Add parallel Print Page Options

A zenészek vezetőjének. Dávidnak, az Örökkévaló szolgájának éneke, amelyet azon a napon szerzett, amikor az Örökkévaló megszabadította őt minden ellenségétől, még Saultól is. Ezt énekelte Dávid:

18 Szeretlek, Örökkévaló,
    te vagy minden erőm forrása![a]

Az Örökkévaló az én Kősziklám
    és erős kőváram!
Istenem a kősziklám,
    hozzá menekülök!
    Ő véd meg engem!
Benne van minden erőm,
    ő vezet a győzelemre!
Ő a rejtekhelyem,
    magasan fönn, a hegyeken.

Az Örökkévalóhoz kiáltok, aki dicséretre méltó,
    és megszabadulok ellenségeimtől.
A halál kötelei gúzsba kötöttek,
    megrémített a pusztító áradat.
Testemre fonódtak a Seol kötelei,
    megfogtak a halál csapdái.
De nagy bajomban az Örökkévalóhoz kiáltottam,
    Istenemet hívtam segítségül.
Templomában meghallotta hangomat,
    kiáltásom feljutott hozzá,
    meghallgatott!
Remegett a föld, és reszketett,
    még a hegyek alapja is megrendült,
    mert az Örökkévaló haragra lobbant!
Füst szállt fel orrából,
    szájából emésztő tűz lövellt,
    tüzes szikrák repültek szerteszét.
Meghasította az eget, és leszállt az Örökkévaló,
    sötét viharfelhők zúgtak lába alatt.
10 Kérubokon ülve repült,
    szelek szárnyain suhant.
11 Sűrű sötét felhőkbe rejtőzött,
    körülvették vastag viharfellegek.
12 Dicsőségének ragyogó fénye
    egyszerre áttört a felhőkön,
    jégesőt hullatott és cikázó villámokat.
13 Mennydörgő szavával szólt az Örökkévaló,
    a Felséges zengett az egekből,
    jégesőt hullatott és cikázó villámokat.[b]
14 Kilőtte nyilait, és szétszórta őket,
    villámait szórta, és azok szétfutottak.
15 Örökkévaló, amikor megfenyítetted a vizeket,
    haragod szélviharától még a tengerfenék is meglátszott,
    feltárultak a föld alapjai.

16 Akkor lenyújtottad kezed a magasból,
    és felemeltél,
    kihúztál a rohanó, örvénylő vizekből!
17 Az Örökkévaló megszabadított
    hatalmas ellenségeimtől!
Bizony, megmentett gyűlölőimtől,
    akik erősebbek nálam!
18 Rám rohantak a veszedelem napján,
    az Örökkévaló mégis megmentett engem!
19 Szorongattak minden oldalról,
    de az Örökkévaló kiszabadított!
Tágas mezőre vitt ki engem,
    megmentett, mert kedvét leli bennem!
20 Megjutalmazott az Örökkévaló ártatlanságom szerint,
    jóval fizetett kezeim tisztaságáért,
21 mert az Örökkévaló útjain jártam,
    és nem vétkeztem Isten ellen.
22 Törvényeit mindig szem előtt tartottam,
    parancsaitól el nem tértem.
23 Becsületesen és igazán éltem előtte,
    a bűnöktől távol maradtam.
24 Meg is jutalmazott az Örökkévaló ártatlanságom szerint,
    jóval fizetett kezeim tisztaságáért.

25 Istenem, aki hűséges,
    ahhoz te is hűséges vagy!
Aki igaz,
    ahhoz te is igaz vagy!
26 Aki jó és tisztaszívű,
    ahhoz te is jó vagy és tisztaszívű!
De túljársz az eszén, és ellene állsz annak,
    aki ravaszkodik!
27 Megszabadítod az alázatosakat,
    de megalázod a büszkéket.
28 Örökkévaló, te gyújtod meg lámpámat,
    te világítasz nekem a sötétben!
29 Veled együtt még az ellenséges seregen is áttörök!
    Istenemmel minden akadályon átjutok!

30 Isten útja tökéletes!
    Az Örökkévaló szava megbízható!
Pajzsa ő azoknak, akik benne bíznak!
31 Kicsoda Isten az Örökkévalón kívül?
    Kicsoda Kőszikla Istenünkön kívül?
32 Istenem, te megerősítesz engem!
    Tökéletessé teszed utamat!
33 Olyan biztossá teszed lépteimet,
    mint a szarvasoké!
    Felvezetsz a magas sziklák csúcsaira is.
34 Megtanítod kezemet a harcra,
    és karomat, hogy az erős íjat megfeszítse.

35 Szabadításod védelmez engem,
    jobb karod támogat,
    jóindulatod fölemel!
36 Megerősítetted lábamat és bokámat,
    hogy gyorsabban haladjak,
    és ne botladozzam.
37 Üldözöm ellenségeimet, utolérem őket,
    vissza se térek, míg nem végzek velük!
38 Összetöröm őket, fel sem kelnek többé,
    lábam alatt elterülnek.

39 Mert megerősítettél a harcban, Istenem,
    térdre kényszerítetted, akik ellenem támadtak.
40 Megfutamítottad ellenségeimet,
    s elpusztíthattam gyűlölőimet.
41 Segítségért kiáltoztak,
    de nem menekülhettek.
Kiáltottak még az Örökkévalóhoz is,
    de ő nem felelt nekik.
42 Ízzé-porrá zúztam őket,
    a szél hordja el mindet,
széttapostam ellenségeimet,
    mint a sarat.

43 Istenem, megszabadítottál sok ezer ellenségemtől!
    Nemzetek fejévé tettél.
Olyan népek szolgálnak nekem,
    akiket nem is ismertem.
44 Első szóra engedelmeskednek,
    idegenek hízelegnek nekem!
45 Minden bátorságuk elszállt,
    váraikból remegve jönnek elő.

46 Él az Örökkévaló!
    Áldott az én Kősziklám, Istenem,
    aki győzelemre vezet!
47 Isten megbünteti ellenségeimet,
    és népeket rendel uralmam alá!
48 Megment ellenségeim kezéből,
    az ellenem támadók fölé emeli fejemet,
    megszabadít a kegyetlentől.
49 Ezért dicsérlek téged a nemzetek előtt, Örökkévaló,
    dicséretet énekelek neked!

50 Mert te vagy az Isten,
    aki nagy győzelmet adsz királyodnak,
megmutatod kegyelmed és hűséged felkentednek,
    Dávidnak, és utódainak mindörökké!

Footnotes

  1. Zsoltárok 18:1 Ez a zsoltár megtalálható a 2Sám 22-ben is.
  2. Zsoltárok 18:13 Ez a sor az ókori görög fordításban (LXX) és néhány héber kéziratban szerepel.

18  Az éneklõmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította õt minden ellenségének kezébõl, és a Saul kezébõl.

És monda: Szeretlek Uram, én erõsségem!

Az Úr az én kõsziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kõsziklám, õ benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.

Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtõl.

Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem.

A Seol kötelei vettek körül; a halál tõrei fogtak meg engem.

Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.

Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.

Füst szállt fel orrából, és szájából emésztõ tûz; izzó szén gerjedt belõle.

10 Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.

11 Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant.

12 A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhõk és sûrû fellegek.

13 Az elõtte lévõ fényességbõl felhõin jégesõ tört át és eleven szén.

14 És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégesõ [hullt] és eleven szén.

15 És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat.

16 És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtõl, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.

17 Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekbõl.

18 Megszabadított engem az én erõs ellenségemtõl, s az én gyûlölõimtõl, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál.

19 Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom.

20 És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.

21 Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem;

22 Mert megõriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtõl.

23 Mert minden ítélete elõttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól.

24 És tökéletes voltam elõtte, õrizkedtem az én vétkemtõl.

25 És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei elõtt van.

26 Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy.

27 A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy.

28 Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod;

29 Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet.

30 Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kõfalon is átugrom.

31 Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk õ mindazoknak, a kik bíznak benne.

32 Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kõszikla a mi Istenünkön kivül?

33 Az Isten, a ki felövez engem erõvel, és tökéletessé teszi útamat:

34 Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem.

35 Õ tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat.

36 És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem.

37 Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim.

38 Üldözöm ellenségeimet és elérem õket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek.

39 Összetöröm õket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak.

40 Mert te öveztél fel engem erõvel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelõket.

41 És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyûlölõimet elpusztíthattam.

42 Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik.

43 És apróra törtem õket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam õket mint utcza sarát.

44 Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem.

45 A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem.

46 Az idegenek elepedtek, és reszketve jõnek elõ zárt helyeikbõl.

47 Él az Úr és áldott az én kõsziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene!

48 Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám;

49 A ki megment engem ellenségeimtõl. Még az ellenem felkelõk fölött is felmagasztalsz engem, az erõszakos embertõl megszabadítasz engem.

50 Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek.

51 Nagy segítséget ád az õ királyának és irgalmasságot cselekszik az õ felkentjével, Dáviddal és az õ magvával mindörökké.

Győzelmi ének(A)

18 A karmesternek: Dávidé, az Úr szolgájáé, aki akkor mondta el ennek az éneknek a szavait az Úrnak, amikor valamennyi ellensége hatalmából és Saul kezéből kimentette őt az Úr.

Ezt mondta: Szeretlek, Uram, erősségem!

Az Úr az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram!

Az Úrhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.

Körülvettek a halál kötelei, pusztító áradat rettent engem.

A sír kötelei fonódtak rám, a halál csapdái meredtek rám.

Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, segítségért kiáltottam Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom a fülébe jutott.

Megrendült és rengett a föld, a hegyek alapjai megremegtek, megrendültek, mert haragra gyúlt.

Füst jött ki orrából, szájából emésztő tűz, parázs izzott benne.

10 Lehajlította az eget, és leszállt, homály volt lába alatt.

11 Kerúbon ülve repült, szelek szárnyán suhant.

12 A sötétséget tette rejtekévé maga körül, mint egy sátrat, a sötét vizeket, a gomolygó fellegeket.

13 Az előtte levő fényözönből előtörtek fellegei jégesővel és tüzes parázzsal.

14 Dörgött az Úr az égben, mennydörgött a Felséges jégesővel és tüzes parázzsal.

15 Kilőtte nyilait, és szétszórta, tömérdek villámot röpített ki.

16 Láthatóvá váltak a vizek medrei, és feltárultak a világ alapjai dorgálásodtól, Uram, haragod szelének fúvásától.

17 Lenyúlt a magasból, és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem.

18 Megmentett engem erős ellenségemtől, gyűlölőimtől, bár erősebbek nálam.

19 Rám törhetnek a veszedelem napján, de az Úr az én támaszom.

20 Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem.

21 Igazságom szerint bánt velem az Úr, kezem tisztasága szerint jutalmazott engem.

22 Hiszen vigyáztam az Úr útjára, és nem hagytam el hűtlenül az Istent.

23 Minden törvényére ügyeltem, és rendelkezéseitől nem tértem el.

24 Feddhetetlen voltam előtte, és őrizkedtem a bűntől.

25 Igazságom szerint jutalmazott meg az Úr, kezem tisztasága szerint, amit jól lát.

26 A hűségeshez hűséges vagy, a feddhetetlen emberhez feddhetetlen.

27 A tisztához tiszta vagy, de a hamisnak ellenállsz.

28 A nyomorult népet megsegíted, de a kevély tekintetűeket megalázod.

29 Mert te gyújtasz nekem mécsest, Uram, fénysugarat ad nekem Istenem a sötétségben.

30 Veled a rablóknak is nekirontok, ha Isten segít, a falon is átugrom.

31 Az Isten útja tökéletes, az Úr beszéde színigaz. Pajzsa mindazoknak, akik hozzá menekülnek.

32 Van-e Isten az Úron kívül? Van-e kőszikla Istenünkön kívül?

33 Isten ruház föl engem erővel, ő teszi tökéletessé utamat.

34 Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasoké, magaslatokra állít engem.

35 Ő tanítja kezemet a harcra, karjaim ércíjat feszítenek.

36 Oltalmazó pajzsodat adtad nekem, jobbod támogat engem, sokszor lehajoltál hozzám.

37 Biztossá teszed lépteimet, és nem inognak bokáim.

38 Üldözöm, és utolérem ellenségeimet, nem térek vissza, míg nem végzek velük.

39 Szétzúzom őket, nem tudnak fölkelni, lábam elé hullanak.

40 Fölruháztál erővel a harcra, térdre kényszerítetted támadóimat.

41 Megfutamítottad ellenségeimet, és gyűlölőimet elpusztíthattam.

42 Kiáltoznak, de nincs szabadító, az Úrhoz kiáltanak, de nem válaszol.

43 Összezúzom őket, mint a szélhordta port, széttaposom, mint az utca sarát.

44 Megmentesz engem a lázadó néptől, népek fejévé teszel engem. Olyan nép szolgál nekem, amelyhez nem volt közöm.

45 Engedelmesen hallgatnak rám, idegenek hízelegnek nekem,

46 mert elepedtek az idegenek, és reszketve jönnek elő rejtekükből.

47 Él az Úr, áldott az én kősziklám, magasztaltassék szabadító Istenem!

48 Bosszút áll értem az Isten, és népeket rendel alám.

49 Megmentesz ellenségeimtől, sőt támadóim fölé emelsz, és megszabadítasz az erőszakoskodóktól.

50 Ezért magasztallak, Uram, a népek között, zsoltárt éneklek nevednek.

51 Nagy győzelmet ad ő királyának, hűséges marad fölkentjéhez, Dávidhoz és utódaihoz örökké.