Add parallel Print Page Options

Jöjjetek, menjünk föl az Örökkévaló hegyére!(A)

Az idők végén[a]
    az Örökkévaló házának hegye
fölülemelkedik
    a legmagasabb hegyeken,
messze kimagaslik
    a dombok közül,
s hozzá gyűlnek a nemzetek.
Tömegek özönlenek hozzá,
    s így hívja egyik a másikat:
„Jöjjetek, menjünk fel
    az Örökkévaló hegyére,
Jákób Istenének házához,
    hogy tanítson bennünket útjaira,
    s járhassunk ösvényein!”
Mert Sionból származik a tanítás,
    Jeruzsálemből jön
    az Örökkévaló szava.

Igazságosan ítél
    a nemzetek között,
és megfenyít sok erős
    és messze lakó népet,
hogy kardjukból
    ekét kovácsoljanak,
lándzsáikból
    szőlőmetsző késeket.
Nép a népre
    többé kardot nem emel,
fiait harcra már nem tanítja soha.
Békességben és jólétben
    élvezik majd kertjeik gyümölcsét,
a szőlőt és fügét,
    s nem kell félniük semmitől.
Így lesz, mert az Örökkévaló,
    a Seregek Ura mondta ezt!

Hiszen minden nép
    a maga istenének uralma alatt él,
de mi az Örökkévalót,
    Istenünket követjük,[b]
    és uralma alatt élünk örökké!

Az Örökkévaló fog uralkodni a Sionon

„Abban az időben
    — azt mondja az Örökkévaló —
összegyűjtöm a sántákat,
    összeszedem a szétszórtakat,
    akiket megbüntettem.
A sántákat maradékká teszem,
    a szétszórtakat[c] erős nemzetté,
és az Örökkévaló uralkodik majd
    rajtuk Sion hegyén
    attól fogva mindörökké.
Te pedig, nyájnak őrtornya[d],
    Sion népének hegye,
visszatér hozzád a korábbi hatalom,
    Jeruzsálem népének királyi uralma.”

Prófécia a babiloni fogságról

Miért kiáltozol hát oly keservesen?
    Talán nincs közötted királyod?
Vagy elvesztek tanácsadóid,
    hogy úgy elfogott a fájdalom,
    mint a szülő asszonyt a vajúdás?
10 Vajúdj és gyötrődj, Sion leánya,
    mint a szülő asszony,
mert el kell hagynod városod,
    és a mezőn tanyázol,
Babilóniába hurcolnak titeket!
    De onnan is megmenekülsz,
kivált téged az Örökkévaló
    ellenséged kezéből,
és megszabadít!

Sion népe, csépelj!

11 Sok nemzet gyűlt össze ellened,
    s ezt mondják: „Rontsunk rá,
    teperjük a földre,
legeltessük szemünket
    a Sion romjain!”

12 De ők nem értik
    az Örökkévaló gondolatát,
    nem ismerik terveit!
Mert az Örökkévaló
    akarta őket összegyűjteni,
mint kévéket a szérűre,
    amikor eljön a cséplés ideje.
13 Olyan erős leszel, Sion népe,
    mint vas-szarvú,
    bronz-patájú bivaly!
Zúzd össze a nemzeteket,
    taposd meg és csépeld őket,
    mint a búzát a szérűn!
Gazdagságukat pedig
    add az Örökkévalónak,
vagyonukat
    az Egész Föld Urának!

Footnotes

  1. Mikeás 4:1 Az idők végén Szó szerint: „Az utolsó napokban”. Héber kifejezés: valamilyen meghatározott időtartam végét jelenti, pl. az esztendő végét.
  2. Mikeás 4:5 uralma… követjük Szó szerint: „Nevében jár(unk)”.
  3. Mikeás 4:7 sántákat… szétszórtakat Valószínűleg Jeruzsálem lakosaira vonatkozik.
  4. Mikeás 4:8 nyájnak őrtornya Akkoriban a pásztor gyakran a legelőn épített kis őrtoronyból tartotta szemmel a nyáját.