Ezékiel 24
Hungarian New Translation
Példázat a rozsdás fazékról
24 Így szólt az Úr igéje hozzám a kilencedik évben, a tizedik hónap tizedikén:
2 Emberfia! Írd föl magadnak ezt a nevezetes napot, éppen a mai napot: Babilónia királya éppen a mai napon indított támadást Jeruzsálem ellen.
3 Mondj példázatot az engedetlen népről, és mondd nekik: Így szól az én Uram, az Úr: Tedd föl a fazekat, tedd föl, vizet is tölts belé!
4 Rakj bele húsdarabokat, csupa jó darabokat, combot és lapockát, a legjava csontokkal rakd tele!
5 A nyáj legjavából vedd azt, és rakj alá körben fát! Főzd a húsdarabokat, míg csak meg nem főnek a csontok is benne!
6 Ezzel azt mondja az én Uram, az Úr: Jaj a vérontó városnak, e rozsdás fazéknak, mert a rozsdája nem megy le róla! Szedd ki belőle egyik darabot a másik után válogatás nélkül.
7 Mert ott van benne a vér, melyet a csupasz kőre ontott, nem a földre öntötte, hogy a por betakarhatná,
8 így keltett haragot, így indított bosszúra. Én is kiontom a vérét a csupasz kőre, hogy ne lehessen betakarni!
9 Azért ezt mondja az én Uram, az Úr: Jaj a vérontó városnak! Én is nagy máglyát rakatok:
10 hozzatok sok fát, gyújtsatok nagy tüzet, főzzétek puhára a húst, hadd főjön szét teljesen, égjenek oda a csontok!
11 Hagyjátok üresen állni a parázson, hadd tüzesedjék át, legyen izzó a rézfazék, hogy megolvadjon benne a tisztátalanság, leégjen róla a rozsda!
12 Kimerítő volt a fáradozás, mégsem ment le róla a sok rozsda, a tűzben is rajta maradt a rozsda!
13 Galád tisztátalanságodban akartalak ugyan tisztogatni, de nem tisztultál meg, Nem is tisztulsz meg tisztátalanságodtól, míg ki nem töltöm rajtad haragomat.
14 Én, az Úr, megmondtam, be is teljesedik, mert véghezviszem! Nem engedek, nem szánakozom, és nem könyörülök! Aszerint ítéllek el, ahogyan éltél, és amit tettél! - így szól az én Uram, az Úr.
Híradás Jeruzsálem elestéről
15 Így szólt hozzám az Úr igéje:
16 Emberfia! Én most elveszem tőled hirtelen halállal azt, aki neked kedves, de te ne gyászold, ne sirasd, könnyedet se hullasd!
17 Csak halkan sóhajtozz, ne gyászold úgy, ahogy a halottakat szokták! Tedd föl a fejdíszedet, és kösd a lábadra sarudat, ne takard el a bajuszodat, és ne edd a gyászolók kenyerét!
18 Elmondtam ezt reggel a népnek; estére meghalt a feleségem. Másnap reggel a kapott parancs szerint cselekedtem.
19 Ekkor a nép ezt mondta nekem: Magyarázd meg, hogy mit jelent az, amit előttünk csinálsz!
20 Ezt feleltem nekik: Így szólt hozzám az Úr igéje:
21 Mondd meg Izráel házának: Így szól az én Uram, az Úr: Én most meggyalázottá teszem szentélyemet, erősségeteket, melyre büszkék vagytok, amely nektek kedves, amely után vágyódtok; fiaitok és leányaitok pedig, akiket ott hagytatok, fegyvertől esnek el.
22 Azt fogjátok csinálni, amit én csináltam: nem takarjátok el bajuszotokat, és nem eszitek a gyászolók kenyerét.
23 Fejdísz lesz a fejeteken, saru a lábatokon; nem fogtok gyászolni, sem sírni, hanem elsorvadtok bűneitek miatt, és csak sóhajtoztok egymás közt.
24 Ezékiel pedig példa lesz számotokra: amit ő csinált, ugyanazt csináljátok ti is. Amikor ez bekövetkezik, akkor megtudjátok, hogy én, az Úr, Úr vagyok!
25 Hozzád pedig, emberfia, azon a napon, amelyen elveszem tőlük erősségüket, ékességüket, amelynek örülnek, amely kedves nekik és amely után vágyódnak, meg a fiaikat és leányaikat,
26 azon a napon egy menekült jön hozzád, hogy hírt hozzon neked.
27 Azon a napon megnyílik majd a szád, beszélni fogsz a menekülttel, és többé nem kell hallgatnod. Intő jel leszel számukra, és megtudják majd, hogy én vagyok az Úr.
Ezékiel 24
Hungarian Károli
24 És lõn az Úr beszéde hozzám a kilenczedik esztendõben, a tizedik hónapban, a hónapnak tizedikén, mondván:
2 Embernek fia! írd fel magadnak e nap nevét, épen ezen napét: Babilon királya épen ezen a napon jött Jeruzsálemre.
3 És mondj példabeszédet a pártos házra, és mondjad nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Tedd föl a fazekat, tedd föl, és tölts vizet is bele.
4 Gyûjtsd össze a bele való darabokat, minden jó darabot, czombot, lapoczkát; válogatott csontokkal töltsd meg.
5 Végy válogatott juhokat, és tégy máglyát a csontoknak is [a fazék] alá; forrald erõsen, még csontjai is fõjjenek benne.
6 Ezokáért így szól az Úr Isten: Jaj a vérontó városnak, a fazéknak, a melynek rozsdája benne van, és rozsdája nem ment le róla! Darabról darabra szedd ki, a mi benne van: nem esett sors reá.
7 Mert vére ott van közepében, kopasz sziklára ontotta, nem a földre öntötte, hogy por fedje be.
8 Hogy haragomat felindítsam és bosszút álljak, kopasz sziklára ontottam vérét, hogy be ne fedeztessék.
9 Azért így szól az Úr Isten: Jaj a vérontó városnak! én is nagy máglyát rakok!
10 Bõven rakd a fát, gyújtsd meg a tüzet, fõzd meg jól a húst, forrald a levet, és a csontok szétfõjjenek.
11 És állítsd üresen az õ szenére, hogy meghevüljön s megtüzesedjék ércze, és megolvadjon benne tisztátalansága, megemésztessék rozsdája.
12 A fáradozásokat kifárasztotta, és nem ment le róla az õ sok rozsdája, tûzbe hát rozsdájával!
13 A te tisztátalanságodban fajtalanság van, mivelhogy tisztogattalak, de meg nem tisztultál, azért tisztátalanságodból többé meg nem tisztulsz, míg meg nem nyugotom haragomat rajtad.
14 Én, az Úr szólottam; jõni fog és megcselekszem, el nem engedem s nem kedvezek és nem könyörülök: a te útaid és cselekedeteid szerint ítélnek meg téged, ezt mondja az Úr Isten.
15 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:
16 Embernek fia! ímé, én elveszem tõled szemeidnek gyönyörûségét hirtelen halállal, és ne sírj és ne jajgass, se könyed ne hulljon.
17 Fohászkodjál csöndesen, halottakért való sírást ne tégy, fejékességedet kösd fel, és saruidat vedd lábaidra, s ne fedezd be bajuszodat, és az emberek kenyerét ne egyed.
18 És szólék reggel a néphez, és estére meghala feleségem, és úgy cselekedém reggel, a mint meg vala hagyva nékem.
19 És mondá nékem a nép: Avagy nem jelented-é meg nékünk, mit [jelentenek] ezek nékünk, hogy te így cselekszel?
20 És mondék nékik: Az Úr beszéde volt én hozzám, mondván:
21 Mondd meg az Izráel házának: Ezt mondja az Úr Isten: Ímé, én megfertéztetem szenthelyemet, a ti erõsségteknek kevélységét, szemeitek gyönyörûségét, lelketek kívánságát, és fiaitok és leányaitok, kiket hátrahagytatok, fegyver miatt hullnak el.
22 És úgy cselekesztek, a mint én cselekedtem: bajuszotokat be nem fedezitek, s az emberek kenyerét nem eszitek,
23 S fejékességtek fejeteken, és saruitok lábaitokon lesznek; nem sírtok s nem jajgattok, hanem megrothadtok vétkeitekben, s nyögve fohászkodtok egymáshoz.
24 És lészen néktek Ezékiel csodajelül: a mint õ cselekedett, egészen úgy cselekesztek ti is, mikor ez eljõ; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten.
25 És te, embernek fia, bizonyára azon a napon, mikor elveszem tõlök erõsségöket, dicsõségök örömét, szemeik gyönyörûségét és lelkök kívánságát, fiaikat és leányaikat:
26 Azon a napon, a ki megmenekült, eljõ hozzád, hogy hírt mondjon néked.
27 Azon a napon megnyílik szád ott a megmenekült elõtt, és szólasz és tovább nem maradsz néma; s leszel nékik csodajelül, és megtudják, hogy én vagyok az Úr.
Ezékiel 24
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Prófécia Jeruzsálem ostromáról
24 A száműzetés kilencedik évében[a], a tizedik hónap tizedik napján az Örökkévaló szava érkezett hozzám: 2 „Ember fia, jegyezd fel ezt, és a mai napot: »Babilon királya a mai napon seregével ostrom alá vette Jeruzsálemet.« 3 A lázadó és engedetlen népnek, Izráelnek pedig mondd el ezt a példázatot! Szólj hozzájuk: Ezt üzeni Uram, az Örökkévaló:
Tedd fel a tűzre a fazekat!
Tedd a tűzre, önts bele vizet!
4 Rakj bele húst, combját és lapockát,
válogatott jó darabokat,
töltsd meg a legjobb falatokkal!
5 A nyáj legjavából válassz vágnivalót!
Rakj alá nagy tüzet, forrald erősen,
hogy még a csontok is főjenek szét benne!
6 Ezért azt mondja Uram, az Örökkévaló:
Jaj a gyilkosok városának,
ennek a rozsdás fazéknak,
amelyre rozsdája úgy tapad!
Dobd ki belőle a húst,
mert a rozsda miatt ehetetlen!
Szedd ki belőle mind, válogatás nélkül!
7 Bizony, olyan Jeruzsálem is,
mint ez a rozsdás edény,
mert a városban kiált áldozatok vére,
az ártatlanul meggyilkoltak vére a sziklán!
Nem a földre folyt vérük,
nem takarták be[b] azt porral.
8 Bizony, kopasz sziklára folyt az a vér,
hogy el ne takarja semmi,
s hogy haragom hevében bosszút álljak a városon!
9 Ezért hát — azt mondja Uram, az Örökkévaló —
jaj a gyilkos városnak,
mert nagy tüzet gyújtok alája!
10 Gyűjtsétek a fát, gyújtsatok tüzet,
főzzétek a húst, fűszerezzétek meg,
szítsátok a tüzet, míg a csontok is odaégnek!
11 Hagyd a tűzön még üresen is,
tüzesedjen fel az edény,
tisztuljon meg a tűzben egészen,
égjen le rozsdája róla!
12 De hiába vesződtem vele,
nem tisztult meg rozsdájától,
hiába hevítette a tűz,
rozsdája rajta maradt.
13 Bizony, rajtad maradt a szenny, Jeruzsálem,
hiába tisztítottalak!
Nem is leszel tiszta,
amíg ki nem töltöm rajtad haragom!
14 Én, az Örökkévaló mondtam ezt, hát így is lesz!
Megteszem, nem vonom vissza,
nem könyörülök, nem is szánakozom.
Tetteid és életed szerint büntetlek meg!”
— ezt mondja Uram, az Örökkévaló.
Prófécia Jeruzsálem elpusztulásáról
15 Az Örökkévaló szava érkezett hozzám: 16 „Ember fia, lásd, hirtelen csapással elveszem tőled, akit szívedből szeretsz! Te azonban ne jajgass, ne sirasd meg, könnyet se hullass érte! 17 Hallgass, és csak magadban sóhajtozz, csendben gyászold, ne úgy, ahogy a halottat szokták[c]! Turbánod tedd fejedre, sarudat húzd föl, szakállad ne kösd be, és ne rendezz halotti tort sem!”
18 Reggel elmondtam ezt a népnek, estére pedig hirtelen meghalt a feleségem.
Másnap reggel mindent úgy tettem, ahogy az Örökkévaló parancsolta. 19 Az emberek megkérdezték: „Miért viselkedsz így? Mit akarsz ezzel mondani?”
20 Ezt válaszoltam: „Az Örökkévaló szólt hozzám: 21 Mondd meg Izráel népének: Uram, az Örökkévaló ezt üzeni nektek: »Nézzétek! Lám, büszkék vagytok az én jeruzsálemi Templomomra, szemetek fényére, mert erőt ad nektek, mert lelketeket gyönyörködteti — én mégis megengedem, hogy meggyalázzák és lerombolják azt! Fiaitokat és leányaitokat pedig, akiket ott hagytatok Jeruzsálemben, fegyver pusztítja majd el!
22 Izráel népe, ti is úgy tesztek majd, ahogy Ezékiel: nem fogtok gyászolni, ahogyan szoktatok. Szakállatokat nem kötitek be, nem ültök halotti tort, 23 turbánjaitokat fölteszitek, saruitokat fölhúzzátok, nem sírtok-jajgattok. Bűneitek büntetése miatt elsorvadtok, és csak egymás között sóhajtoztok és bánkódtok. 24 Nézzétek Ezékiel példáját! Amit ő tett, az számotokra is jel: mert ti is ugyanezt teszitek majd. Amikor ez bekövetkezik, akkor fogjátok megérteni és elismerni, hogy én vagyok az Úr, az Örökkévaló!«”
25-26 „Ember fia, elveszem népemtől erejük támaszát, amelyben bíztak, elveszem tőlük, amire büszkék voltak, s amivel dicsekedtek. Elveszem szemük fényét, szívük vágyát: Jeruzsálemet. Elveszem tőlük fiaikat és leányaikat is. Azon a napon egy jeruzsálemi menekült érkezik majd hozzád, és saját füleddel fogod hallani tőle a hírt. 27 Azon a napon nyelved megoldódik, nem leszel néma többé, és beszélsz a menekülttel. Bizony, jel leszel a nép számára — hogy megértsék és elismerjék, hogy én vagyok az Örökkévaló!”
Footnotes
- Ezékiel 24:1 A száműzetés kilencedik évében Kr.e. 588-ban.
- Ezékiel 24:7 nem takarták be A Törvény szerint a kifolyt vért be kellett földdel takarni. 3Móz 17:1–16, 5Móz 12:1–25. 1Móz 4:10, Jób 15:18, Ézs 26:21. Ha nem takarták be, a vér bosszúért kiáltott Istenhez a gyilkos ellen.
- Ezékiel 24:17 ne úgy, ahogy a halottat szokták Az ókori Izráelben a halottat rokonai fedetlen fővel és mezítláb gyászolták, zsákruhába öltöztek, hamut szórtak a fejükre, és hangosan siratták.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center