Add parallel Print Page Options

Mikeás panasza a nép romlottsága miatt

Jaj nekem! Hiába keresek
    gyümölcsöt a szüret után,
hiába vágyom szőlőre,
    ha már elmúlt a szüret ideje.
Nem maradt a tőkén
    egy fürt szőlő sem,
nem maradt a fán
    egy szem füge!
Kivesztek a földről,
    akik hűségesek az Örökkévalóhoz,
eltűntek a nép közül
    az igazak és becsületesek.
Csapdát állítanak egymásnak,
    testvérüket is gyilkolni készek.
Mind gyakorlottak a gonoszságban:
    a vezető ajándékot kíván,
a bíró megvesztegetést,
    a főrangú kiköveteli magának,
amit kíván,
    s mind összeszövetkeznek.
Még a legjobb is olyan közöttük,
    mint a tüskebokor,
még a legkülönb is,
    mint a töviskerítés.

Közeleg a büntetés napja!

Őrszemeid[a] figyelmeztettek,
    hogy eljön a büntetés napja.
Hát most itt van!
    Eljött a szégyen és zűrzavar ideje!
Ne bízz a szomszédodban,
    de még a barátodban sem!
Ne szólj szabadon
    még a feleséged előtt se,
    akit magadhoz ölelsz!
Mert a fiú nem tiszteli apját,
    a leány anyja ellen támad,
    a meny pedig anyósa ellen.
Ellenségeddé lesz
    még saját családod is!

Sion megmentője az Örökkévaló

Én mégis az Örökkévalóra nézek,
    benne reménykedem!
Istenemre várok, aki megszabadít!
    Meghallgat engem Istenem,
    biztosan tudom!
Ne örülj, ellenségem, hogy elestem,
    mert felkelek!
Még ha sötétségben ülök is,
    az Örökkévaló a világosságom!
Mivel vétkeztem az Örökkévaló ellen,
    haragját kell viselnem,
amíg mellém áll a perben,
    és ítéletet hoz ügyemben.
Bizony, kihoz a világosságra,
    és megszabadít engem!
10 Ellenségem is meglátja ezt,
    és szégyen borítja el,
pedig azzal kérkedett: „Lássuk,
    hol van most az Örökkévaló?
Miért nem segít meg téged
    a te Istened?”
Igen, meglátom majd,
    hogy eltapossák ellenségemet,
    mint az utca sarát.

Ének a helyreállításról

11 Azon a napon
    újra felépítik falaidat,
határod pedig
    messzire kiterjed.
12-13 Bár földed pusztává lett,
    lakóinak bűnei
    és gonosztettei miatt,
abban az időben
    mégis sokan hozzád jönnek
    messzi földekről:
jönnek Asszíriától Egyiptomig,
    Egyiptomtól az Eufráteszig,
tengertől tengerig,
    hegyektől hegyekig, mindenhonnan.

14 Uram, pásztorold népedet pálcáddal!
    Uralkodj nyájadon, örökségeden,
amely magányosan él a vadonban
    és a Kármel hegyén.
Hadd legeljenek Básánban
    és Gileádban,
    mint a régi időkben!

15 Ezt mondja az Örökkévaló:
    „Mutatok nektek csodálatos dolgokat,
mint azokban az időkben,
    amikor Egyiptomból kijöttetek!”

16 Látják majd ezt a nemzetek,
    csodálkoznak és szégyenkeznek,
mert minden hatalmuk semminek látszik
    e csodákhoz képest!
Kezüket szájukra teszik, elnémulnak,
    megsüketülnek,
17 a porban csúsznak előtted, Urunk,
    mint a kígyók vagy férgek.
Reszketve bújnak elő rejtekhelyükről,
    és remegve járulnak Istenünk,
    az Örökkévaló színe elé.
Bizony ámulva
    és rettegve állnak meg előtted!

Dicsőítő ének

18 Kicsoda olyan Isten, mint te,
    aki megbocsátod néped bűneit,
s elengeded örökséged
    maradékának vétkeit!
Nem örökre haragszol ránk,
    mert az irgalmasságban gyönyörködsz.
19 Ismét hozzánk fordulsz,
    és könyörülsz rajtunk.
Bűneinket eltaposod,
    a tenger mélyére hajítod
    összes vétkünket.
20 Megmutatod Jákób iránti hűségedet,
    Ábrahám[b] iránti szövetséges szereteted,
    amint megesküdtél őseinknek régen.

Footnotes

  1. Mikeás 7:4 Őrszemeid A próféták, akik olyanok, mint a városfalon figyelő őrszem.
  2. Mikeás 7:20 Ábrahám Egész Izráel népének ősapja. Lásd a szójegyzékben.