Add parallel Print Page Options

NEGYEDIK KÖNYV

Az örökkévaló Isten és a mulandó ember

90 Mózesnek, Isten emberének imádsága. Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre.

Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy te, ó, Isten!

A halandót visszatéríted a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza, emberek!

Mert ezer esztendő előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, mint egy őrváltásnyi idő éjjel.

Elragadod őket, olyanok lesznek, mint reggelre az álom, mint a növekvő fű:

reggel virágzik és növekszik, estére megfonnyad és elszárad.

Bizony, elmúlunk haragod miatt, indulatod miatt megsemmisülünk,

ha magad elé állítod bűneinket, titkolt vétkeinket orcád világossága elé.

Elmúlik minden napunk haragod miatt, úgy elmúlnak esztendeink, mint egy sóhajtás.

10 Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk.

11 Ki tudja, milyen erős haragod, és milyen félelmetes felháborodásod?

12 Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!

13 Fordulj hozzánk, URam! Meddig késel? Könyörülj szolgáidon!

14 Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként, hogy vígadjunk és örüljünk egész életünkben!

15 Örvendeztess meg bennünket annyi napon át, ahányon át megaláztál, annyi éven át, ahányban rossz sorsunk volt!

16 Legyenek láthatóvá tetteid szolgáidon, és méltóságod fiaikon!

17 Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindulata! Kezeink munkáját tedd maradandóvá, kezeink munkáját tedd maradandóvá!

90  Mózesnek, az Isten emberének imádsága.
Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékrõl nemzedékre!

Minekelõtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktõl fogva mindörökké te vagy Isten.

Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai!

Mert ezer esztendõ annyi elõtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy õrjárási idõ éjjel.

Elragadod õket; [olyanokká] lesznek, [mint az] álom; mint a fû, a mely reggel sarjad;

Reggel virágzik és sarjad, [és] estvére elhervad és megszárad.

Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!

Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bûneinket a te orczádnak világa elé.

Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.

10 A mi esztendeinknek napjai hetven esztendõ, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendõ, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.

11 Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?

12 Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.

13 Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon.

14 Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi idõnkben.

15 Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendõkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk.

16 Láttassék meg a te mûved a te szolgáidon, és a te dicsõséged azoknak fiain.

17 És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!

Negyedik Könyv

(Zsoltárok 90–106)

Mózesnek, Isten emberének imádsága.

90 Uram, te voltál otthonunk nemzedékről-nemzedékre,
    s mindmáig te vagy menedékünk!
Mielőtt a hegyek megszülettek volna,
    mielőtt a Földet, sőt, az egész világot megformáltad,
te már akkor is voltál, és mindörökké leszel:
    te vagy az Isten!

Visszatéríted az embert a porba,
    „Térjetek vissza!” — mondod nekik.
Ezer esztendő neked csak annyi, mint a tegnapi nap,
    mint egy őrváltás ideje éjjel.
Hirtelen elragadod őket, mint az árvíz.
    Olyanok lesznek, mint az álom,
    amelynek reggelre kelve nyoma sem marad,
    vagy mint a fű, amely felnő, és elszárad.
Bizony, olyanok vagyunk, mint a mező virága:
    reggel nyílik, virágzik,
    de estére elhervad, és vége van!
Minket is rémít haragod, amely végez velünk,
    mint tikkasztó hőség a virággal.
Uram, jól látod minden bűnünket,
    ismered titkos vétkeinket.
Haragod miatt hamar letelnek napjaink,
    elszállnak esztendeink, mint a sóhajtás.
10 Mennyi életünk ideje? Röpke hetven év,
    legfeljebb nyolcvan, ha valaki erős,
    az is nagyrészt küszködés és szomorúság!
Oly hamar elszáll, s már mennünk is kell,
    mintha repülnénk!
11 Ki állhat meg haragod tüze előtt?
    Ki viseli el félelmetes indulatodat?
12 Taníts meg napjainkat úgy tölteni,
    hogy szívünk bölcsességet szerezzen.
13 Örökkévaló, fordulj vissza hozzánk! Meddig késel?
    Fordulj szolgáidhoz, jóindulattal!
14 Hadd lakjunk jól kegyelmeddel minden reggel,
    hadd örüljünk neked minden nap, amíg élünk!
15 Oly sok éven át szenvedtünk, s annyi bajt láttunk,
    adj nekünk végül örömöt és boldogságot!
16 Hadd lássák szolgáid hatalmas tetteidet,
    s dicsőséged látsszon meg gyermekeinken!
17 Urunk, Istenünk, légy jóindulattal irántunk,
    s kezünk munkáját tedd állandóvá!
    Kezünk munkáját tedd állandóvá, Istenünk!