Zsoltárok 88
Hungarian New Translation
Halálos beteg imádsága
88 Kórah fiainak zsoltáréneke. A karmesternek: A "Betegség" kezdetű ének dallamára éneklendő. Az ezráhi Hémán tanítókölteménye.
2 URam, szabadító Istenem, hozzád kiáltok éjjel-nappal.
3 Jusson hozzád imádságom, figyelj esedezésemre!
4 Mert tele van bajokkal a lelkem, életem közel került a holtak hazájához.
5 A sírba roskadók közé sorolnak, olyan lettem, mint egy erőtlen férfi.
6 A halottak közé kerülök, mint azok, akik leterítve fekszenek a sírban, akikre nem gondolsz többé, és kikerültek a kezedből.
7 A sír mélyére juttattál már, mélységes sötétségbe.
8 Rám nehezedett haragod, örvényeid mind lehúznak engem. (Szela.)
9 Elszakítottad tőlem ismerőseimet, utálatossá tettél előttük. Fogoly vagyok, nem szabadulhatok,
10 szemem elbágyadt a nyomorúságtól. Hívtalak, URam, minden nap, kitártam feléd kezemet.
11 Teszel-e csodát a halottakkal? Fölkelnek-e az árnyak, hogy magasztaljanak téged? (Szela.)
12 Beszélnek-e a sírban szeretetedről, hűségedről az enyészet helyén?
13 Ismeretesek-e csodáid a sötétségben, igazságod a feledés földjén?
14 De én hozzád fohászkodom, URam, már reggel hozzád száll imádságom.
15 Miért taszítasz el engem, URam, miért rejted el orcádat előlem?
16 Nyomorult és beteg vagyok ifjúságom óta, rettegek tőled, tanácstalan vagyok.
17 Rám zúdult izzó haragod, rettentő csapásaid megsemmisítenek.
18 Körülvesznek minden nap, mint az árvíz, teljesen bekerítenek engem.
19 Elszakítottad tőlem jóbarátaimat, már csak a sötétség ismer engem.
Zsoltárok 88
Hungarian Károli
88 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklõmesternek a Mahalath- lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása.
2 Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente elõtted vagyok:
3 Jusson elõdbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
4 Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott.
5 Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
6 A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikrõl többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtõl.
7 Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
8 A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela.
9 Elszakasztottad ismerõseimet tõlem, útálattá tettél elõttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
10 Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
11 Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.
12 Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hûségedet a pusztulás helyén?
13 Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
14 De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
15 Miért vetsz el hát Uram engem, [és] rejted el orczádat én tõlem?
16 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
17 Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
18 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
19 Elszakasztottál tõlem barátot és rokont; ismerõseim a - setétség.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society