Jeremiás sir 4
Hungarian Károli
4 Jaj! de meghomályosodott az arany, elváltozott a szép színarany, kiszórattak a szent hely kövei minden utcza szegletére.
2 Sionnak drága fiait, a kik becsesebbek valának mint a színarany, cserépedénynek tekintették, a fazekas munkájának.
3 Még a sárkányok is oda nyujtják emlõiket, szoptatják fiaikat; az én népem leánya pedig kegyetlen, mint a struczmadarak a pusztában.
4 A csecsemõ nyelve az ínyéhez tapadt a szomjúság miatt; a kisdedek kenyeret kértek, és nem volt, a ki nyujtott volna nékik.
5 Kik pompás ételeket evének, elpusztulának az utczákon; a kik bíborban neveltetének, a szemétdombot ölelgetik.
6 Bizony nagyobb az én népem leányának bûnhõdése Sodoma bûnhõdésénél, a mely elsülyedt egy pillanat alatt, noha kézzel sem ütöttek felé.
7 Az õ názireusai tisztábbak valának a hónál, fehérebbek a tejnél, testök pirosabb vala, mint a korál, termetök mint a zafir.
8 [De most] feketébb az õ ábrázatjok a koromnál, nem ismerik meg õket az utczákon; bõrük csontjaikhoz ragadt, elszáradt, mint a fa.
9 Jobban jártak, a kik fegyverrel ölettek meg, mint a kik éhen vesztek el; mert azok átveretve multak ki, [ezek pedig] a mezõ termésének hiánya miatt.
10 Irgalmas anyák kezei megfõzték gyermekeiket, hogy azok eledeleik legyenek az én népem leányának romlásakor.
11 Megteljesíté az Úr az õ búsulását, kiöntötte az õ felgerjedt haragját, és tüzet gyújtott a Sionban, és megemésztette annak fundamentomait.
12 Nem hitték a föld királyai, sem a föld kerekségének lakosai, hogy szorongató és ellenség vonuljon be Jeruzsálemnek kapuin.
13 Az õ prófétáinak bûne, az õ papjainak vétke miatt [van ez,] a kik az igazaknak vérét ontották abban.
14 Tántorogtak, mint vakok az utczákon, vérrel bemocskolva, annyira, hogy ruháikat sem érinthették.
15 Távozzatok! tisztátalan! kiáltották azoknak; távozzatok, távozzatok, ne illessetek! Bizony elfutottak, bujdostak is; a pogányok közt ezt mondták: Nem lakhatnak itt sokáig!
16 Az Úr haragja oszlatta el õket; többé nem tekint reájok, [mivelhogy] a papok orczáját nem tisztelték, a véneken nem könyörültek.
17 Még mikor meg voltunk, elepedve néztek szemeink a hiábavaló segedelem után; esengve várakoztunk olyan népre, a mely nem szabadított meg.
18 Vadásztak lépéseinkre úgy, hogy nem járhattunk a mi utczáinkon; elközelgetett a mi végünk, beteltek a mi napjaink, bizony eljött a mi végünk!
19 Gyorsabbak valának a mi üldözõink az égnek saskeselyûinél; a hegyeken kergettek minket, a pusztában ólálkodtak utánunk.
20 Orrunk lehellete, az Úr felkentje megfogattaték az õ vermeikben, a kirõl azt mondottuk: az õ árnyékában élünk a pogányok között.
21 Örülj és vígadozz, Edom leánya, a ki Uz földjén lakozol, [mert ]még te rád is rád kerül a pohár, megrészegedel és meztelenkedel.
22 Eltörültetik a te álnokságod, oh Sion leánya, nem fog téged számûzni többé; meglátogatja a te álnokságodat, Edom leánya fölfedi a te bûneidet.
Jeremiás sir 4
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Jeruzsálem ostroma és eleste
4 Jaj, még az arany ragyogása is megfakult,
a csillogó színarany is meghomályosult!
A drágaköveket[a] szétszórták,
szanaszét hevernek minden utcasarkon!
2 Sion drága gyermekeivel,
akik értékesebbek az aranynál,
úgy bántak ellenségeink,
mint valami hitvány cserépedénnyel!
3 Még a sakálok is táplálják,
megszoptatják kicsinyeiket,
de népem asszonyai kegyetlenül bánnak gyermekeikkel,
mint a sivatagi struccmadarak[b].
4 A csecsemők szomjúságtól haldoklanak,
a kisgyermekek kenyérért könyörögnek,
de senki sem ad nekik,
senki sem törődik velük.
5 Akik egykor megrakott asztalnál lakomáztak,
most éhségtől haldokolnak az utca kövén,
s akiket bíborban neveltek,
most a szemétdombon keresgélnek.
6 Bizony, nagyobb népem bűne,
mint Sodomáé volt egykor,
amely kéz érintése nélkül
elpusztult egy pillanat alatt.
7 Júda nazírjai tisztábbak voltak a hónál,
fehérebbek a tejnél,
pirosabbak a korallnál,
termetük, mint a csiszolt zafír.
8 Most feketébbek, mint a korom,
rájuk sem ismer az utcán senki,
bőrük a csontjukhoz tapad,
olyanok lettek, mint kiszáradt fa.
9 Jaj, boldogabbak, akiket kard ölt meg,
mint akiket éhség pusztított el
lassú kínhalállal, a kenyér hiánya miatt.
10 Irgalmas szívű anyák
saját gyermekeiket főzték meg,
hogy legyen mit enniük,
mikor Jeruzsálem népe éhezett.
11 Az Örökkévaló szabad utat engedett haragjának,
kiöntötte ránk izzó haragját,
s tűzbe borította Siont,
megégette teljesen.
12 Nem hitték volna sem a föld királyai,
sem a nemzetek lakosai,
hogy az ellenség Jeruzsálem kapuin
valaha is bevonulhat.
13 Jeruzsálem prófétáinak bűne miatt,
papjainak vétke[c] miatt történt ez,
mert ártatlan vért ontottak,
igazakat gyilkoltak benne.
14 Vérrel beszennyezve
tántorogtak az utcán, mint a vakok.
Tisztátalanná lettek,
senki meg sem érinthette őket.
15 „Álljatok félre, tisztátalanok!”
— kiáltottak rájuk az emberek.
„Álljatok félre, ne érintsetek!”[d]
Mikor a nemzetek között kerestek menedéket,
ott sem fogadták be őket.
16 Az Örökkévaló maga szórta szét őket,
s nem törődött velük többé.
Nem tisztelték őket a nemzetek,
mint a papokat illenék,
nem kegyelmeztek még az öregeknek[e] sem.
17 Oly sokáig vártunk hiába,
már a szemünk is belefáradt,
reménykedve lestük a látóhatárt:
jön-e már a felmentő sereg.
18 Ellenségeink minden lépésünket figyelték,
már az utcára is féltünk kimenni.
Elközelgett a végünk!
Napjaink meg voltak számlálva!
Eljött a vég!
19 Üldözőink gyorsabbak voltak,
mint a sasok az égen.
Űztek bennünket a hegyeken,
leselkedtek ránk a pusztaságban.
20 Foglyul ejtették királyunkat,
népünk éltető leheletét, az Örökkévaló fölkentjét,
s akiről azt mondtuk: „Védelmező karja árnyékában
élhetünk a nemzetek között!”
21 Ne örülj olyan nagyon, Edom népe, Úz földjén,
mert terád is sor kerül.
Neked is innod kell ebből a pohárból,
megrészegedsz tőle, és letépik ruháidat!
22 Sion népe, büntetésed egyszer véget ér,
nem tart az Úr száműzetésben örökre!
De téged még azután is büntet vétkeidért, Edom népe,
s bűneidet nyilvánosan leleplezi.
Footnotes
- Jeremiás sir 4:1 drágakövek Szó szerint: „szent kövek”. Az értelme bizonytalan.
- Jeremiás sir 4:3 struccmadarak Az ókori hiedelem szerint a struccok nem törődnek sem tojásaikkal, sem kicsinyeikkel. Lásd Jób 39:14–16.
- Jeremiás sir 4:13 Jeruzsálem… vétke Itt és a 14–16. versekben a hamis prófétákról és a vétkes papokról van szó.
- Jeremiás sir 4:15 A 15. versben az emberek úgy kiáltanak rá ezekre a volt papokra, ahogy a leprásokra szoktak, akik tisztátalanoknak számítottak.
- Jeremiás sir 4:16 öregeknek Jelentheti a város idős vezetőit (a „véneket”) is.
Jeremiás siralmai 4
Hungarian New Translation
Az ostromolt Jeruzsálem ínsége
4 Jaj, de megfeketedett az arany, elváltozott a színarany! Szétszórták a drágaköveket minden utcasarkon!
2 Sionnak színaranyat érő drága fiait, jaj, csak cserépedénynek tekintették, fazekas keze munkájának!
3 Még a sakálok is odatartják emlőiket kölykeiknek, és szoptatják őket, de népem leányai oly kegyetlenek lettek, mint a struccok a pusztában.
4 A csecsemő nyelve ínyéhez tapadt a szomjúság miatt, a gyermekek kenyeret kértek, de senki sem tört nekik.
5 Akik csemegéket szoktak enni, éhen pusztultak az utcákon, akiket bíborban neveltek, a szemétdombon turkáltak.
6 Nagyobb volt népem bűne, mint Sodoma vétke, amely egy pillanat alatt elpusztult, kezét sem mozdíthatta benne senki.
7 Előkelői tisztábbak voltak, mint a hó, fehérebbek, mint a tej, testük pirosabb volt, mint a korall, mintha zafírból metszették volna őket.
8 Testük feketébb lett, mint a korom, nem ismerni rájuk az utcákon, bőrük a csontjukhoz tapadt, elszáradtak, mint a fa.
9 Jobban jártak azok, akiket fegyver ölt meg, mint akik éhen haltak; azok átdöfve múltak ki, ezek pedig, mivel elfogyott a föld termése.
10 A gyengéd szívű asszonyok saját kezükkel főzték meg gyermekeiket, hogy legyen táplálékuk népem összeomlása idején.
11 Szabad folyást engedett haragjának az Úr, kiöntötte izzó haragját. Lángba borította a Siont, megemésztette még az alapját is.
12 Nem hitték a föld királyai, sem az egész világ lakói, hogy be tud hatolni az ostromló ellenség Jeruzsálem kapuin.
13 Prófétáinak vétkei miatt, papjainak bűnei miatt történt ez, akik igazak vérét ontották benne.
14 Vakon botorkáltak az utcákon, vértől beszennyezve. Érinteni sem lehetett az öltözetüket.
15 Félre az útból, tisztátalan - kiáltoztak feléjük -, félre, félre az útból, ne érintsetek! Ha botladozva eljutottak is a pogányok közé, azok azt mondták: Nem maradhattok tovább itt!
16 Maga az Úr szolgáltatta ki őket, nem tekint rájuk többé. A papok személyét nem tisztelték, a véneknek sem kegyelmeztek.
17 Már a szemünk is belefáradt, vártuk a segítséget, de hiába; őrhelyünkről lestük a népet, amely nem hozott szabadulást.
18 Még a lépteinket is figyelték, a szabadba sem mehettünk ki. Elközeledett a vég, letelt az időnk, eljött a vég!
19 Gyorsabbak voltak üldözőink, mint a sasok az égen. A hegyeken hajszoltak bennünket, a pusztában ólálkodtak utánunk.
20 Az Úr fölkentje, éltető leheletünk, foglyul esett vermükben, pedig azt gondoltuk, hogy oltalma alatt élhetünk a népek között.
21 Örülj, örvendezz, Edóm népe, aki Úc földjén laksz! Hozzád is odakerül még a pohár, te is lerészegedsz, és pőrére vetkőzöl.
22 Véget ért büntetésed, Sion leánya, nem visznek többé fogságba. De a te bűnödet, Edóm, számon kéri az Úr, és leleplezi vétkeidet.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society