálló testőrének, Bigtánának és Teresnek a tervét, akik meg akarták ölni Ahasvérós királyt.

„Milyen jutalmat, vagy kitüntetést kapott ezért Márdokeus?” — kérdezte a király.

„Semmit” — felelték a szolgák.

4-5 „Ki van most az udvarban a főembereim közül?” — kérdezte a király. „Hámán áll az ajtó előtt” — válaszolták a szolgák. Hámán ugyanis éppen ekkor érkezett meg a palota külső udvarába. El akarta érni a királynál, hogy Márdokeust akasszák föl arra az akasztófára, amelyet Hámán erre a célra állíttatott fel.

„Jöjjön be!” — mondta a király.

Amikor Hámán belépett, a király megkérdezte tőle: „Mi kell tenni azzal a férfival, akit a király nagy megtiszteltetésben akar részesíteni?”

Ezt hallva Hámán rögtön magára gondolt: „Ugyan ki mást akarna a király kitüntetni, mint engem?!”

Így hát ezt válaszolta: „Azt a férfit, akit a király meg akar tisztelni, öltöztessék fel a király ruhájába, ültessék a király lovára, és tegyék fejére a király koronáját. Adják a ruhát és a lovat a király egyik főemberének. Ő öltöztesse fel azt a férfit, és ültesse fel a király lovára, majd kantáron vezesse a lovat végig a város utcáin és terein. Közben hangosan kiáltva hirdesse ki: »Nézzétek, ez az a férfi, akit a király meg akar tisztelni!«”

10 „Helyes! Akkor sietve menj, és hozd elő azt a ruhát és lovat — parancsolta a király Hámánnak. — Mindent úgy tegyél, ahogy mondtad: öltöztesd fel a zsidó Márdokeust, aki a király kapujában szolgál, és ültesd a lóra! Semmit el ne hagyj abból, amit mondtál!”

11 Akkor Hámán megkereste azt a ruhát, és felöltöztette Márdokeust. Elővezették a király lovát is, Hámán felültette rá Márdokeust, és végigvezette a lovat a város utcáin és terein. Közben pedig hangosan ezt kiáltotta: „Nézzétek, ez az a férfi, akit a király ki akar tüntetni!”

12 Ezek után Márdokeus visszatért a helyére, a király kapujába. Hámán pedig nagy búsan sietett haza, és még az arcát is betakarta szégyenében és elkeseredésében. 13 Amikor a feleségének, Zeresnek és a tanácsadóinak elmondta, mi történt vele — azok így válaszoltak: „Mivelhogy Márdokeus a zsidó nemzetből származik, nem leszel képes megállni vele szemben, hanem egészen biztosan te fogsz elesni előtte. Valójában már meg is kezdődött a hanyatlásod.”

14 Még be sem fejezték a beszélgetést, amikor a király szolgái betoppantak, hogy Hámánt sietve Eszter lakomájára kísérjék.