Jób 9
Hungarian New Translation
Jób második válasza: Istennek mindig igaza van
9 Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta:
2 Igaz, tudom, hogy így van: hogy is lehetne igaza az embernek Istennel szemben?
3 Ha kedve támadna vele perbe szállni, ezer kérdés közül egyre sem tudna válaszolni.
4 Ki olyan bölcs szívű és hatalmas erejű, hogy ellene szegülve épségben tudna maradni?
5 Hegyeket mozdít el, és nem tudják, hogy ő forgatta föl haragjában.
6 Megrendíti helyén a földet, oszlopai megrendülnek.
7 Ha parancsol a napnak, nem ragyog fel, és pecséttel zárja le a csillagokat.
8 Egymaga feszítette ki az eget, lépdel a tenger hullámhegyein.
9 Ő alkotta a Nagymedvét és a Kaszás-csillagot, a Fiastyúkot és Dél csillagait.
10 Hatalmas dolgokat művel, kikutathatatlanul, csodás dolgokat, megszámlálhatatlanul.
11 Elvonul fölöttem, de nem látom, elsuhan, de nem veszem észre.
12 Ha elragad valamit, ki akadályozhatja meg? Ki mondhatja neki: Mit teszel?
13 Isten nem vonja vissza haragját, meghunyászkodnak előtte a szörnyeteg segítői is.
14 Hát én hogy válaszolhatnék neki, hogy válogathatnám meg szavaimat vele szemben?
15 Ha igazam volna, sem válaszolhatnék neki; mint bírámhoz, könyörögnöm kellene.
16 Ha kiáltanék és válaszolna, akkor sem hinném, hogy figyel hangomra.
17 Hiszen viharral kerget engem, ok nélkül szaporítja sebeimet.
18 Lélegzetet sem hagy vennem, hanem keserűséggel lakat jól.
19 A hatalmaskodó erőszakra azt mondja: Itt vagyok! A törvénykezésre pedig: Ki idézhet meg engem?
20 Ha igazam lenne is, bűnösnek mondana szája, ha feddhetetlen lennék is, hamisnak tartana.
21 Feddhetetlen vagyok! Nem törődöm magammal, megvetem az életemet.
22 Mindegy! - azt mondom tehát: Véget vet feddhetetlennek és bűnösnek.
23 Ha ostora hirtelen megöl, gúnyolja az ártatlanok csüggedését.
24 Bűnös ember kezébe jut az ország, elfedi a bírák arcát. Ki teszi ezt, ha nem ő?
25 Napjaim gyorsabbak a futárnál, elszaladnak, nem látnak semmi jót.
26 Elsuhannak, mint a sáscsónak, vagy ahogyan a sas lecsap zsákmányára.
27 Ha ezt mondom: El akarom felejteni panaszomat, vidámra akarom változtatni arcomat,
28 megborzadok sok fájdalmamban. Tudom, hogy nem tartasz ártatlannak.
29 Ha tehát bűnös vagyok, minek fárasszam magam hiába?
30 Ha hóban mosakodnám is, ha lúggal tisztítanám is kezemet,
31 akkor is sárba taszíthatsz, még ruháim is utálnának engem.
32 Mert ő nem ember, mint én, akinek azt felelhetném: Menjünk törvénybe egymással!
33 Nincs is köztünk döntőbíró, aki mindkettőnkre rátehetné kezét.
34 Ha levenné rólam vesszejét, és rettentése nem ijesztene,
35 akkor beszélnék, és nem félnék tőle. De magamtól ez nem lehetséges.
Jób 9
Hungarian Károli
9 Felele pedig Jób, és monda:
2 Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
3 Ha perelni akarna õ vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
4 Bölcs szívû és hatalmas erejû: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
5 A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja õket haragjában.
6 A ki kirengeti helyébõl a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
7 A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
8 A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
9 A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
10 A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
11 Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy elõttem, de nem veszem észre.
12 Ímé, ha elragad [valamit,] ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
13 Ha az Isten el nem fordítja az õ haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
14 Hogyan felelhetnék hát én meg õ néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
15 A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélõ birámhoz.
16 Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
17 A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
18 Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserûséggel lakatna jól.
19 Ha erõre kerülne a dolog? Ímé, õ igen erõs; és ha ítéletre? Ki tûzne ki én nékem napot?
20 Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bûnössé tenne engemet.
21 Ártatlan vagyok, nem törõdöm lelkemmel, útálom az életemet.
22 Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít õ ártatlant és gonoszt!
23 Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bûntelenek megpróbáltatását.
24 A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az õ biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát õ?
25 Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
26 Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyû.
27 Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
28 Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bûntelennek engem.
29 Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
30 Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
31 Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
32 Mert nem ember õ, mint én, hogy néki megfelelhetnék, [és] együtt pörbe állanánk.
33 Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettõnk között!
34 Venné csak el rólam az õ veszszejét, és az õ rettentésével ne rettegtetne engem:
35 Akkor szólanék és nem félnék tõle: mert nem így vagyok én magammal!
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society