Add parallel Print Page Options

Dávidé.

35 Örökkévaló, te küzdj azokkal, akik velem küzdenek,
    harcolj azokkal, akik harcolnak ellenem!
Ragadd meg fegyvereidet,
    és siess segítségemre,
lándzsád és csatabárdod
    sújtson üldözőimre!
Mondd nekem:
    „Itt vagyok, hogy megmentselek!”

Szégyen és vereség érje azokat,
    akik életemre törnek!
Fordítsanak hátat, fussanak el,
    akik vesztemet kívánják!
Mint polyva a szélben, úgy szóródjanak szét,
    fejvesztve meneküljenek,
    az Örökkévaló Angyala kergesse szét őket!
Sötét, síkos úton meneküljenek,
    az Örökkévaló Angyala üldözze őket!
Mert ártatlan vagyok, mégis csapdát állítottak,
    ok nélkül vermet ástak nekem!
Érje őket hirtelen veszedelem,
    saját csapdájuk fogja meg őket,
    és a verembe maguk essenek!
Én pedig ujjongani fogok az Örökkévalóban,
    és szabadításának örvendezek!
10 Egész bensőmmel énekelem:
    „Nincs hozzád fogható, Örökkévaló!
Mert megmented a gyengét az erősebbtől,
    kiszabadítod a szegényt a rablók kezéből!”

11 Hamis tanúk támadnak ellenem,
    bűnökkel vádolnak, melyekről mit sem tudok.
12 Rosszal viszonozzák a jót, amit velük tettem,
    és gyötrik lelkemet.
13 Mikor betegek voltak, zsákruhát viseltem,
    böjtöltem, és értük imádkoztam.
14 Úgy bánkódtam értük, mint testvéreimért,
    úgy szomorkodtam, mintha anyámat gyászolnám.
15 Ők pedig kinevettek, mikor bajban voltam,
    körülvettek, mint az idegenek,
    szüntelen szidalmaztak,
16 fogukat vicsorgatták rám,
    és gúnyoltak.

17 Örökkévaló, meddig tűröd még ezt?
    Ments meg, mielőtt elpusztítanak,
    mentsd meg lelkem az oroszlánoktól!

18 Dicsérlek majd a nagy sokaság között!
    Dicsérlek, Örökkévaló, a hatalmas gyülekezetben!
19 Ne engedd, hogy ellenségeim kinevessenek!
    Ne engedd, hogy titkon vesztemet tervezzék!
20 Mert békességről beszélnek ugyan,
    de gonosz tervet szőnek azok ellen,
    akik békében élnek.
21 Nagy hangon beszélnek ellenem,
    azt mondják: „Haha, láttuk, mit tettél!”
22 Örökkévaló, te biztosan láttad ezt!
    Kérlek, ne hallgass!
    Ne légy távol tőlem, Uram!
23 Kelj fel!
    Kelj fel, és ítélj a javamra!
    Uram, Istenem, védd meg igazságomat!
24 Igazságosságod szerint ítélj meg engem,
    Örökkévaló Istenem!
    Ne gúnyolódhassanak rajtam ellenségeim!
25 Ne mondhassák: „Ez az, ezt akartuk!”
    Ne mondják: „Végeztünk vele!”
26 Azokat érje szégyen és vereség,
    akik vesztemet tervezték!
Borítsa őket szégyen és gyalázat,
    mert lenéztek engem!
27 De örüljenek és vigadjanak,
    akik javamat kívánják!
Mondják: „Milyen hatalmas az Örökkévaló!
    Bizony, örül szolgái sikerének!”

28 Nyelvem hirdeti igazságosságodat, Örökkévaló,
    és minden nap dicsérlek!

35  Dávidé.
Perelj Uram a velem perlõkkel; harczolj a velem harczolókkal.

Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.

Szegezz dárdát és rekeszd el üldözõim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.

Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.

Legyenek olyanok, mint a polyva a szél elõtt; az Úrnak angyala verdesse [õket].

Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse õket.

Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.

Érje õt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe.

Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.

10 Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erõsebbtõl, a szegényt és szûkölködõt az õ megrablójától.

11 Erõszakos tanúk állnak elõ; azt kérdezik tõlem, a mirõl nem tudok.

12 Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.

13 Pedig én az õ betegségökben gyászba öltöztem, bõjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.

14 Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem [érte;] mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:

15 Õk pedig örültek az én bukásomon és összegyûltek; összegyûltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,

16 Ingyenélõk léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.

17 Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktõl az én egyetlenemet.

18 Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erõs nép között magasztallak téged.

19 Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyûlölõim se hunyorgassanak rám.

20 Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.

21 Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.

22 Láttad, oh Uram - ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tõlem!

23 Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.

24 Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!

25 Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük õt!

26 Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be õket, a kik felfuvalkodtak ellenem.

27 Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az õ szolgájának békességét.

28 Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsõségedet minden napon.