Jeremiás 2

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

Ifjúságodra emlékezem, Jeruzsálem,
    hűséges szeretetedre,
mikor még úgy szerettél,
    mint menyasszony a vőlegényét!
Milyen hűségesen követtél a pusztában,
    amelybe soha nem vetett magvető!
³ Akkor Izráel népe még az Örökkévaló szent tulajdona volt,
    mint aratáskor az első búzakéve.
Aki csak hozzányúlt, mind vétkezett,
    és bajt hozott magára”
    — ezt mondja az Örökkévaló.

„Miféle hibát találtak bennem őseitek,
    hogy oly messze távolodtak tőlem,
    és hitvány bálványokat követtek?
    Miért lettek ők maguk is hitványak?
⁶ Nem kérdezték többé: »Hol van az Örökkévaló,
    aki fölhozott minket Egyiptomból,
vezetett bennünket a pusztában,
    a kietlen sivatagban,
sziklák és szakadékok között,
    száraz vidéken, a halál árnyékában,
    lakatlan és járatlan tájakon?«
⁷ Pedig én bőtermő földre vittelek be titeket,
    hogy gyümölcseit és javait élvezzétek.
De alighogy bevonultatok,
    bűneitekkel máris tisztátalanná tettétek földemet,
    vétkeitekkel bemocskoltátok örökségemet.
⁸ A papok sem mondták: »Hol van az Örökkévaló?«
Akik magyarázták és tanították a Törvényt,
    nem ismertek engem igazán!
A vezetők is vétkeztek ellenem,
    a próféták pedig Baál által prófétáltak,
    és tehetetlen bálványokat imádtak.
⁹ Ezért még perelni fogok veletek,
    sőt majd fiaitok fiaival is perelek!”
    — ezt mondja az Örökkévaló.

¹⁰ „Menjetek csak nyugatra,
    át a tengeren, Ciprus szigetére,
    vagy kelet felé Kédárba,^[a]
és jól nézzétek meg,
    történt-e valaha ilyen a nemzetek között?
¹¹ Melyik nép hagyta el isteneit más istenekért?
    Pedig azok nem is valódi istenek!
Népem mégis felcserélte Istenét
    — dicsőségét —
    tehetetlen és hitvány bálványokkal!
¹² Ó egek, ámuljatok ezen!
    Rémüljetek meg, és borzadjatok el
    — mondja az Örökkévaló —,
¹³ hiszen népem kétszeresen vétkezett:
    elhagytak engem, az élő víz forrását,
és repedezett ciszternákat^[b] ástak maguknak,
    amelyek nem tartják meg a vizet!”

¹⁴ „Vajon rabszolgává lett Izráel?
    Vagy már annak is született?
    Akkor hát miért lett mégis idegenek zsákmánya?
¹⁵ Ellenségei marcangolják,
    mint oroszlánok a prédát,
    ordítozva és hangosan morogva.
Bizony, elpusztították Izráel szép földjét,
    lerombolták városait,
    lakatlan romokat hagytak hátra.
¹⁶ Végül még Egyiptom^[c] fiai
    is betörték fejedet!
¹⁷ De mindezt te okoztad magadnak,
    mivel hűtlenül elhagytad az Örökkévalót, Istenedet!
Elfordultál tőle,
    pedig jó úton vezetett téged!^[d]
18 Mit értél vele, hogy Egyiptomba mentél Nílus-vizet inni?
    Mit értél vele, hogy Asszíriába mentél, az Eufrátesz vizét inni?
¹⁹ Megbüntet téged a saját gonoszságod,
    megfenyít elpártolásod és hűtlenséged!
Tudd meg hát, lásd meg magad,
    milyen keserves és gonosz dolog,
hogy elhagytad az Örökkévalót, Istenedet,
    s már nincs benned istenfélelem”
    — ezt mondja Uram, az Örökkévaló, a Seregek Ura.

²⁰ „Bizony, már régen elszakadtál tőlem,
    ahogy az engedetlen ökör lerázza igáját,
    és elszakítja köteleit!
Azt mondtad: »Nem szolgállak többé!«
    De bálványaidat bezzeg szolgáltad:
minden dombon, minden zöldellő fa alatt
    megcsaltál^[e] az idegen istenekkel!

²¹ Én ültettelek el, Izráel,
    mint nemes szőlővesszőt,
    a legjobb fajtából származót.
Hogyan változtál hát idegen fajtává,
    savanyú vadszőlővé?

²² Még ha lúgban mosakodnál is,
    vagy szappanban fürödnél,
bűneid akkor sem mosnád le magadról,
    vétkeid akkor is szemem előtt maradnak!”
    — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.

²³ „Hogy tagadhatod le, Izráel,
    hogyan mondhatod:
»Nem imádtam bálványokat,
    nem mocskoltam be magam Baállal!«
Nézd, ott maradt lábnyomod a völgyben,
    tudom, mit tettél,
    én láttalak!

Olyan vagy, mint a fiatal tevekanca,
    amely ide-oda futkos, fékezhetetlenül.
²⁴ Vagy, mint párzás idején
    a pusztai vadszamár kancája,
mikor a csődör szagát szimatolja a szélben,
    s vadul nyargalászik utána.
A csődör nem is kell keresse,
    mert a kanca maga fut utána.
    Ki tudná visszatartani?
²⁵ Ne fuss a bálványok után,
    míg lejárod a lábad, és szomjúság gyötör,
    ne fáraszd magad hiába!
De azt mondod: »Jaj, minden hiába,
    mert más isteneket szeretek,
    s utánuk futok!«”

²⁶ „Bizony, megszégyenül a tolvaj,
    ha rajtakapják!
Így szégyenül meg egész Izráel népe is,
    királyaikkal, vezetőikkel,
    papjaikkal és prófétáikkal együtt.
²⁷ Mert mind azt mondják a bálványoszlopnak:
    »Te vagy az apám!«
Meg a kőbálványnak:
    »Te szültél engem!«
Nem arcukkal,
    hanem hátukkal fordultak felém,
de mikor bajba kerülnek,
    mégis hozzám kiáltanak,
    hogy szabadítsam meg őket!
²⁸ Akkor majd ezt felelem nekik:
Hol vannak most isteneid,
    akiket készítettél magadnak?
    Azokat hívd, mentsenek meg ők a veszedelemből!
Hiszen annyi istened van, Júda,
    ahány városod!”

²⁹ „Miért pereltek velem?
    Hiszen ti hagytatok el engem!
    — mondja az Örökkévaló. —
³⁰ Hiába fenyítettem fiaitokat,
    nem fogott rajtuk, elutasították!
A prófétákat úgy gyilkolta kardotok,
    mint éhes oroszlán a prédáját.”
³¹ Halljátok meg, mit üzen az Örökkévaló nektek,
    akik ma éltek!

„Olyan voltam én hozzátok,
    mint a kietlen pusztaság,
    vagy a sötétség földje?
Miért mondjátok hát:
    »A magunk útján járunk,
    szabadok vagyunk,
    s többé nem jövünk vissza hozzád!«”

³² „Elfelejti-e felvenni ékszereit,
    vagy díszes menyegzői övét a menyasszony?
    De népem, bizony, számtalanszor elfelejtkezett rólam!”

³³ „Izráel, de nagyon érted a módját,
    hogy szeretőt keress magadnak!
    Még a legromlottabb nő is tanulhatna tőled!
³⁴ Kezeidhez vér tapad,
    ártatlan szegények vére,
akik nem törtek be a házadba,
    mégis megölted őket!
³⁵ Mindezek ellenére, azt mondod:
    »Ártatlan vagyok!
    Nem ér engem az Örökkévaló haragja!«
Hát lásd meg, ítélni fogok fölötted,
    hiába tartod ártatlannak magad!”

³⁶ „Milyen könnyelműen futkosol segítségért,
    hol ide, hol oda!
De csalódni fogsz Egyiptomban is,
    ahogyan Asszíria is cserbenhagyott!
³⁷ Bizony, Egyiptomból is jajgatva jössz el,
    és szégyenedben kezedbe temeted arcodat,
mert az Örökkévaló elfordul azoktól is,
    akiktől te segítséget remélsz!
    Nem segít rajtad egyikük sem.”