Add parallel Print Page Options

A Jézus Krisztus, az Isten Fia evangyéliomának kezdete,

A mint meg van írva a prófétáknál: Ímé én elküldöm az én követemet a te orczád elõtt, a ki megkészíti a te útadat elõtted;

Kiáltónak szava a pusztában: Készítsétek meg az Úrnak útját, egyengessétek meg az õ ösvényeit:

Elõáll vala János, keresztelvén a pusztában és prédikálván a megtérésnek keresztségét a bûnöknek bocsánatára.

És kiméne hozzá Júdeának egész tartománya és a Jeruzsálembeliek is, és megkeresztelkedének mindnyájan õ általa a Jordán vizében, bûneikrõl vallást tévén.

János pedig teveszõrruhát és dereka körül bõrövet viselt vala, és sáskát és erdei mézet eszik vala.

És prédikála, mondván: Utánam jõ, a ki erõsebb nálam, a kinek nem vagyok méltó, hogy lehajolván, sarujának szíjját megoldjam.

Én vízzel kereszteltelek titeket, de õ Szent Lélekkel keresztel titeket.

És lõn azokban a napokban, eljöve Jézus a galileai Názáretbõl, és megkeresztelteték János által a Jordánban.

10 És azonnal feljõvén a vízbõl, látá az egeket megnyilatkozni, és a Lelket mint egy galambot õ reá leszállani;

11 És szózat lõn az égbõl: Te vagy az én szerelmes fiam, a kiben én gyönyörködöm.

12 És a Lélek azonnal elragadá õt a pusztába.

13 És ott volt a pusztában negyven napig kísértetve a Sátántól, és a vad állatokkal vala együtt; és az angyalok szolgálnak vala néki.

14 Minekutána pedig János tömlöczbe vettetett, elméne Jézus Galileába, prédikálván az Isten országának evangyéliomát,

15 És mondván: Bétölt az idõ, és elközelített az Istennek országa; térjetek meg, és higyjetek az evangyéliomban.

16 Mikor pedig Galilea tengere mellett járt, látá Simont és Andrást, annak testvérét, a mint a tengerbe hálót vetének; mert halászok valának.

17 És monda nékik Jézus: Kövessetek engem, és én azt mívelem, hogy embereket halászszatok.

18 És azonnal elhagyván az õ hálóikat, követék õt.

19 És onnan egy kevéssé elébb menve, látá Jakabot, a Zebedeus fiát és annak testvérét, Jánost, a mint a hajóban azok is a hálókat kötözgetik vala.

20 És azonnal hívá õket. És õk atyjukat, Zebedeust a napszámosokkal a hajóban hagyva, utána menének.

21 És bemenének Kapernaumba; és mindjárt szombatnapon bemenvén a zsinagógába, tanít vala.

22 És elálmélkodának az õ tanításán; mert úgy tanítja vala õket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy mint az írástudók.

23 Vala pedig azok zsinagógájában egy ember, a kiben tisztátalan lélek volt, és felkiálta,

24 És monda: Ah! mi dolgunk van nékünk veled, Názáreti Jézus? Azért jöttél-é, hogy elveszíts minket? Tudom, hogy ki vagy te: az Istennek Szentje.

25 És megdorgálá õt Jézus, mondván: Némulj meg, és menj ki belõle.

26 És a tisztátalan lélek megszaggatá õt, és fenszóval kiáltva, kiméne belõle.

27 És mindnyájan elálmélkodának, annyira, hogy egymás között kérdezgeték, mondván: Mi ez? Micsoda új tudomány ez, hogy hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek is, és engedelmeskednek néki?

28 És azonnal elméne az õ híre Galilea egész környékére.

29 És a zsinagógából azonnal kimenvén, a Simon és András házához menének Jakabbal és Jánossal együtt.

30 A Simon napa pedig hideglelésben fekszik vala, és azonnal szólának néki felõle.

31 És õ odamenvén, fölemelé azt, annak kezét fogván; és elhagyá azt a hideglelés azonnal, és szolgál vala nékik.

32 Estefelé pedig, a mikor leszállt a nap, mind õ hozzá vivék a betegeseket és az ördöngõsöket;

33 És az egész város oda gyûlt vala az ajtó elé.

34 És meggyógyíta sokakat, a kik különféle betegségekben sínlõdnek vala; és sok ördögöt kiûze, és nem hagyja vala szólni az ördögöket, mivelhogy õt ismerék.

35 Kora reggel pedig, még szürkületkor, fölkelvén, kiméne, és elméne egy puszta helyre és ott imádkozék.

36 Simon pedig és a vele lévõk utána sietének;

37 És a mikor megtalálák õt, mondának néki: Mindenki téged keres.

38 És õ monda nékik: Menjünk a közel való városokba, hogy ott is prédikáljak, mert azért jöttem.

39 És prédikál vala azoknak zsinagógáiban, egész Galileában, és ördögöket ûz vala.

40 És jöve hozzá egy bélpoklos, kérvén õt és leborulván elõtte és mondván néki: Ha akarod, megtisztíthatsz engem.

41 Jézus pedig könyörületességre indulván, kezét kinyújtva megérinté õt, és monda néki: Akarom, tisztulj meg.

42 És a mint ezt mondja vala, azonnal eltávozék tõle a poklosság és megtisztula.

43 És erõsen megfenyegetvén, azonnal elküldé õt,

44 És monda néki: Meglásd, hogy senkinek semmit ne szólj; hanem eredj el, mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel a te tisztulásodért, a mit Mózes parancsolt, bizonyságul nékik.

45 Az pedig kimenvén, kezde sokat beszélni és terjeszteni a dolgot, annyira, hogy nyilvánosan immár be sem mehetett Jézus a városba, hanem künn puszta helyeken vala, és mennek vala hozzá mindenfelõl.

Bemerítő János utat készít a Messiásnak(A)

Ez az örömhír kezdete, amely Jézus Krisztusról, Isten Fiáról szól. Így van ez megírva Ézsaiás próféta könyvében:

„Elküldöm előtted hírnökömet,
    aki majd utat készít neked.”[a]

„Egy hang kiált a pusztában:
»Készítsetek utat az Örökkévalónak,
    készítsetek számára egyenes utat!«”[b]

Bemerítő János megjelent a pusztában, és bemerítette az embereket. Hirdette nekik, hogy változtassák meg a gondolkodásukat és az életüket, merítkezzenek be, Isten pedig megbocsátja a bűneiket. Júdea tartományából és Jeruzsálemből az egész nép kiment Bemerítő Jánoshoz. Megvallották bűneiket, ő pedig bemerítette őket a Jordán folyóba.

Bemerítő János teveszőrből készült ruhát viselt, és a derekán bőrövet hordott. Sáskát, meg vadmézet evett. Mindenkinek ezt hirdette: „Jön majd valaki, aki sokkal hatalmasabb nálam. Még arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak, mint a szolgája, és a saruját levegyem a lábáról. Én csak vízbe merítelek be, de ő a Szent Szellembe fog bemeríteni titeket.”

Jézus bemerítkezik(B)

Abban az időben történt, hogy Jézus eljött a galileai Názáretből Bemerítő Jánoshoz, aki bemerítette őt a Jordán folyóba. 10 Amint Jézus feljött a vízből, látta, hogy megnyílik a Menny, és a Szent Szellem galamb formájában leszáll rá. 11 Akkor hang hallatszott a Mennyből: „Te vagy a Fiam, szeretlek téged, és gyönyörködöm benned!”

Jézust próbára teszi a Sátán(C)

12 Jézust ezután azonnal kivitte a Szent Szellem a pusztába, ahol 13 negyven napot töltött, s ezalatt a Sátán többször is próbára tette. Angyalok gondoskodtak Jézusról, és vadállatok voltak körülötte.

Jézus Galileában kezdi meg a munkáját(D)

14 Miután Bemerítő Jánost börtönbe zárták, Jézus Galileába ment. Isten örömüzenetét hirdette: 15 „Eljött az idő, Isten Királysága megérkezett! Változtassátok meg a gondolkodásotokat, az életeteket, és higgyetek az örömhírben!”

Maga mellé szólítja a tanítványait(E)

16 Amikor a Galileai-tó partján járt, meglátta Simont[c] és a testvérét, Andrást, akik éppen hálót vetettek a tóba, mivel halászok voltak. 17 Jézus megszólította őket: „Gyertek velem, és én másféle halásszá teszlek titeket! Halak helyett embereket fogtok összegyűjteni.” 18 Ekkor a testvérek azonnal otthagyták hálóikat, és csatlakoztak Jézushoz.

19 Miután kissé továbbment, meglátta Jakabot és Jánost, Zebedeus két fiát, akik éppen hálóikat javítgatták a halászbárkában. 20 Jézus azonnal hívta ezt a két testvért is, akik otthagyták apjukat, Zebedeust a bárkában levő munkásokkal együtt, és csatlakoztak Jézushoz.

A kapernaumi zsinagógában(F)

21 Ezután Kapernaum városába mentek. A következő szombaton Jézus elment a zsinagógába, és tanította az összegyűlteket. 22 Mindenki csodálkozott azon, amit mondott, mert úgy tanított, mint aki teljes felhatalmazást kapott, nem pedig úgy, ahogy a törvénytanítók szoktak. 23 Volt ott egy férfi, akiben gonosz szellem lakott. Ez kiabálni kezdett: 24 „Mi közünk hozzád, názáreti Jézus?! Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy te: az Isten Szentje!”

25 Jézus ekkor ráparancsolt a gonosz szellemre: „Hallgass el! Menj ki belőle!” 26 A gonosz szellem megrázta a férfit, majd hangos kiáltással kiment belőle.

27 Ezen mindenki megdöbbent, és egymástól kérdezgették: „Mi lehet ez? Micsoda új tanítás! Hatalommal parancsol még a gonosz szellemeknek is, és azok engedelmeskednek neki!” 28 Jézus tetteinek a híre hamar elterjedt Galilea egész vidékén.

Meggyógyítja a betegeket(G)

29 Jézus és tanítványai ezután kijöttek a zsinagógából. Jakabbal és Jánossal együtt Simon és András házához mentek. 30 Simon anyósa éppen nagyon beteg volt: lázasan feküdt. Azonnal szóltak Jézusnak, 31 aki odalépett a beteghez, megfogta a kezét, és lábra állította. Az asszonynak elmúlt a láza, felkelt, és megvendégelte őket.

32 Naplemente után, amikor már beesteledett, Jézushoz vitték a betegeket, és azokat is, akikben gonosz szellemek laktak. 33 Az egész város összegyűlt a ház ajtaja előtt. 34 Jézus sokakat meggyógyított, akik különféle betegségekben szenvedtek. Kiűzte a gonosz szellemeket is, de nem engedte szólni őket, mivel azok felismerték[d] őt.

Hirdeti az örömüzenetet Galileában(H)

35 Jézus korán reggel felkelt, amikor még sötét volt, kiment egy lakatlan helyre, és ott imádkozott. 36 Simon és társai később utána mentek, hogy megkeressék. 37 Amikor rátaláltak, ezt mondták neki: „Mindenki téged keres!”

38 De Jézus ezt válaszolta: „Menjünk a szomszédos falvakba, hogy ott is hirdessem az örömüzenetet, hiszen ezért jöttem.” 39 El is ment, és bejárta egész Galileát. Hirdette Isten üzenetét a zsinagógákban, és a gonosz szellemeket kiűzte az emberekből.

Akarom, gyógyulj meg!(I)

40 Odament hozzá egy leprás, letérdelt előtte, és így kérte: „Ha akarod, te meg tudsz gyógyítani engem!”

41 Jézus megsajnálta,[e] kinyújtotta a kezét, megérintette, és így válaszolt: „Igen, akarom! Gyógyulj meg!” 42 Ekkor a betegről azonnal eltűnt a lepra, és teljesen egészséges lett.

43 Jézus szigorúan figyelmeztette, mielőtt elküldte: 44 „Vigyázz, senkinek se beszélj erről! Menj, és mutasd meg magad a papnak![f] Azután vidd fel az áldozatot a Templomba a gyógyulásodért, ahogyan azt Mózes megparancsolta, hogy bizonyítékul szolgáljon nekik!” 45 A férfi elment, de azután mégis elhíresztelte, hogy mi történt vele. Emiatt Jézus nem mehetett be többé a városba, amikor mások is látták. Inkább elhagyatott helyeken tartózkodott, és az embereknek kellett mindenfelől hozzá menniük.

Footnotes

  1. Márk 1:2 Idézet: Mal 3:1.
  2. Márk 1:3 Idézet: Ézs 40:3.
  3. Márk 1:16 Simon Simon másik neve Péter volt. Lásd még a 29. és 36. versekben is.
  4. Márk 1:34 felismerték Vagyis tudták róla, hogy ő az Isten Fia, a Messiás (Krisztus).
  5. Márk 1:41 megsajnálta A legtöbb görög kéziratban ez olvasható. Nem tudjuk, miért, de néhány kéziratban e helyett az áll: „megharagudott rá”, és érthetetlen, hogy egyes tudósok miért tekintik ez utóbbit az „igazi” változatnak.
  6. Márk 1:44 mutasd… papnak Mózes törvénye szerint a papoknak kellett megvizsgálnia a leprából meggyógyultakat. Lásd 3Móz 14.