Zsoltárok 10
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
10 Örökkévaló, miért vagy oly messze tőlem?
Miért rejtőzöl el, mikor bajok érnek?
2 Milyen elbizakodottan üldözik
a gonoszok a szegényt!
Essenek áldozatul ők maguk
gonosz terveiknek!
3 Hogy dicsekednek a gonoszok
lelkük kívánságaival!
Bizony, a telhetetlen emberek
átkozzák és megvetik az Örökkévalót!
4 A gonoszok elbizakodottságukban
nem kérik Isten segítségét.
Gőgösen azt gondolják:
„Nincs Isten, ne is törődjünk vele!”
5 Mindig tekervényes utakon járnak,
Isten ítéleteivel nem törődnek,
tanításait semmibe veszik.
6 Azt gondolják, őket nem érheti baj,
bármit tesznek, nincs, aki megbüntesse őket.
7 Szájuk tele átkozódással,
csalással, káromkodással;
nyelvükön hamisság és bűn.
8 Leselkednek a sikátorokban,
ártatlanokat gyilkolnak titokban,
lesik következő áldozatukat.
9 Lapulnak, mint oroszlán a bozótban,
lesik zsákmányukat, hogy rárohanjanak,
megragadják, és elhurcolják a szegényeket.
10 Bizony, ha szerencsétlen áldozatuk
karmuk közé kerül,
erejükkel földre tiporják,
szétzúzzák és összetörik!
11 Azt gondolják magukban: „Isten nem törődik velünk,
ide sem néz, meg se látta ezt!”
12 Kelj fel Örökkévaló!
Istenem, emeld fel kezed!
Ne feledkezz el a szegényekről,
akiket a gonoszok összetörtek!
13 Ne gúnyolhasson téged a gonosz, Istenem!
Ne mondhassa magában:
„Isten úgysem büntet meg ezért soha!”
14 Pedig te jól láttad mindezt, Istenem!
Láttad a sok fájdalmat és szenvedést!
Bizony, kinyújtod kezed,
segítesz a szegényeken,
mert te vagy, Örökkévaló,
az árvák és elhagyottak gondviselője!
15 Törd el a gonosz karját, Örökkévaló!
Pusztítsd ki a gonoszokat,
hogy nyomuk se maradjon!
16 Az Örökkévaló örökké uralkodik,
kipusztítja országából a gonoszokat!
17 Örökkévaló, te meghallgattad
az alázatos szegények kívánságát.
Szívüket erősítsd meg,
és teljesítsd kérésüket!
18 Ítélj az árvák és elnyomottak javára,
hogy a földi emberek
ne nyomorgassák őket többé!
Zsoltárok 10
Hungarian Károli
10 Uram, miért állasz távol? Miért rejtõzöl el a szükség idején?
2 A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.
3 Mert dicsekszik a gonosz az õ lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.
4 A gonosz az õ haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.
5 Szerencsések az õ útai minden idõben; messze vannak tõle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.
6 Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem [esem] bajba.
7 Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erõszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.
8 Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.
9 Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az õ barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.
10 Lenyomja, tiporja, és erejétõl elesnek az ügyefogyottak.
11 Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!
12 Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekrõl!
13 Miért szidja Istent a gonosz? [Miért] mondja szívében: Nem keresed [rajta.]
14 Te látod [ezt,] mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.
15 Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az õ gonoszságát, míg már nem találsz.
16 Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az õ földjérõl.
17 A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerõsíted szívöket, füleiddel figyelmezel,
18 Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földbõl való ember.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center