Add parallel Print Page Options

Jaj a gyilkosok városának!

Nézzétek a gyilkosok vérengző városát!
    Hogy tele van hazugsággal,
    és rablott zsákmánnyal!

Harci szekerek robognak Ninive utcáin,
    kerekeik dübörögnek,
    ostorcsattogás, lovak dobogása hallik.
Száguldoznak a lovasok,
    kardjuk villog, dárdájuk fénylik!
Holtak hevernek szerteszét,
    halmokban tornyosulnak a hullák,
    megbotlanak bennük még a lovak is.

Bizony, így jár Ninive,
    a szépséges prostituált,
a varázslás mestere,
    akinek semmi sem volt elég.
Paráznaságával rabul ejtett sok nemzetet,
    varázslásával leigázott népeket!

Ellened fordulok, Ninive!

Azt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura:
„Most ellened fordulok, Ninive,
    megbüntetlek és megszégyenítelek:
szoknyádat fejedre borítom[a],
    hadd lássák a népek meztelenségedet,
    s a királyságok szégyenedet!
Szemetet szórok arcodba,
    gyalázatos leszel,
    és kigúnyolnak a népek.
Aki csak lát téged,
    rémülten elszalad, és ezt mondja:
    »Hogy elpusztult Ninive!
De ki bánkódik miatta?
    Ugyan, ki fogja vigasztalni őt?«”

Azt hiszed, különb vagy Tébánál[b]
    Hiszen azt is védték a Nílus ágai,
vizek vették körül,
    mint erős várfalak.
Etiópia és Egyiptom adta neki erejét,
    Pút és Líbia segítette,
10 mégis fogságba hurcolták lakóit,
    falhoz verték a csecsemőit,
főembereire sorsot vetettek,
    vezetőit láncra verték!

11 Így jársz te is, Ninive!
    Elesel, mint a részeg,
és menedéket keresel,
    hogy elrejtőzhess ellenségeid elől.
12 Erős váraid hamar elesnek,
    mint a fügefa lehullatja
    első gyümölcseit.
Mikor a fát megrázod,
    fügéje mindjárt a szájadba hull.
13 Harcosaid mind olyanok lesznek,
    mint az asszonyok.
Országod kapui megnyílnak támadóid előtt,
    záraidat tűz égeti el.
14 Készülj az ostromra, gyűjts vizet,
    taposd az agyagot, készíts téglát,
    javítsd a falat!
15 De hiába!
    Megemészt a tűz,
fegyverrel ölnek meg,
    s minden elpusztul,
    mint sáskajárás idején a mező.

Hogy terjeszkedtél, Ninive!
    Lakóid megsokasodtak,
    mint a sáskák,
16 kereskedőid többen voltak,
    mint égen a csillagok!
Lám, a sáskaraj is így pusztít:
    ha már mindent fölfalt,
    elrepül, eltűnik nyomtalanul.
17 Hivatalnokaid és írnokaid serege,
    mint a sáskák felhője,
mely hideg időben
    a kőkerítéseken gyülekezik,
de ha rásüt a nap, elrepül,
    nem tudni, hová.

18 Asszíria királya!
    Vezéreid örökre elaludtak,
    fejedelmeid csendben nyugszanak.
Néped elszéledt a hegyeken,
    s nincs, aki összegyűjtse őket.
19 Nincs orvosság sebedre,
    halálos az, gyógyíthatatlan!
Pusztulásod hírére
    minden nemzet tapsol és örül,
mert ki ne szenvedett volna
    kegyetlen gonoszságodtól!

Footnotes

  1. Náhum 3:5 fejedre borítom Az eredetiben ez szójáték. Hasonlóan hangzik, mint az, hogy „elpusztítalak, és rabságba hurcolják népedet”.
  2. Náhum 3:8 Téba Nagy város az ókori Egyiptomban, amelyet Kr.e. 663-ban elpusztított az asszír hadsereg.

Jaj a vérszopó városnak! Mindenestõl hazug [és] erõszakkal telve, [és] nem szûnik rabolni.

Ostor-csattogás, kerék-zörgés zaja; dobogó ló, robogó szekér;

Törtetõ lovag, kardok villogása, dárda villanása, sebesült tömegek, holtak sokasága, nincs számok az elesetteknek; megbotlanak hulláikban.

A szép parázna sok paráznaságáért, a hitetésnek mesternõje miatt, a ki népeket ejtett meg paráznaságával, és nemzetségeket bûbájaival:

Ímé, rád [török,] azt mondja a Seregek Ura, és orczádra fordítom ruhádnak alját, és népeknek mutatom meg meztelenségedet, és országoknak gyalázatodat.

Rútságot hányatok rád, és gyalázattal illetlek téged, és olyanná teszlek, mint a kit csudálnak.

És mind, a ki meglát, elmenekül tõled, és ezt mondja: Elpusztult Ninive! Ki bánkódik rajta? Hol keressek néked vígasztalókat?

Avagy jobb vagy-é Nó-Amonnál, a mely a folyamoknál fekszik, vizek veszik körül; a melynek tenger a sáncza, tenger a kõfala?

Kús volt erõssége meg Égyiptom, és száma sem volt [annak.] Puth és Libia is segítõid voltak;

10 De ez is számkivetésbe, fogságba jutott; kisdedeik is falhoz verettek minden utcza sarkán; fõembereire sorsot vetettek, és nagyjait mind bilincsekbe verték.

11 Te is megrészegedel, elfeledtté leszel; te is keresel majd menedéket a gyûlölködõ elõl.

12 Minden erõsséged olyan, mint a zsenge gyümölcsû fügefa; ha megrázatnak, az evõ szájába hullnak.

13 Ímé, a te néped asszonynép te benned, földednek kapui tárva kitárulnak gyûlölõidnek, tûz emészti meg záraidat!

14 Meríts magadnak ostromhoz való vizet, javítsd erõsségeidet; menj be a sárba, taposd az agyagot, javítsd a tégla-vetõt!

15 Legott tûz emészt meg téged, fegyver irt ki téged, megemészt, mint a szöcske; szaporodjál bár, mint a szöcske, szaporodjál bár mint a sáska!

16 Többen voltak kalmáraid, mint az égnek csillagai: a szöcske csapong és elrepül!

17 Fejedelmeid mint a sáska, vezéreid mint a tücsök-raj; hideg idõkben gyepûkben tanyáz, napkeletkor pedig elrepül, és helye sem tudható meg, hol volt.

18 Szunnyadoznak pásztoraid, Assiria királya, feküsznek [vitézlõ] hõseid; néped a hegyeken széledez, és nincsen, a ki összegyûjtse.

19 Nincs enyhítés a te sebedre, gyógyíthatatlan a te nyavalyád. A kik híredet hallják, mind tapsolnak feletted, mert kire nem hatott volna ki a te gonoszságod soha?