Zsoltárok 88
Hungarian Károli
88 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklõmesternek a Mahalath- lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása.
2 Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente elõtted vagyok:
3 Jusson elõdbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
4 Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott.
5 Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
6 A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikrõl többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtõl.
7 Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
8 A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela.
9 Elszakasztottad ismerõseimet tõlem, útálattá tettél elõttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
10 Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
11 Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.
12 Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hûségedet a pusztulás helyén?
13 Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
14 De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
15 Miért vetsz el hát Uram engem, [és] rejted el orczádat én tõlem?
16 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
17 Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
18 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
19 Elszakasztottál tõlem barátot és rokont; ismerõseim a - setétség.
Zsoltárok 88
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Kórah fiainak zsoltáréneke. A zenészek vezetőjének. A „Betegség” kezdetű ének dallamára. Az ezráhi Hémán tanítása.
88 Örökkévaló, Szabadító Istenem,
hozzád kiáltok éjjel-nappal!
2 Kérlek, hallgasd meg imádságomat,
figyelj kérésemre,
3 mert lelkemet elborítják a bajok,
életem a halál kapujához érkezett!
4 Úgy bánnak velem az emberek,
mintha már halott lennék,
olyan lettem, mint az erőtlen harcos.
5 A halottak közé dobtak,
mint tömegsírba a megölteket,
akire már nem gondolsz, Istenem,
akiket már nem ér el segítséged.
6 Bizony, a sír fenekére fektettél engem,
a mélységes sötétbe.
7 Istenem, haragos kezed rám nehezedett,
csapásaid elborítottak.
Mint haragos hullámok
összecsaptak fejem fölött! Szela
8 Istenem, csapásaid miatt barátaim elhúzódnak tőlem,
utálatossá tettél előttük,
házamból ki sem tudok menni,
szinte rab vagyok.
9 Szemeim is elfáradtak a sok sírástól!
Örökkévaló, minden nap kitárt karokkal imádkozom,
segítségért kiáltok hozzád!
10 Vajon teszel-e csodát a halottakkal?
Felkelnek-e, hogy dicsérjenek téged? Szela
11 Igaz szereteted csodáit hirdetik-e a sírban?
Hűségedről ki beszél a pusztulás országában?[a]
12 Ki fogja csodáidat megismerni a sötétség földjén,
és igazságos tetteidet a feledés országában?
13 De én, Örökkévaló, hozzád kiáltok segítségért,
minden reggel hozzád száll imádságom.
14 Örökkévaló, miért hagytál el engem?
Miért fordulsz el tőlem?
15 Fiatalságom óta gyenge és beteg vagyok,
haragod terhét viselem,
s nincs, aki segítsen rajtam.
16 Haragod lángjai összecsaptak fejem fölött,
csapásaid elpusztítanak,
17 körülvesznek minden nap, mint az áradat,
egészen elborítanak, bekerítenek — elsüllyedek!
18 Még barátaimat is elszakítottad tőlem,
csak a sír és a sötétség vesz körül!
Footnotes
- Zsoltárok 88:11 pusztulás országa Szó szerint: „Abaddon” — jelentése: „pusztulás, halál”. Lásd Jel 9:11.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center