Add parallel Print Page Options

106 Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!
Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert ő jó!
    Mert hűséges szeretete örökké kísér!
Ki mondhatná el, milyen hatalmas az Örökkévaló?
    Ki lenne képes méltón dicsérni őt?
Milyen boldog és áldott,
    aki mindig igazságosan és helyesen cselekszik!

Örökkévaló, gondolj rám,
    mikor népeden könyörülsz!
    Számíts közéjük, mikor megmented őket!
Hadd örüljek, mikor választottaidat megáldod,
    hadd vegyek részt néped örömében,
    hadd dicsérjelek velük együtt!

Bizony, vétkeztünk mi is, akárcsak őseink,
    bűnösök vagyunk, gonoszul cselekedtünk!
Őseink Egyiptomban nem becsülték meg az Örökkévaló csodáit,
    nem törődtek bőséges kegyelmével,
    lázadtak ellene a Vörös-tengernél.

Ő mégis megszabadította népét saját nevéért,
    hogy nagy hatalmát megmutassa.
Ráparancsolt a Vörös-tengerre,
    és az kiszáradt,
átvezette népét a mély tengerfenéken,
    mintha sivatag lett volna.
10 Kimentette őket gyűlölőik kezéből,
    megváltotta őket ellenségeiktől.
11 Üldözőiket pedig elborította a tenger,
    egy sem menekült meg.
12 Akkor aztán hittek az Örökkévaló szavának,
    és énekkel dicsérték őt.

13 De hamar elfelejtették az Örökkévaló tetteit,
    és kételkedtek terveiben.
14 Kívánságaik uralkodtak rajtuk a pusztában,
    próbára tették az Örökkévaló türelmét a sivatagban.
15 Ő pedig megadta nekik, amit kértek,
    de küldött rájuk pusztító betegséget.
16 Fellázadtak Mózes ellen a táborban,
    és Áron, az Örökkévaló szentje ellen.
17 Akkor megnyílt a föld, és elnyelte Dátánt,
    elborította Abirám csoportját.
18 Tűz égette el őket,
    megemésztette a lázadókat.
19 Majd aranyból bálványt emeltek a Hórebnél,
    és imádták a bika szobrát!
20 Felcserélték Isten dicsőségét
    a füvet legelő bika szobrával!
21 Elfelejtették Istenüket, Szabadítójukat,
    aki hatalmas dolgokat tett értük Egyiptomban,
22 csodákat Hám földjén,
    és félelmetes dolgokat a Vörös-tengernél!

23 El akarta pusztítani őket,
    de Mózes, Isten választottja, megállította,
    lecsendesítette Isten pusztító haragját!

24 Nem akartak bemenni a kívánatos földre,
    mert nem bíztak Isten ígéretében.
25 Sátraikban zúgolódtak és panaszkodtak,
    az Örökkévaló szavára pedig nem figyeltek.
26 Végül az Örökkévaló megesküdött,
    hogy mindnyájan a pusztában halnak meg,
27 utódaikat pedig elűzi a népek közé,
    szétszórja őket a Föld országaiba.

28 Majd Baál-Peór bálványát imádták,
    és a bálványoknak áldozott ételekből ettek.
29 Felbosszantották tetteikkel az Örökkévalót,
    ő pedig csapásokkal sújtotta őket.
30 Akkor felállt Fineás, végrehajtotta az ítéletet,
    és megszűnt a csapás.[a]
31 Tetszett ez Istennek,
    emlékezik Fineásra és tettére mindörökre!

32 Megharagították az Örökkévalót Meribá vizeinél is,
    még Mózes is bajba keveredett miattuk.
33 Felbosszantották és elkeserítették Mózest,
    aki meggondolatlanul szólt.

34 Nem pusztították ki az idegen népeket arról a földről,
    az Örökkévaló parancsa szerint,
35 hanem összekeveredtek velük,
    és követték gonosz tetteiket.
36 Azok bálványait imádták,
    és csapdába estek miattuk.
37 Feláldozták saját fiaikat és leányaikat is
    a démonoknak!
38 Ártatlanok vérét ontották:
    gyermekeiket megölték,
    a kánaáni bálványoknak áldozták fel őket!
Így tették országuk földjét fertőzötté.
39 Bűneikkel magukat is beszennyezték,
    hűtlenek lettek Istenükhöz,
    mint a házasságtörő feleség!
40 Ezért megharagudott népére az Örökkévaló,
    és örökségét eldobta magától.
41 Saját népét idegenek kezébe adta,
    hogy gyűlölőik uralkodjanak rajtuk.
42 Elnyomták őket ellenségeik,
    és megalázták őket.
43 De újra meg újra megszabadította népét
    az Örökkévaló ellenségeiktől,
    ők mégis lázadoztak ellene.
Saját fejük után mentek,
    ismét bűneikbe süllyedtek.
44 Ha bajba kerültek,
    mégis az Örökkévalóhoz kiáltottak segítségért,
    ő pedig meghallgatta kérésüket,
45 mert Szövetséget kötött velük,
    s ezt ő soha nem felejti el!
Ezért újra meg újra könyörült rajtuk,
    s hozzájuk fordult hűséges szeretetével.
46 Még azokat is jóindulatúvá tette irántuk,
    akik fogságba vitték Izráel népét.
47 Ó, Istenünk, Örökkévaló, szabadíts meg,
    gyűjts össze, és ments ki minket a népek közül,
hadd dicsérjük szent neved,
    hadd dicsekedjünk dicséreteddel!
48 Áldott legyen az Örökkévaló, Izráel Istene
    öröktől fogva mindörökké!
Mondja az egész nép: Ámen!

Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!

Footnotes

  1. Zsoltárok 106:30 Lásd 4Móz 25:1–16.

106  Dicsérjétek az Urat.
Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az õ kegyelme.

Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsõségét?

Boldog, a ki megtartja a törvényt, [és] igazán cselekszik minden idõben.

Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jõjj el hozzám szabadításoddal,

Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, [és] örvendezhessek néped örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel!

Vétkeztünk atyáinkkal együtt; bûnösök, gonoszok valánk.

Atyáink nem értették meg Égyiptomban csodáidat, nem emlegették meg kegyelmed nagyságát, hanem daczoskodtak a tengernél, a veres tengernél.

De õ megsegíté õket az õ nevéért, hogy megismertesse a maga erejét.

Rákiálta a veres tengerre és kiszáradt, s úgy vivé õket a mélységeken, mint egy síkon.

10 És kisegíté õket a gyûlölõ kezébõl; kimentette õket ellenség kezébõl.

11 Szorongatóikat víz borította el, egy sem maradt meg belõlük.

12 És hittek az õ beszédeinek, [és] énekelték az õ dicséretét.

13 Hirtelen elfeledék cselekedeteit; nem várák az õ tanácsát!

14 Epekedés epeszté õket a pusztában, és próbára tevék Istent a sivatagon.

15 És megadá nékik, a mit kivántak; és ösztövérséget bocsáta lelkökbe.

16 És irigységre indulának Mózes ellen a táborban, az Úr szentje, Áron ellen.

17 Megnyilt a föld és elnyelé Dátánt, és beborítá Abirám seregét.

18 És tûz gyulladt fel azok seregében, láng égeté el a gonoszokat.

19 Borjút csináltak a Hóreb alatt, és hajlongtak az öntött bálvány elõtt.

20 Felcserélték az õ dicsõségöket: ökörnek képével, a mely füvet eszik.

21 Elfeledkezének Istenrõl, szabadítójokról, a ki nagy dolgokat mûvelt Égyiptomban,

22 Csodákat a Khám országában, félelmetes dolgokat a veres tenger mellett.

23 Gondolta, hogy kipusztítja õket; de Mózes, az õ választottja, elébe állott a résre, hogy elfordítsa haragját, hogy el ne veszítse [õket.]

24 És becsmérelték a kivánatos földet, nem hittek az õ igéretének.

25 És morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az Úr szavára.

26 De õ felemelé kezét reájok, hogy lesújtsa õket a pusztában;

27 S hogy a pogányok közé dobja magvaikat, és szétszórja õket a tartományokban.

28 Majd hozzácsapódtak a Baál-Peorhoz, és ették a holtak áldozatait.

29 És felingerelték cselekedeteikkel, és zúdult reájok a csapás.

30 Ekkor felállott Fineás és ítélt; és a csapásnak vége lõn.

31 És igazságul tulajdoníttaték néki firól-fira mindörökké.

32 Megharagíták a Meribáh vizeinél is, és baja támadt Mózesnek miattok,

33 Mert megkeseríték az õ szívét, és gondatlanul szólt ajkaival.

34 Nem irtották ki a népeket sem, a mint utasította õket az Úr.

35 Sõt összeelegyedtek a pogányokkal, és eltanulták cselekedeteiket.

36 És tisztelték azoknak bálványait, és tõrré levének azok reájok.

37 És feláldozák fiaikat és leányaikat az ördögöknek,

38 És ártatlan vért ontának: fiaik és leányaik vérét, a kiket Kanaán bálványainak áldoztak, és megfertõzteték a föld öldökléssel.

39 És tisztátalanokká lõnek cselekedeteikben, és paráznákká tetteikben.

40 De felgyúlt az Úr haragja népe ellen, és megútálta az õ örökségét.

41 És odaadá õket pogányok kezébe, és gyûlölõik uralkodtak rajtok.

42 És sanyargatták õket ellenségeik, és görnyedtek azoknak hatalma alatt!

43 Számtalanszor megmentette õket, de õk felháboríták szándékaikkal, és mélyebben merültek bûneikbe.

44 De reájok tekintett a nyomorúság napján, mikor meghallgatá rimánkodásukat;

45 És megemlékezett velök kötött szövetségérõl, és nagy kegyelmessége szerint megengesztelõdék.

46 És könyörületességre indítá irántok mindazokat, a kik õket fogva elvivék.

47 Segíts meg minket, Urunk Istenünk, és gyûjts össze minket a pogányok közül, hogy dicsõítsük a te szent nevedet, és dicsekedjünk a te dicséreteddel.

48 Áldott legyen az Úr, Izráel Istene örökkön örökké, és minden nép mondja: Ámen. Dicsérjétek az Urat.