Add parallel Print Page Options

Boldog ember az, a ki nem jár gonoszok tanácsán, bûnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül;

Hanem az Úr törvényében van gyönyörûsége, és az õ törvényérõl gondolkodik éjjel és nappal.

És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, a mely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen.

Nem úgy a gonoszok, hanem, mint a polyva, a mit szétszór a szél.

Azért nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletben; sem a bûnösök az igazak gyülekezetében.

Mert tudja az Úr az igazak útját; a gonoszok útja pedig elvész.

Első Könyv

(Zsoltárok 1–41)

Boldog és áldott,
    aki nem jár az istentelenek útjain,
nem áll rá a bűnösök ösvényeire,
    és nem ül együtt a gúnyolódókkal,
hanem abban leli örömét, ha az Örökkévaló tanítja,
    és éjjel-nappal azon gondolkodik.
Olyan életerős lesz,
    mint a folyópartra ültetett gyümölcsfa:
idejében hoz gyümölcsöt,
    s levelei örökké zöldellnek.
Bizony, felvirágzik keze alatt minden,
    amibe kezd!

Milyen más az istentelenek sorsa:
    olyanok, mint a polyva,
    melyet elsodor a szél:
az ítélet napján elítélik őket.
    Bűnösök nem maradhatnak az igazak közösségében.
Az igazak lépéseit az Örökkévaló irányítja,
    az istentelenek útja pedig a pusztulásba vezet.