Jób 6

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

² „Bárcsak mérlegre tennék szenvedésemet,
    s gyötrelmem súlyát lemérnék,
³ tudom, nehezebb lenne a tengerparti homoknál,
    ezért szólok úgy, mint az ostobák!
⁴ Mert a Mindenható nyilai fúródtak testembe,
    mérgüket issza szellemem,
    Isten rettentései felsorakoztak ellenem.
⁵ Ugyan miért ordítana a vadszamár a legelő közepén?
    Bőg-e panaszosan a bika, ha van mit ennie?
⁶ Kinek kell a sótlan, ízetlen étel?
    Megennéd-e a nyers tojásfehérjét?
⁷ Lelkem undorodik tőle, mint a romlott ételtől,
    ujjal se nyúlnék hozzá!

⁸ Bárcsak Isten megadná, amit kérek!
    Bárcsak teljesítené, amire oly nagyon vágyom!
⁹ Bárcsak törne össze teljesen,
    bár végezne karja velem!
¹⁰ De még akkor is lenne vigaszom,
    egy örömöm még a fájdalmak között is maradna:
    hogy amit a Szent mondott, meg nem tagadtam!

¹¹ Honnan merítsek erőt a kitartáshoz?
    Mi értelme lenne tovább is remélni?
¹² Nem vagyok oly erős, mint a szikla,
    testem nem bronzból készült!
¹³ Nem tudok magamon segíteni,
    nincs senki, hogy igazságosan ítélje ügyemet!

¹⁴ Aki nem könyörül bajba jutott barátján,
    az Istent sem féli igazán!
¹⁵ De ti, barátaim, megbízhatatlanok lettetek,
    mint a kiszáradó patakmeder:
    hol megárad, hol meg eltűnik a víz belőle.
¹⁶ Tavasszal meglapul alján az olvadó hó,
    sötétlik benne a jégmaradék,
¹⁷ de ha jön a hőség, gyorsan kiszárad,
    hirtelen eltűnik mind a hó, mind a víz.
¹⁸ A karaván letér útjáról,
    vizet keres a csalfa mederben,
    de csak bolyong a sivatagban, és szomjan pusztul.
¹⁹ Témai kereskedők vizet keresnek ott, de hiába,
    a sébai vándorok reménykedve kutatják a medret,
²⁰ de mind csalódnak, mert semmit sem találnak!
    Hiába remélték, nincs benne víz, egy csöpp sem!
²¹ Ilyenek vagytok ti is nekem:
    látjátok szenvedésem, és mind féltek!
²² Kértem én, hogy segítsetek?
    Kértem, hogy vagyonotok áldozzátok értem?
²³ Nem kértem, hogy mentsetek ki elnyomóm kezéből.
    Nem könyörögtem, hogy szabadítsatok meg a kegyetlentől.

²⁴ Tanítsatok engem, és én hallgatok!
    Mutassátok meg, hol tértem rossz útra!
²⁵ Az igaz szó mily erőteljes!
    De mit ér a ti szavatok?
²⁶ Folyton csak hibáztattok engem.
    Folytatni akarjátok a leckéztetést?
²⁷ Képesek lennétek még az árvát is eladni,
    vagy alkudozni egy barát ára felől!
²⁸ Most nézzetek a szemembe, kérlek,
    lássátok meg, hogy igazat mondok!
²⁹ Gondoljátok meg újra,
    s ne legyetek igazságtalanok!
Gondoljátok meg újra,
    mert becsületem múlik ezen!
³⁰ Mondtam-e valami rosszat?
    Ne tudnám elválasztani a jót a gonosztól?”