Add parallel Print Page Options

Dávid zsoltára.

143 Örökkévaló, halld meg imádságomat!
    Hallgasd meg kérésemet!
Válaszolj nekem igazságod
    és hűséged szerint!
Kérlek, ne perelj velem, szolgáddal,
    hiszen veled szemben
    senkinek nem lehet igaza!
Ellenségem üldöz, összetör,
    földre tipor, életemre tör,
sírgödör mélyére akar taszítani,
    a rég meghaltak közé.
Szellemem már fárad, reményét veszti,
    szívem is dermedten hallgat.
Mégis eszembe jutnak tetteid, Örökkévaló,
    elgondolom éveimet és kezed munkáit.
Feléd nyújtom kezeimet,
    szomjas lelkem utánad sóvárog, Örökkévaló,
    ahogy a száraz föld esőért kiált! Selah

Siess hozzám, Örökkévaló, segíts,
    már alig pislákol bennem a szellemem!
Ne fordulj el tőlem,
    mert hamarosan a halottakhoz leszek hasonló!
Hadd halljam minden reggel újra jóságodat,
    hiszen benned bízom!
Mutasd meg, melyik úton induljak el,
    mert hozzád emelem lelkemet!
Örökkévaló, hozzád menekülök védelemért,
    ments meg ellenségeimtől!
10 Taníts akaratod teljesítenem,
    te vagy Istenem!
Jó Szellemed vezéreljen engem
    egyenes úton!
11 Mentsd meg életem, Örökkévaló, saját magadért!
    Igazságod szerint húzz ki a bajokból!
12 Mutasd meg, hogy szeretsz,
    és verd meg ellenségeimet!
Pusztítsd el, akik életemre törnek,
    mert szolgád vagyok!

143  Dávid zsoltára.
Uram, hallgasd meg könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra; hûséged [és] igazságod szerint hallgass meg engemet.

Ne szállj perbe a te szolgáddal, mert egy élõ sem igaz elõtted!

Ímé, ellenség üldözi lelkemet, a földhöz paskolja éltemet; betaszít engem a sötétségbe a milyen a régen megholtaké!

Elcsügged bennem a lelkem, felháborodik bennem a szívem!

Megemlékezem a régi idõkrõl, elgondolom minden te dolgodat; kezed munkáiról elmélkedem.

Feléd terjesztgetem kezeimet; lelkem, mint szomjú föld, úgy [eped] utánad. Szela.

Siess, hallgass meg engem Uram! Elfogyatkozik az én lelkem. Ne rejtsd el orczádat elõlem, hogy ne legyek hasonló a sírba szállókhoz.

Korán hallasd velem kegyelmedet, mert bízom benned! Mutasd meg nékem az útat, melyen járjak, mert hozzád emelem lelkemet!

Szabadíts meg engem ellenségeimtõl, Uram; hozzád menekülök!

10 Taníts meg engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen engem az egyenes földön.

11 Eleveníts meg engem, Uram, a te nevedért; vidd ki lelkemet a nyomorúságból a te igazságodért!

12 És kegyelmedbõl rontsd meg ellenségeimet, és veszítsd el mindazokat, a kik szorongatják lelkemet; mert szolgád vagyok.