Mire jó ez a pazarlás?^(A)

³ Jézus Betániában, a leprás Simon házában vendégeskedett. Amikor helyet foglalt az asztalnál, odalépett hozzá egy asszony, aki valódi nárdusolajból^[a] készült, igen drága illatszert hozott magával. Az asszony összetörte az alabástrom illatszertartót, és a nárdusolajat Jézus fejére öntötte.

⁴ Néhányan felháborodtak ezen, és így tanakodtak egymás között: „Miért kellett így elpazarolni ezt a drága illatszert? ⁵ El lehetett volna adni több mint háromszáz ezüstpénzért, az árát pedig szétosztani a szegények között.” És megharagudtak az asszonyra.

⁶ Jézus azonban ezt mondta nekik: „Hagyjátok őt, ne bántsátok, hiszen jót tett velem! ⁷ Szegények mindig lesznek köztetek,^[b] bármikor tehettek jót velük, de én nem leszek mindig veletek. ⁸ Ez az asszony megtette, amit tehetett: előre megkente testemet a temetésre. ⁹ Igazán mondom nektek: az egész világon, ahol csak hirdetni fogják az örömüzenetet, azt is elmondják majd, amit ez az asszony tett, és emlékezni fognak rá.”