Add parallel Print Page Options

Az ember szava és Isten beszéde

12 A karmesternek: Mély hangra. Dávid zsoltára.

Segíts, Uram, mert elfogytak a kegyesek, eltűntek a hívek az emberek közül.

Hazug módon beszélnek egymással, sima szájjal, kétszínűen beszélnek.

Irtson ki az Úr minden sima szájat és nagyokat mondó nyelvet!

Mert ezt mondják: Győzzük nyelvvel, segít rajtunk a szánk, ki lehetne úrrá rajtunk?

Most már fölkelek - mondja az Úr - a nyomorultak elnyomása, a szegények sóhajtása miatt, és szabadulást adok az arra vágyódónak.

Az Úr ígéretei tiszták, olyanok, mint a hétszer tisztított ezüst, melyet földbe vájt formába öntöttek.

Uram, te megtartod ígéreteidet, minket pedig megoltalmazol ettől a nemzedéktől mindenkor,

még ha bűnösök járkálnak is körülöttünk, és az alávalóságot magasztalják is az emberek.

12  Az éneklõmesternek a seminithre; Dávid zsoltára.

Segíts Uram, mert elfogyott a kegyes, mert eltüntek a hívek az emberek fiai közül.

Hamisságot szól egyik a másiknak; hizelkedõ ajakkal kettõs szívbõl szólnak.

Vágja ki az Úr mind a hizelkedõ ajkakat, a nyelvet, a mely nagyokat mond.

A kik ezt mondják: Nyelvünkkel felülkerekedünk, ajkaink velünk vannak; ki lehetne Úr felettünk?

A szegények elnyomása miatt, a nyomorultak nyögése miatt legott felkelek, azt mondja az Úr; biztosságba helyezem azt, a ki arra vágyik.

Az Úr beszédei tiszta beszédek, [mint] földbõl való kohóban megolvasztott ezüst, hétszer megtisztítva.

Te Uram, tartsd meg õket; õrizd meg õket e nemzetségtõl örökké.

Köröskörül járnak a gonoszok, mihelyt az alávalóság felmagasztaltatik az emberek fiai közt.