Jób 15

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

² „Jób, ha igazán bölcs lennél,
    nem beszélnél ilyen értelmetlen dolgokat!
    Nem beszélnél a levegőbe!
³ Azt hiszed, a bölcs ilyen üres szavakkal érvelne?
    Ilyen értelmetlenségeket mondana?
⁴ Te már az istenfélelmet is semmibe veszed!
    Neked már az Istenhez való imádság sem ér semmit!
⁵ Szavaid világosan mutatják bűnödet,
    hiába próbálsz ravaszkodni, hogy becsapj bennünket!
⁶ Nem én ítéllek el téged, hanem a saját szavaid!
    Saját beszéded tanúskodik ellened!

⁷ Azt gondolod, te vagy az első ember,
    aki a Földön született?
    Előbb lettél, mint a hegyek?
⁸ Vajon ott voltál-e, mikor Isten tanácskozott?
    Azt hiszed, egyedül te vagy bölcs a világon?
⁹ Mit tudsz, amit mi nem?
    Mihez értesz, amiben mi tudatlanok vagyunk?
¹⁰ Van közöttünk ősz hajú és öreg,
    van, aki apádnál is idősebb!
¹¹ Lenézed Isten vigasztalását,
    megveted, mikor szelíden szólunk hozzád?
¹² Miért ragad el az indulat,
    miért tekintesz haraggal ránk?
¹³ Hiszen Istenre haragszol,
    mikor így beszélsz!

¹⁴ Mert hogy is lehetne az ember ártatlan?
    Hogy lehetne bűntelen, akit anya szült?
¹⁵ Hiszen Isten még angyalaiban^[a] sem bízik!
    Szemében még a Menny sem igazán tiszta és szent!
¹⁶ Mennyivel kevésbé az ember, aki utálatos és romlott,
    aki úgy issza a gonoszságot, mint a vizet!

¹⁷ Most hallgass rám, Jób, elmagyarázom ezt neked!
    Elmondom neked, amit láttam.
¹⁸ Elmondom, amit a bölcsektől hallottam,
    amit ők is őseiktől tanultak régen.
¹⁹ Őseiktől, akik ezt a földet örökségül kapták,
    akik között nem járt idegen.
²⁰ Ezt mondták: aki bűnös,
    annak szenvednie kell egész életében.
Aki erőszakos és kegyetlen,
    mindhalálig gyötrődik.
²¹ Minden hang megrémíti,
    ellensége akkor tör rá,
    amikor biztonságban érzi magát.
²² Abban hisz, hogy a holtak közül
    soha vissza nem térhet,
    attól fél, hogy egyszer kard járja át.
²³ Kenyere miatt aggódik,
    és tudja, hogy pusztulás vár rá,
²⁴ fél a nyomorúságtól és veszedelemtől.
    Mindez rá is támad, mint ellenséges király.
²⁵ Miért? Mert öklét rázta Istenre,
    a Mindenhatóval szemben nagy hangon hősködött,
²⁶ makacsul harcolt ellene,
    vastag pajzsával eltakarta arcát Isten elől.
²⁷ A bűnösnek, még ha gazdag és elhízott is,
²⁸     városait lerombolják,
otthona romba dől,
    háza üresen marad.
²⁹ Ám az istentelen nem lesz mindig gazdag,
    vagyonából semmi sem marad,
    s gabonája sem hoz bő termést.
³⁰ Nem menekülhet meg a sötétségtől.
    Olyan lesz, mint zöldellő fa, ha kiszárad,
    Isten lehelete messze elsodorja.
³¹ Hiába hitegeti magát hazugságokkal,
    hiába bízik abban, ami hamis,
    mert jutalmul csak az üresség jut neki!
³² Az istentelen idő előtt meghal,
    mint a faág, amely nem zöldül ki többé.
³³ Mint a szőlő, amelyről a termés éretlen lehull,
    mint olajfa, amely lehullatja virágát.
³⁴ Mert az istentelenek nem jutnak semmire.
    Tűz emészti meg házaikat,
    akik szeretik a megvesztegetést.
³⁵ Gonosz tervek fogannak meg lelkükben,
    belsejükben álnoksággal terhesek,
    s végül vétket szülnek.”