Jób 10

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

10 „Lelkemből megutáltam az életemet!
    Szabadjára engedem panaszomat,
kiöntöm lelkem keserűségét,
    hadd szóljak szabadon!
² Azt mondom Istennek: Ne ítélj el,
    hadd tudjam, mivel vádolsz engem!
³ Mi hasznod belőle, ha engem nyomorgatsz,
    miért veted meg kezed alkotását?
Miért pártolod a gonoszok szándékait?
⁴ Pedig szemeid nem emberszemek,
    te nem úgy látsz, mint a halandó!
⁵ Napjaid nem olyanok, mint a mi napjaink,
    esztendeid nem mérhetők az ember idejéhez.
⁶ Miért kutatod hát bűneimet,
    miért keresed vétkemet?
⁷ Pedig tudod, hogy ártatlan vagyok,
    s nincs, aki kezedből kimentsen engem!

⁸ Kezed formálta testem,
    s most mégis ellenem fordulsz, hogy elpusztíts?!
⁹ Emlékezz rá, hogy agyagból formáltál,
    s most ismét porrá zúzol kíméletlenül?
¹⁰ Úgy öntöttél formába,
    mint a tejet, mikor sajtot készítenek.
¹¹ Te öltöztettél fel hússal és bőrrel,
    te illesztetted egybe csontjaim és inaim.
¹² Megelevenítettél, körülvettél hűséges szereteteddel,
    gondviselésed őrizte szellemem.
¹³ Szívedben ezt mélyen elrejtetted,
    hiszen tudom, hogy ezt tervezted felőlem.
¹⁴ Ha vétkezném, te azt is látnád,
    s bűnömet nem nézed el.
¹⁵ Jaj nekem, ha bűnös vagyok!
    De ha ártatlan, akkor sem emelhetem fel a fejem,
    mert elborít az átok és gyalázat.
Torkig vagyok a megaláztatással!
¹⁶ Ha nagyra tartanám magam,
    rögtön rám rohannál, mint éhes oroszlán,
    csodáidat ellenem fordítanád,
¹⁷ tanúkat állítanál, hogy vádoljanak,
    haragod fellángolna,
    és sereged felsorakozna ellenem.

¹⁸ Miért is hoztál ki anyám méhéből?
    Jobb lett volna holtan születnem,
¹⁹ mint aki van is, meg nincs is,
    kinek sírja az anyaméh!
²⁰ Napjaim oly rövidek!
    Fordulj el tőlem, kérlek,
    hadd viduljak fel egy kissé,
²¹ mielőtt a halál árnyékának földjére költözöm,
    ahonnan nincs visszaút,
²² ahol sűrű sötétség és homály,
    szüntelen káosz uralkodik,
    ahol még a fény is sötétség!”