Add parallel Print Page Options

A zenészek vezetőjének. Fúvós hangszerekre. Dávid zsoltára.

Örökkévaló, hallgass meg, kérlek!
    Értsd meg gondolataimat!
Halld meg kiáltásomat, Királyom, Istenem,
    mert hozzád imádkozom!
Reggelente hozzád imádkozom,
    eléd terítem dolgaimat,
    s reménykedve várok válaszodra!

4-5 Istenem, te gyűlölöd a gonoszokat,
    nem is lakhatnak jelenlétedben.
Az ostoba és öntelt[a] emberek
    meg nem állhatnak előtted,
    utálod a gonosztevőket.
Bizony, elpusztulnak mind a hazugok!
    Az Örökkévaló gyűlöli a vérszomjas gyilkosokat,
    akik titkon gonosz terveket szőnek.

De én kegyelmed bőségéből
    házadba léphetek,
tisztelettel és félelemmel borulok le előtted
    szent Templomodban.
Örökkévaló, erősíts meg jóságoddal,
    védj meg ellenségeimtől!
Készíts számomra utat,
    amelyen járhatok!
Mert ők csak hazugságot beszélnek,
    belsejük tele van pusztítással,
nyitott sírgödör a torkuk,
    hízelgő nyelvük csapdát rejteget.
10 Ó, Istenem, büntesd meg őket!
    Saját terveik által essenek el,
bűnhődjenek sok bűnük miatt,
    mert fellázadtak ellened!
11 De mind örüljenek, akik benned bíznak,
    mindörökké vigadjanak!
Áldd meg, akik szeretik nevedet,
    hogy benned örvendezzenek!
12 Örökkévaló, te megáldod az igazakat,
    hűséges szereted pajzsként betakarja őket.

Footnotes

  1. Zsoltárok 5:4 ostoba és öntelt Szó szerint: „bolond”. Itt azokat jelenti, akik nem tisztelik Istent, és nem hallgatnak rá, hanem saját magukban bíznak, vagyis „istentelenek”.

Az éneklõmesternek a nehilótra, Dávid zsoltára.

Uram, figyelmezz szavaimra; értsd meg az én sóhajtásomat!

Ügyelj az én kiáltásom szavára, én Királyom és én Istenem; mert én hozzád imádkozom!

Uram, jó reggel hallgasd meg az én szómat; jó reggel készülök hozzád és vigyázok.

Mert nem olyan Isten vagy te, a ki hamisságban gyönyörködnél; nem lakhatik tenálad gonosz.

Nem állhatnak meg szemeid elõtt a kevélyek, gyûlölsz te minden bûnt cselekedõt.

Elveszted, a kik hazugságot szólnak; a vérszopó és álnok embert útálja az Úr.

Én pedig a te kegyelmed sokaságából házadba mehetek; leborulok szent templomodban a te félelmedben.

Uram, vezess engem a te igazságodban az én ellenségeim miatt; egyengesd elõttem a te útadat!

10 Mert nincsen az õ szájokban egyenesség, belsejök csupa romlottság; nyitott sír az õ torkuk, nyelvökkel hizelkednek.

11 Kárhoztasd õket, oh Isten; essenek el saját tanácsaik által; taszítsd el õket vétkeik sokasága miatt, mert fellázadtak ellened.

12 És majd örülnek mindnyájan, a kik bíznak benned; mindörökké vígadjanak, és te megoltalmazod õket, és örvendeznek te benned, a kik szeretik a te nevedet.

13 Mert te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed a te jóvoltoddal, mint egy paizszsal.