Lukács 17

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

Ne okozz megütközést!^(A)

17 Ezt mondta Jézus a tanítványainak: „Elkerülhetetlen, hogy történjenek olyan dolgok, amelyek miatt egyesek elveszítik a hitüket. De jaj annak, aki miatt ilyesmi történik! ² Jobban járna, ha egy malomkövet kötnének a nyakára, és bedobnák a tengerbe, mielőtt ilyen bajt okozna. ³ Vigyázzatok hát, legyetek óvatosak!

Ha Isten családjában valamelyik testvéred bűnt követ el, figyelmeztesd, és ha megbánja,^[a] bocsáss meg neki! ⁴ Ha napjában hétszer is vétkezik ellened, és hétszer visszajön hozzád megbánással, bocsáss meg neki!”

A mustármagnyi hit

⁵ Akkor az apostolok kérték az Urat: „Erősítsd a hitünket!”

⁶ Ő így válaszolt: „Ha legalább akkora hitetek lenne, mint egy mustármag, akkor mondhatnátok ennek az eperfának, hogy szakadjon ki tövestől, és gyökerezzen meg a tengerben — az pedig engedelmeskedne nektek.”

A szolga és ura

⁷ Jézus ezt mondta: „Ki az közületek, aki azt mondja a rabszolgájának, amikor az a szántás vagy legeltetés után hazajön a mezőről: »Gyere, ülj le, és vacsorázz meg«? ⁸ Ugye, hogy inkább ezt mondjátok: »Készíts nekem vacsorát, vedd fel a kötényedet, és szolgálj ki, amíg eszem és iszom! Azután majd te is vacsorázhatsz.« ⁹ A szolgát nem illeti külön dicséret azért, hogy elvégzi, amit rábíztak, hiszen csak azt tette, ami a kötelessége. ¹⁰ Rátok is ez érvényes. Ha mindazt elvégeztétek, amit rátok bíztak, ti is elmondhatjátok: »Rabszolgák vagyunk, nem érdemlünk semmi külön elismerést. Csak azt tettük, ami a kötelességünk.«”

Hol van a többi kilenc?

¹¹ Jézus útban volt Jeruzsálem felé, és Galileából éppen Samáriába érkezett. ¹² Amikor az egyik faluba ért, tíz leprás jött vele szembe, akik jó messze megálltak, ¹³ és onnan kiabáltak: „Jézus, Mester, segíts rajtunk!”

¹⁴ Mikor Jézus látta őket, ezt mondta nekik: „Menjetek, mutassátok meg magatokat a papnak!”^[b]

Azok mind a tízen el is indultak, és útközben meggyógyultak. ¹⁵ Egyikük, amikor látta, hogy meggyógyult, visszajött Jézushoz, és hangosan dicsérte Istent. ¹⁶ Azután arcra borult Jézus lába előtt, és megköszönte, hogy meggyógyította. Ez az egy éppen samáriai volt. ¹⁷ Jézus ezt kérdezte: „Nem tízen gyógyultak meg? Hol van a többi kilenc? ¹⁸ Egyikük sem jött vissza, hogy Istent dicsőítse, csak ez az idegen?” ¹⁹ Azután hozzá fordult: „Kelj fel, és menj el békességgel! A hited megmentett téged.”

Isten Királysága bennetek van^(B)

²⁰ Egyszer a farizeusok megkérdezték Jézust, hogy mikor jön majd el Isten Királysága.

Így válaszolt: „Isten Királysága bizony eljön, de nem szemmel látható módon. ²¹ Nem úgy, hogy rámutatnak: »Itt van!«, vagy »Ott van!«, mert Isten Királysága bennetek és közöttetek van.”

Amikor az Emberfia eljön

²² A tanítványainak pedig ezt mondta: „Eljön majd az idő, amikor szeretnétek látni legalább egyetlen egyet az Emberfiának napjai közül, de nem fogtok látni. ²³ Amikor ezt mondják nektek: »Nézd, itt van!«, vagy: »Ott van!«, ne menjetek oda, és ne kövessétek őket!” ²⁴ „Ahogy a villám megvilágítja egyik végétől a másikig az egész égboltot, olyan nyilvánvaló módon jön vissza az Emberfia is azon a napon. ²⁵ De előbb még sokat kell szenvednie. Ez a nemzedék pedig elutasítja őt.

²⁶ Ahogyan Nóé napjaiban volt, úgy lesz az Emberfia eljövetelének idejében is. ²⁷ Akkor az emberek ettek, ittak, megházasodtak és férjhez mentek egészen addig, amíg Nóé be nem ment a bárkába. Azután jött az Özönvíz, és mindenkit elpusztított.

²⁸ Ugyanaz történik majd, mint ami Lót idején történt. Az emberek akkor is ettek, ittak, vásároltak és eladtak, ültettek és építettek, ²⁹ de mikor Lót kiment Sodomából, tűz és kéneső hullott az égből, és mindenkit elpusztított a városban. ³⁰ Ugyanígy lesz abban az időben is, amikor az Emberfia megjelenik.

³¹ Azon a napon, ha valaki éppen felment a háza lapos tetejére, vissza se menjen a házba, hogy onnan elvigyen valamit, hanem azonnal meneküljön! Ha a mezőn lesz, azonnal meneküljön, ne forduljon vissza és ne törődjön azzal, amit hátrahagy! ³² Emlékezzetek Lót feleségére!^[c]

³³ Aki meg akarja őrizni a lelkét, vagyis az életét, az el fogja veszteni, de aki feladja az életét, az örökre megmenti.

³⁴ Mondom nektek: azon az éjszakán, ha ketten lesznek egy ágyban, az egyiket felviszik, a másikat otthagyják. ³⁵ Ha két asszony őröl majd együtt a kézimalommal, az egyiket felviszik, a másikat otthagyják.” ^[36] [d]

³⁷ A tanítványok megkérdezték tőle: „Hová, Uram?”

Ő pedig így válaszolt: „Ahol a tetem van, oda gyűlnek a keselyűk.”^[e]