Add parallel Print Page Options

A csüggedéstől a hálaadásig

77 A karmesternek, Jedútúnnak: Ászáf zsoltára.

Hangosan kiáltok Istenhez, Istenhez kiáltok, hogy figyeljen rám.

Nyomorúságom idején az Úrhoz folyamodom, kezem éjjel is kitárom feléje lankadatlanul, de lelkem nem tud megvigasztalódni.

Istenre gondolok, és csak sóhajtozom, róla elmélkedem, és elcsügged a lelkem. (Szela.)

Szemeimet nyitva tartod, szótlanul hánykolódom.

Gondolkozom a régi napokon, a hajdani esztendőkön.

Eszembe jutnak énekeim éjjelente, szívemben elmélkedem, és ezt kutatja lelkem:

Vajon végleg eltaszít az Úr, és nem tart tovább jóakarata?

Végképp elfogyott szeretete, érvénytelen lett ígérete nemzedékről nemzedékre?

10 Elfelejtette kegyelmét az Isten, vagy elnyomta irgalmát a harag? (Szela.)

11 Az az én bajom, gondoltam, hogy megváltozott a Felséges jóindulata.

12 Emlékezem az ÚR tetteire, visszagondolok hajdani csodáira.

13 Végiggondolom minden tettedet, elmélkedem dolgaidon.

14 Szent a te utad, Istenem! Van-e oly nagy Isten, mint a mi Istenünk?

15 Te vagy az Isten, aki csodákat tettél, megismertetted erődet a népekkel.

16 Megváltottad hatalmaddal népedet, Jákób és József fiait. (Szela.)

17 Láttak téged a vizek, ó Isten, láttak a vizek, és megremegtek, a mély vizek is reszkettek.

18 A felhők ontották a vizet, a magas fellegek mennydörögtek, nyilaid pedig cikáztak.

19 Mennydörgésed hangzott a forgószélben, villámok világították be a világot, reszketett és rengett a föld.

20 Utad a tengeren át vezetett, ösvényeid a nagy vizeken, lépteid nyoma nem látszott.

21 Mint nyájat, úgy vezetted népedet Mózes és Áron által.

77  Az éneklõmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár.

Szavamat Istenhez [emelem] és kiáltok; szavamat Istenhez [emelem], hogy figyelmezzen reám.

Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.

Istenrõl emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela.

Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.

Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveirõl.

Megemlékezem éjjel az én énekeimrõl; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:

Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?

Avagy végképen elfogyott-é az õ kegyelme? vagy megszûnik-é igérete nemzedékrõl nemzedékre?

10 Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az õ irgalmát? Szela.

11 És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.

12 Megemlékezem az Úrnak cselekedeteirõl, sõt megemlékezem hajdani csodáidról;

13 És elmélkedem minden cselekedetedrõl, és tetteidrõl gondolkozom.

14 Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?

15 Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.

16 Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. Szela.

17 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.

18 A felhõk vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.

19 Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.

20 Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.

21 Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.

A zenészek vezetőjének, Jedútúnnak: Ászáf zsoltára.

77 Teljes erőmből kiáltok Istenhez segítségért!
    Istenhez kiáltok, mert meghallgat engem!
Az Urat keresem, mikor bajok vesznek körül,
    kezeimet egész éjjel hozzá emelem,
    könyörgök szüntelen.
    Csak ő tudja megvigasztalni lelkemet!
Istenre emlékezem, róla gondolkodom,
    imádkozni próbálok, de csak sóhajtozok,
    és szellemem nyugtalan. Szela

Ébren tartasz, Istenem, nem jön szememre álom,
    s oly zaklatott vagyok, szólni sem tudok.
Ha gondolkodom a régi időkön,
    az elmúlt korok napjain,
éjjelente régi énekeimet énekelem újra,
    szellemem választ keres,
    és magammal vitatkozom.
Végleg elfordult tőlünk az Úr?
    Már nem kedvel többé?
Kiapadt hűsége és szeretete?
    Nem szól hozzánk többé soha?
Véget ért Isten könyörülete?
    Szánalmát és szeretetét elnyomta haragja? Szela

10 Azt mondom végül:
    a Felséges jobb keze megváltozott,
    s már nem mozdul értünk, ettől félek én!
11 Pedig jól emlékszem az Örökkévaló csodáira.
    Emlékszem félelmetes régi tetteire.
12 Végiggondolom minden tettedet, Örökkévaló,
    ezekről elmélkedem.
13 Bizony, minden utad szent, ó, Isten!
    Senki sem hasonlítható hozzád!
Kicsoda olyan hatalmas, mint a mi Istenünk?!
14 Te vagy az Isten, aki csodákat teszel!
    Látta is minden nép hatalmadat!
15 Megmentetted karoddal népedet:
    Jákób és József gyermekeit! Szela

16 Láttak téged a vizek, Isten,
    és remegtek a félelemtől!
    Még a nagy mélységek is felkavarodtak.
17 Sűrű fellegekből záporeső hullott,
    dörgött az ég, s villámaid nyilai cikáztak.
18 Mennydörgő hangod hallatszott a forgószélben,
    megvilágítottad a földet villámaiddal,
    remegett és reszketett a föld.
19 Átmentél a tengeren, Isten,
    átkeltél a mély vizeken,
    de lépteid nem hagytak nyomot!
20 Vezetted népedet, mint a nyájat,
    Mózes és Áron kezével!

Psalm 77[a]

For the director of music. For Jeduthun. Of Asaph. A psalm.

I cried out to God(A) for help;
    I cried out to God to hear me.
When I was in distress,(B) I sought the Lord;
    at night(C) I stretched out untiring hands,(D)
    and I would not be comforted.(E)

I remembered(F) you, God, and I groaned;(G)
    I meditated, and my spirit grew faint.[b](H)
You kept my eyes from closing;
    I was too troubled to speak.(I)
I thought about the former days,(J)
    the years of long ago;
I remembered my songs in the night.
    My heart meditated and my spirit asked:

“Will the Lord reject forever?(K)
    Will he never show his favor(L) again?
Has his unfailing love(M) vanished forever?
    Has his promise(N) failed for all time?
Has God forgotten to be merciful?(O)
    Has he in anger withheld his compassion?(P)

10 Then I thought, “To this I will appeal:
    the years when the Most High stretched out his right hand.(Q)
11 I will remember the deeds of the Lord;
    yes, I will remember your miracles(R) of long ago.
12 I will consider(S) all your works
    and meditate on all your mighty deeds.”(T)

13 Your ways, God, are holy.
    What god is as great as our God?(U)
14 You are the God who performs miracles;(V)
    you display your power among the peoples.
15 With your mighty arm you redeemed your people,(W)
    the descendants of Jacob and Joseph.

16 The waters(X) saw you, God,
    the waters saw you and writhed;(Y)
    the very depths were convulsed.
17 The clouds poured down water,(Z)
    the heavens resounded with thunder;(AA)
    your arrows(AB) flashed back and forth.
18 Your thunder was heard in the whirlwind,(AC)
    your lightning(AD) lit up the world;
    the earth trembled and quaked.(AE)
19 Your path(AF) led through the sea,(AG)
    your way through the mighty waters,
    though your footprints were not seen.

20 You led your people(AH) like a flock(AI)
    by the hand of Moses and Aaron.(AJ)

Footnotes

  1. Psalm 77:1 In Hebrew texts 77:1-20 is numbered 77:2-21.
  2. Psalm 77:3 The Hebrew has Selah (a word of uncertain meaning) here and at the end of verses 9 and 15.